„Nehéz békét ígérni, amikor háborúra készülünk”

Karácsony Gergely az előválasztásról és a NER elleni harcról

Nem ő fogja elereszteni a legnagyobb beszólásokat Orbánnak, de biztos benne, hogy az ő stratégiájával lehet leváltani a NER-t. Az előválasztásra készülő főpolgármestert az atlétikai vb-ről, az elszámoltatásról és Zuglóról is kérdeztük.

Magyar Narancs: Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes nemrég azt nyilatkozta, hogy szeptember 4-re teljesen elfogyhat a főváros működésre fordítható készpénze. Ez megtörtént?

Karácsony Gergely: Igen, a nagyobb városok túlnyomó többségéhez hasonlóan folyószámlahitel-keret nélkül nem tudnánk kihúzni ezt az évet. 80 milliárdos veszteséget szenvedett el csak az idén a főváros, nagyobbrészt nem is a járvány, hanem a kormány gonoszsága miatt. Hosszú távon ez így fenntarthatatlan, ezért a 2022-es választás egyik tétje az, hogy lesznek-e még Magyarországon önkormányzatok. Ha nincs kormányváltás, akkor a főváros működése 2022 közepére teljesen ellehetetlenül. És ott már nincs hitelkeret, nincs semmi.

MN: Mert az újabb hitelhez a kormány engedélye kellene?

KG: Nem csak azért, egyszerűen finanszírozhatatlan lesz a működés, mert a város felélte a tartalékait. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy kevesebből tudjunk működni, de a kiadások legnagyobb részét a buszvezetők, kukások, közterület-felügyelők bére viszi el, egy ponton túl már nem lehet spórolni, és a béreken nem is akarok. Ezért kellett a tartalékhoz nyúlni, ami egy krízishelyzetben rendben is van, és simán kijönnénk, ha csak a járvány hatásait kellene orvosolnunk. A járvány és a kormányzati elvonások együttes hatásait viszont nem lehet orvosolni. Amikor megalakult a Fővárosi Közgyűlés, úgy fogalmaztam, hogy pisztolyt tartanak a fejünkhöz. Most meg is húzták a ravaszt.

MN: A közgyűlés szeptember 1-jei határozata egyelőre csak kilátásba helyezi az atlétikai világbajnokság megrendezéséhez adott hozzájárulás visszavonását, pedig egy DK-s javaslat már most élesítette volna a vétót. Miért nem látta még szükségesnek ezt a lépést?

KG: A DK-s javaslat sokféle értelemben jóval puhább volt, arról szólt, hogy terjesszem a közgyűlés elé a hozzájárulás visszavonásához szükséges dokumentumokat. Arról döntött volna, hogy majd egyszer döntsünk. Nem ez kapott többséget, hanem az általam beterjesztett megoldás. Ebben az önkormányzati ciklusban egyébként most először fordult elő, hogy a többséghez tartozó egyik frakció egyeztetés nélkül nyújtott be egy javaslatot – tudjuk ezt be az előválasztási kampánynak.

A közgyűlési döntésben két feltétel van, a kormánnyal korábban aláírt megállapodás két pontja. Ha ezeket teljesítik, még menthető az atlétikai vb ügye, ugyanakkor mindkettővel szemben elég szkeptikus vagyok. Az egyik az, hogy a kormány hajtsa végre az Egészséges Budapest Programban vállalt fejlesztéseket. Itt óriási lemaradásban vannak, egy-két hetük van rá, hogy összeszedjék magukat. A másik feltétel, hogy a Diákvárosnak szánt területeket a kormány ne adja át a Fudan Egyetem fenntartására létrehozott alapítványnak. Az alapítványt bejegyezték, a vagyonátadásról törvény rendelkezik, de nem látjuk, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő valóban átadta volna ezeket a területeket. Ez lesz a vörös vonal. A vb sorsa a kormány politikai döntésén múlik. Többször beszéltem a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) vezetésével, és egyértelművé tették, hogy akkor hozzák Magyarországra a világbajnokságot, ha a rendezésről politikai konszenzus van. Budapest úgynevezett host city, nélkülünk nincs vb. Nem mi rúgtuk fel a kormánnyal kötött megállapodást. Aki szeretné, hogy legyen atlétikai vb Magyarországon, az szavazzon az ellenzékre, és rögtön elhárul minden akadály a rendezés elől.

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Ki tudja jelenteni, hogy ha bizonyítékot lát arra, hogy az eredetileg a Diákvárosnak szánt területet ténylegesen átadják a Fudan Hungary Egyetemért Alapítványnak, akkor élesben is tájékoztatja az IAAF-et a hozzájárulás megtagadásáról?

KG: Abban a pillanatban. A kormány és a főváros közötti megállapodásból egyértelműen levezethető, milyen helyrajzi számú területek tartoznak a Diákvároshoz, lépni fogok, amint ezek az alapítvány tulajdonába kerülnek. Nem szeretném, ha az ország legértékesebb telkét tálcán átadnánk a kínai államnak plusz 500 milliárd forinttal a magyar adófizetők pénzéből. Amikor megkérdeztem Palkovics Lászlótól, hogy mégis, mit adnak ezért cserébe a kínaiak, azt válaszolta, hogy „a tudást”. Sok szürreális tárgyalási élményem volt már, de ezt nehéz felülmúlni.