Bevándorlók a Börzsönyben

Árkon-bokron

Belpol

Újabban a Nyugat-Európába tartó bevándorlók és menekültek a Nógrád megyei Diósjenőt érintve, a Börzsönyön átvágva próbálják elérni a magyar–szlovák határt. Egyes szlovákiai vélemények szerint az Orbán-kormány a migránsok arra terelésével a közelgő ottani választásokat igyekszik befolyásolni.

 

„Az elmúlt napokban tapasztalhattuk, hogy döbbenetesen megnőtt az embercsempész-tevékenység a régiónkban. Migrációs főútvonallá változott a Börzsöny, így községünk is. Ismeretlen rendszámú, fiatal férfiakkal tömött furgonok és kisbuszok söpörnek végig nagy sebességgel, jellemzően az éjszakai órákban a községen. Hátizsákos – nem turistának kinéző – népes csoportokkal lehet találkozni az erdőben. Az, amit a híradóban láttunk a déli határról, élőben zajlik a szemünk előtt. Fokozott elővigyázatosságot kérek mindenkitől. Senki ne próbálja saját szakállára megállítani vagy feltartóztatni a járműveket vagy csoportokat. Ha szükséges, ha fenyegetve érzi bárki magát, hívják a segélyhívót” – olvasható Székely József polgármester drámai hangú posztjában a Nógrád megyei Diósjenő weboldalán. 

Székely pár nappal e bejegyzése után ismét jelentkezett – ezúttal a község közösségi oldalán –, hasonlóan szenvedélyes szöveggel. „Azoknak, akik hangulat- vagy indulatkeltésről írtak, felkínáljuk a lehetőséget, hogy éjszakánként a polgárőreinkkel járőrözzenek. Lehetőséget kapnak, hogy segítsenek kihúzni az árokba borult embercsempész jármű csomagtartójából az oda bezsúfolódott személyeket, síró kisgyermeket. Segítsenek regisztrálni a polgárőrök láttán csikorgó gumikkal fékező-forduló embercsempész járműveket, netán láthatja az ellenkező végletet is, amikor az embercsempész bőgő motorral hajt a polgárőreink közé… Segítsenek vigasztalni a Csóványosra túrázni induló lányokat, akiktől az innivalójukat egyébként udvariasan elkérte egy huszonöt fős csapat. Magyarázzák el nekik, hogy egyáltalán nem volt okuk félni; lám nem történt semmi velük, semmi okuk arra, hogy félelmet keltsen bennük egy huszonöt fős férficsoport. Valamint nyújtson részünkre segítséget azoknak az indulatait kordában tartani, akik radikális megoldásokat sürgetnek, netán bátorra itták már magukat és »vadászatra« indulnának.”

Próbáltunk Székely Józseffel beszélni, de közölte, nem nyilatkozik az országos médiának. Annyit azért elmondott, „rengetegen jönnek” a Börzsöny egyik oldaláról a másikra, hogy ott átkeljenek az Ipolyon. Beszélgetésünkkor éppen Szlovákiában tartózkodott, ahol „mindenféle történetet” meséltek neki a helyiek a jelentős számú migránsról. Mint mondta, Diósjenőn az elmúlt két-három hétben napi szintű jelenséggé vált a mozgásuk, elsősorban éjszaka, „napközben nem történik semmi”. Kellemetlenséget nem okoznak, vagyis „olyan nincs, hogy a boltban nem lehet kenyeret kapni, mert felvásárolják”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.