Interjú

„Átláthatatlan a rendszer”

Farkas András nyugdíjszakértő, a NyugdíjGuru News alapítója

Belpol

Szükség lenne a nyugdíjrendszer érdemi változtatására, mert jelenlegi formájában belátható időn belül fenntarthatatlan lesz. Hogyan csinálják másutt, és hogyan kellene nálunk? Miért van szükség a három – az állami, a foglalkoztatói és az öngondoskodási – pillérre?

Magyar Narancs: Milyen esélyeink vannak a nyugdíjrendszer átalakítására?

Farkas András: Abból kell kiindulni, hogy most mi van: Magyarországon egy klasszikus felosztó-kirovó elvre épülő munkanyugdíjrendszer működik. A mindenkori aktív korosztályok befizetéséből kell megteremteni a mindenkori nyugdíjasok járandóságának a fedezetét. Az ilyen generációközi jövedelmi transzferre épülő megoldás – amit az amerikaiak már 1935-ben kitaláltak – a második világháború után alakult ki egész Európában. Addig a rendszer tőkefedezeti elvre épült, de a második világháborús károk elvitték a tartalékokat, így át kellett állni a tartalék nélküli folyó finanszírozásra.

MN: Ez az állami pillér.

FA: Emellett minden fejlett országban van foglalkoztatói nyugdíjpillér is – nálunk nincs, pedig nagyon kellene. Az elsődleges problémánk a nyugdíjrendszerben éppen az, hogy mindent az államtól várunk, az összes nyugdíjas bevétel 85 százaléka az állami nyugdíjrendszertől függ. Másutt ez az arány jóval alacsonyabb. Magyarországon ráadásul elvették a munkáltatóktól azokat a cafeterialehetőségeket, amelyek révén – adókedvezményekkel ösztönözve – szívesebben támogatták dolgozóik önkéntes nyugdíjcélú megtakarításait. Ma már nem túl sok munkahely hajlandó erre, hiszen pont annyiba kerül nekik, mint ha munkabért fizetnének.

MN: A dolgozók zöme feltehetően azt mondaná, hogy az erre szánt pénzt inkább most adják oda nekik munkabérként.

FA: Persze. Ők azonnal el akarják költeni, ez a természetes emberi reakció, amit okosan kezelni nagyon nehéz ügy. A viselkedésalapú közgazdaságtan ismert tételei közé tartozik, hogy miként lehet ezt megtenni. A leghíresebb ötlet, amit bevezettek például Nagy-Britanniában, az, hogy a jövőben esedékes többletpénzeid – jutalom, prémium, fizetésemelés – előre meghatározott százalékát most kösd le, azt félretesszük neked a nyugdíjalapokba, később majd ténylegesen megkapod a pluszpénzt. A szokásos vásárlásaidról így nem kell lemondanod, hiszen a félretett összeg még be sem épült a családi költségvetésbe. Ezt a Takaríts meg többet holnap (Saving More Tomorrow) rendszert – amelyben tehát az elhalasztott fogyasztás nem „fáj” – a munkáltató pluszbefizetésekkel, az állam pedig adókedvezményekkel ösztönzi.

MN: A foglalkoztatói pillér ugyebár nem azonos a munkáltató által az államnak rendszeresen befizetett szociális hozzájárulási adóval.

FA: Az a kötelező járulékfizetés része. A foglalkoztatói nyugdíjpillér valójában az, amikor azt mondja a munkaadó, hogy adok neked ugyanannyi vagy feleannyi pénzt a nyugdíjalapodba, mint amennyit te magad befizetsz. Ezt az állam szeretettel tudomásul veszi, és vagy megengedi leírni a társasági adóalapból, vagy kifejezetten a munkáltató támogatására prémiumelemeket épít be a rendszerbe. A hármas felelősség érvényesül ekkor: én befizetek egy meghatározott százalékot a keresetemből, azt megtámogatja a munkáltató, és az egészet megkönnyíti adókedvezményekkel vagy direkt támogatással az állam.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.