Legyél te is magyar!

Orbán Viktor bő évtizede kihirdette, hogy az akadémiai rendszer megváltja a magyar labdarúgást válogatott és klubszinten is. A látomás a beleöntött közpénzmilliárdok ellenére is látomás maradt, ezért jött az új csodás ötlet: a legalább részben magyar származású tehetségeket kell honosítani. A pénz nyilván nem számít most sem.

1973. szeptember 19-én a Kupagyőztesek Európa-kupájában a Vasas az angol Sunderlandet fogadta. A Népstadionban rendezett meccsen 30 ezer néző láthatta, hogy az angolok sima, kétgólos győzelméből kiveszi a részét egy bizonyos Vic Halom. Bár a csatár gólt nem rúgott, játéka olyan meggyőző volt, hogy az akkorra már lejtmenetbe kapcsolt magyar futball vezérkara is felfigyelt rá. Halom másodgenerációs angliai magyar, szülei a második világháború után hagyták el Magyarországot. A meccs után az akkori szövetségi kapitány, ­Illovszky Rudolf azt mondta neki, szívesen számolna vele a válogatottban. „Ezt a lehetőséget boldogan fogadtam, hiszen nem voltam angol válogatott, az apám miatt mindig szerettem és magaménak éreztem Magyarországot, és magyarnak is éreztem magamat. A politikai helyzet ismeretében viszont bele kellett törődnöm abba, hogy a bolsevik diktatúra vezetői totálisan elutasító álláspontra helyezkedtek” – idézte fel korábban a FourFourTwo-nak az akkor már 72 éves egykori játékos.

Ha jól focizik, magyar

Amivel tehát Orbán Viktor és az ő focivízióinak mindig, mindenben megfelelni vágyó Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) próbálkozik a 2020-as években, az egy több évtizedes törekvés újbóli felmelegítése. Az MLSZ honlapjának őszi beszámolója szerint szükséges egy a korábbinál hatékonyabb játékosmegfigyelői rendszer: „A cél az új Orbán Willik, Stlyes Callumok megtalálása a magyar válogatottak számára. A scoutingrendszer az olyan tehetségeket sem hagyja figyelmen kívül, akiknek egyetlen felmenőjük magyar, és külföldön élnek, futballoznak” – fogalmaz az MLSZ, példaként említve az angol bajnok Manchester City akadémiáján pallérozódó Michael Okekét.

Nem vagyunk a Fidesz, ezért véletlenül sem szeretnénk definiálni, hogy pontosan ki számít magyarnak – de azt azért érdemes megjegyezni, hogy a magyar válogatott két ősszel játszott meccsének 11 fős kezdő csapatában négy olyan focista is volt, akinek kulturálisan nincs túl sok köze Magyarországhoz: Willi Orban, Callum Styles, Milos Kerkez és Loïc Négo. Orban lengyel anyától és magyar apától született, de szülei kétéves korában elváltak, s az anyja nevelte Németországban. Stylesnek egy magyar nagymamája van. A másik két sportoló háttere még kacifántosabb: Kerkez a szerbiai Verbászon született, ifista időszaka nagy részét Ausztriában töltötte, majd 2020-ban nagy meglepetésre a győri ETO Akadémián kötött ki, ahonnan 2021-ben vezetett az útja Nyugatra. Magyarországon keveset élt, viszont nem nehéz belátni, hogy magyar állampolgárként jelentősen nagyobb mozgástere focistaként az EU-ban, mint szerbként; úgyhogy érkezett is a magyar útlevél, s azóta az angol első osztályban és a magyar válogatottban is csapata egyik legjobbja. Loïc Négo pedig maga az orbáni rémálom: családja Franciaország tengerentúli megyéjéből, a karibi Guadeloupéból érkezett, ő Párizsban született. 2013-ban Újpestre, 2015-ben nyolc évre Székesfehérvárra igazolt focizni. 2019-ben honosították, azóta a magyar válogatott stabil tagja.

Közülük jelenleg csak Kerkez Milos beszél magyarul, de nem olyan rég még ő is inkább angolul nyilatkozott a magyar televíziónak; Orbant egy ideig ékezet nélkül írták, mostanra már mindenhol Orbánként szerepel.