„Az elmúlt napokban tapasztalhattuk, hogy döbbenetesen megnőtt az embercsempész-tevékenység a régiónkban. Migrációs főútvonallá változott a Börzsöny, így községünk is. Ismeretlen rendszámú, fiatal férfiakkal tömött furgonok és kisbuszok söpörnek végig nagy sebességgel, jellemzően az éjszakai órákban a községen. Hátizsákos – nem turistának kinéző – népes csoportokkal lehet találkozni az erdőben. Az, amit a híradóban láttunk a déli határról, élőben zajlik a szemünk előtt. Fokozott elővigyázatosságot kérek mindenkitől. Senki ne próbálja saját szakállára megállítani vagy feltartóztatni a járműveket vagy csoportokat. Ha szükséges, ha fenyegetve érzi bárki magát, hívják a segélyhívót” – olvasható Székely József polgármester drámai hangú posztjában a Nógrád megyei Diósjenő weboldalán.
Székely pár nappal e bejegyzése után ismét jelentkezett – ezúttal a község közösségi oldalán –, hasonlóan szenvedélyes szöveggel. „Azoknak, akik hangulat- vagy indulatkeltésről írtak, felkínáljuk a lehetőséget, hogy éjszakánként a polgárőreinkkel járőrözzenek. Lehetőséget kapnak, hogy segítsenek kihúzni az árokba borult embercsempész jármű csomagtartójából az oda bezsúfolódott személyeket, síró kisgyermeket. Segítsenek regisztrálni a polgárőrök láttán csikorgó gumikkal fékező-forduló embercsempész járműveket, netán láthatja az ellenkező végletet is, amikor az embercsempész bőgő motorral hajt a polgárőreink közé… Segítsenek vigasztalni a Csóványosra túrázni induló lányokat, akiktől az innivalójukat egyébként udvariasan elkérte egy huszonöt fős csapat. Magyarázzák el nekik, hogy egyáltalán nem volt okuk félni; lám nem történt semmi velük, semmi okuk arra, hogy félelmet keltsen bennük egy huszonöt fős férficsoport. Valamint nyújtson részünkre segítséget azoknak az indulatait kordában tartani, akik radikális megoldásokat sürgetnek, netán bátorra itták már magukat és »vadászatra« indulnának.”
Próbáltunk Székely Józseffel beszélni, de közölte, nem nyilatkozik az országos médiának. Annyit azért elmondott, „rengetegen jönnek” a Börzsöny egyik oldaláról a másikra, hogy ott átkeljenek az Ipolyon. Beszélgetésünkkor éppen Szlovákiában tartózkodott, ahol „mindenféle történetet” meséltek neki a helyiek a jelentős számú migránsról. Mint mondta, Diósjenőn az elmúlt két-három hétben napi szintű jelenséggé vált a mozgásuk, elsősorban éjszaka, „napközben nem történik semmi”. Kellemetlenséget nem okoznak, vagyis „olyan nincs, hogy a boltban nem lehet kenyeret kapni, mert felvásárolják”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
