Abony után már fürdenek a földek a 4-es út mentén, a távolban parkoló muzeális tűzoltóautó olyan, mint valami úszó torony. De Szolnokhoz közelítve a belvizes vidék elfogy, a város napfényes arcát mutatja, a Tisza-híd lábán elhelyezett márványtábla most leginkább arra emlékeztet, hogy messze még a 2000-ben mért legmagasabb vízszint. De a folyóparti sétányt már kordon öleli. Itt-ott homokzsákok, bámészkodók, fotók készülnek a családi albumba. A Tisza csak látványosság, hangulatos háttér.
Nem így a Zagyva torkolatánál. A hatvanas évek elején épült hatemeletes házat támfal és homokzsákhegy védi, szivattyú csöve kúszik kifelé a kapun. "Óránként indítom be, amikor a víz >>szintre<< kerül a pincében" - mondja a kezeléssel megbízott férfi, aki szerint nincs ok az aggodalomra. "Nem. Én máshol lakom" - teszi hozzá, és mivel az itt lakó, az emeleti ablakokat meredten bámuló férfi is osztja véleményét, nem érezzük cinikusnak szavait. "Egyedül a földszinti néni ázott el 2000-ben, de akkor komolyabb volt a helyzet. Homokzsákokon közlekedtünk, úszott a pince, aztán mégsem dőlt össze a ház. Azok a hülye meteorológusok. Tudja, egyedül az idegesít, hogy ha derűs időt mondanak, itt Szolnokon biztos, hogy esik, ha meg esőt, akkor süt a nap."
Az előkészületeket megtettük
De mit mond a szakember? "Április 12-én befejeztük azokat a tervezett, preventív munkálatokat, amelyek a gátak megerősítését szolgálták, a védvonalakon jelenleg a figyelőszolgálatok munkája és a hullámverés elleni védekezés a legfontosabb. A védekezés stratégiáját úgy dolgoztuk ki, hogy a háromnapos ünnep alatt is olyan tartalék erők legyenek készenlétben, amelyek gyors mozgással az esetleg képződő jelenségek lokalizálására alkalmasak. Ezért a győri igazgatóságról huszonhat, a nyíregyháziról pedig hetvenfős védelmi osztag érkezett a térségbe, a honvédség is készenlétben áll, sőt, ha szükség lesz rá, a helikopteres mentésre is felkészültünk. Szervezetten, szakszerűen folyik a védekezés." A Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője, Varga László szerint tehát pánikra annak ellenére semmi ok, hogy a megyei védelmi bizottság a veszélyhelyzet elrendelését kérte a kormánytól. "A jelenlegi (április 14-i - a szerk.) vízállás Szolnoknál 958 cm, a tetőzés április 17-re várható 975 és 985 cm közötti magasságban. Ez ugyan elmarad az eddigi legmagasabb szinttől, viszont úgy tűnik, elég tartós lesz, négy-öt napig is eltarthat" - mondja az igazgató, aki elsősorban a tartósság miatt látta indokoltnak a veszélyhelyzet kihirdetését, nélkülözhetetlennek a rendkívüli készültség bevezetését.
Csomós Mátyás polgári védelmi ezredes, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság vezetője is nyugodtnak tűnik. Nemcsak torokszorító, de tanulságos is volt a 2000-es nagy árvíz. Az ezredes szerint még egyszer nem fordulhatnak elő olyan zavarok, mint akkor. Például az, hogy a kitelepítés - az aktuális jogszabály alapján - egyben kiürítést is jelentett, vagyis az arra alkalmas helyi lakosok nem vehettek részt a védelmi munkában. Vagy például olyasmi, hogy nem számoltak azzal, hogy a befogadásra alkalmas - ún. magasparti - településeket is elöntheti a Tisza. "Ahhoz képest sokkal előrébb vagyunk. Az elmúlt években gátak épültek, a felkészülés időben megkezdődött helyi szinten is, a lakosság közreműködésével, közmunkával, és a katasztrófavédelem is teljesen más rendszer szerint működik. A belvíz miatt mintegy száz embert telepítettünk ki hatékonyan, és bár a vízügyes szakemberek szerint az ár miatt erre nem lesz szükség, felkészültünk a legrosszabbra. Bátran kijelenthetem: a polgári védelmi erők kiképzése a megyében mindenütt megtörtént, az összlétszám 2914 fő. Elsődleges feladatuk saját településük védelmének a biztosítása, de szükség szerint bárhol munkára foghatók. A lakosságot persze nem könnyű meggyőzni arról, hogy a kitelepítés életvédelmi feladat, nem pedig a javak mentése. Sokan hoznák bútoraikat, televíziójukat, és nagyon nehéz megértetni velük, hogy erre nincs lehetőség."
Egye kutya
Vezseny község ún. magasparti település, az árvizet 2000-ig csak hírből ismerték, akkor viszont a Tisza majdnem elzárta a falut a kül-világtól. Tar Sándor-novellákból ismerős férfi matat biciklijével a szeméttel, ócskavassal teli udvarban. Lehet, hogy negyvenéves, de az is, hogy hetvenöt. A ház falán repedések, alig értjük a szavát. A szomszédot emlegeti, hogy az egy állat volt, mert nem engedte be az udvarába a gépet, ő bezzeg tudja, mit kell tenni, ha jön a víz. De a receptet nem árulja el. Azt hajtogatja: "Nem vagyok macskajancsi", és elneveti magát.
A komp kikötőjét hiába keresnénk, csak az építmény teteje látszik ki a vízből, a háttérben hatalmas fák, térdig a folyóban. Festői látvány, távol a valóságtól. Persze a gátépítőket különösebben nem izgatja az ilyesmi. Napi tizenkét órában iparkodnak, jászladányi profik, hat éve már bizonyítottak Tiszabőnél, Tiszajenőnél és Szolnoknál. "A gát kész van, most a fóliázást csináljuk - mondja a banda vezetője. - A vízállás miatt nem lehet baj, a hullámverés okozhat gondot meg az eső, a legjobb tudásunk szerint fejezzük be a munkát, holnap hazamegyünk." A munkások egy kft. alkalmazásában állnak, számukra az árvíz megélhetés. "Jászladányban nincs munka, napszámosok vagyunk, ilyenkor kell belehúzni - pózol a fényképezőgépnek az egyikük. - A munkaidő reggel hattól este hatig tart, bruttó ötezret kapunk. Nem sok, de máshol ennyi sincs. Sokat dolgozunk persze, de azért nem kell megszakadni. A gátat a gép építette, nekünk a fóliázást kell megcsinálni. Itt vannak ezek a hatvan méter széles nejlonok, ezeket támasztjuk ki négyméterenként homokzsákokkal. Nem kell hozzá professzornak lenni, mi már gyakorlottak vagyunk."
"A hat évvel ezelőtti, ezernegyvenegyes víz megtanított bennünket arra, hogy homokzsákokkal tehetetlenek vagyunk a másfél-két méteres vízzel szemben. Amikor 2001-ben megint magasvizet jeleztek, ijedtünkben nyolc nap alatt megépítettünk egy két kilométer hosszú ideiglenes töltést, közvetlenül a település alatt" - mondja Hatvani Lajos polgármester, majd hozzáteszi, hogy bár Vezseny többsége példát mutatott az összefogásból, voltak elégedetlenkedők. "Hatan a faluból azóta is pörösködnek velünk. Nem voltak ugyanis hajlandók eladni azt a telekrészüket, amin a töltés van. Se kár-térítést, se bérleti díjat nem fogadtak el. Kisajá-títást viszont azért nem tudtunk eszközölni, mert a hivatal tervet kért tőlünk, vagyis utólag kellett volna lerajzolni azt, ami már régen megépült. A lényeg, hogy a töltést az utóbbi öt évben alig-alig tudtuk megőrizni. Voltak, akik átnyesték, ami azért is érthetetlen, mert a falu mellett közvetlenül az ő védelmüket is szolgálja. De úgy látszik, ez se számít. Most, amikor veszélyhelyzet van, és lefóliáztuk, valaki széttépette a kutyával a fóliát. De említhetném azt is, amikor annyit kértem, hogy engedjék keresztül az udvaron a zsákszállító teherautót. Nem engedték, mert letapossa a veteményt. Az illető bele se gondolt, hogy az árvízzel elúszhat az egész vagyonkája, nem csak a vetemény. 2000-ben nem történt tragédia, mert hallatlan szerencsénk volt az időjárás miatt. Tíz napig ugyanis olyan volt a magasvíz, mint a feszített víztükör. Ha az akkor meglöttyen, nekünk annyi. Lehet, hogy most alacsonyabb lesz a vízállás, de hogy szélcsend is lesz, azt nem garantálja senki. Nehogy félreértse, a többség a falu érdekeit tartja szem előtt, ha baj van, összefognak a népek, de mindig akad kivétel."
Nem bánt az, csak megkóstol
A hat évvel ezelőtti árvíz idején Tiszasülyön válságos volt a helyzet: átszakadt a gát, a lakosok egy részét ki kellett telepíteni, sokan úgy érezték, Szolnok védelmében beáldozzák a falut, hagyják elúszni. A pusztulás elmaradt, azóta komoly gát épült, őrség vigyázza, pániknak nyoma sincs. "Annál rosszabb úgysem lehet, különben is megmondták, hogy nem lesz olyan magas a Tisza, mint akkor. Inkább elhisszük - mondja a gátőr a vállát vonogatva. - A gát most rendesen meg van csinálva, de lennének ennél fontosabb dolgok. Szélesíteni a medret, de legfőképpen tározót építeni. Az is egy vicc, hogy utoljára az ötvenes években kotortak, így aztán a Tisza kétoldalról kimossa a földet, és betemeti a meder közepét." De a férfit legjobban a szemét zavarja. Ami szerinte Ukrajnából vagy Romániából érkezik. "Látja azokat a zsákokat. A sok szarral van tele, amit sikerült kihalásznunk. Biztos, hogy egy egész szeméttároló belement a ruszkiknál, maga azt el se tudja képzelni, mi mindent hoz az ár. Az előbb például egy baszom hordót, de nem lehetett kifogni, annyira a közepén ment. Azon se lepődnék meg, ha legközelebb egy T-34-es úszna Szolnok felé."
"Te nem, de a cigányok biztos ki tudnák fogni, aztán eladnák ócskavasnak" - viccelődik a gátőr mellett bámészkodó bácsika, és még akkor sem hagyja abba a mosolygást, amikor elmondja, hogy a 2000-es árvíz után megrepedt a házának a lábazata, és tízezer forintot kapott a biztosítótól. "Sokra mentél vele - mondja a gátőr, aki viszont semmit sem kapott. - Mivel itt, Tiszasülyön nem dőlt össze ház, talán húszezer forint volt a legtöbb, amit kiosztottak. Vicc volt az egész, higgye el! Ezért kössek biztosítást? Most meg valóban nem is lehet nagyobb baj. Mondom, felállt az őrség, várjuk a tetőzést, nem kell erőlködni, csak a buzgárokat figyelni, nehogy szétszedjék a gátat. De ha szét is szednék, tudják itt az emberek, hogyan kell megvédeniük a falujukat. Megszokták már az árvizet. Mert azt is meg lehet szokni."
