Hajtóvadászat a drogdílerek ellen

Átmennek a másik utcába

Belpol

Sokan azért nyúlnak kábítószerekhez Magyarországon, mert emberhez nem méltó körülmények között élnek. A drogkereskedők ellen meghirdetett kormányzati háború a valódi problémát nem oldja meg. A rendőrségnek egyszerűen nincs kapacitása a terjesztők begyűjtésére.

„Néhány szót váltottam Horváth László kormánybiztossal a minap egy konferencián. Elmondtam neki, hogy a Magyar Addiktológiai Társaság elnökeként a prevencióval és a keresletcsökkentéssel foglalkozó szakembereket és intézményeket képviselem, ezért egyeztethetnénk a kormány drogellenes intézkedéseiről. Ő ezt nem látta indokoltnak. Azt mondta: a javaslataimat küldjem el az Egészségügyért Felelős Államtitkárságnak” – mondja a Narancsnak Szemelyácz János.

Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelő beszédében hirdetett „hajtóvadászatot” a kábítószer-kereskedők ellen. Ezt követően nevezte ki Horváth Lászlót, a gyöngyösi térség kormánypárti országgyűlési képviselőjét a drog­ellenes intézkedések összehangolásáért felelős kormánybiztosnak. Az elmúlt hetekben több törvényi szigorítást is bejelentettek – például a terjesztők ingatlanjait is elkobozhatják a jövőben, illetve csak az az elcsípett fogyasztó mehet elterelésre, aki feldobja a dílerét –, továbbá rendőrök razziáztak drogoktól fertőzött városrészeken, falvakban, szegregátumokban. Az eredmény: több mázsa és több százmillió forint értékű elkobzott kábítószer. Ám a látványos, politikai célzatú intézkedések csak elfedik a mélyen gyökerező társadalmi problémákat, amelyeket kizárólag rendészeti eszközökkel nem lehet megoldani.

„Szórók”

Szemelyácz János szerint világjelenség, hogy az életet a szegregátumokban sokan különböző pszichoaktív szerekkel próbálják elviselhetőbbé tenni, rendszerint a legkönnyebben elérhető és a legolcsóbb drogokkal. Magyarországon a 80-as években az ún. tablettás borok és a szipuzás, vagyis a szerves oldó­szerek használata dívott; főleg az utóbbiak komoly testi, idegrendszeri károkat okoztak. A dizájner drogok a 2010-es évek végén jelentek meg: az első ilyen pszichoaktív anyagok az ún. katinonok voltak. 2011-ben a mefedron került fel elsőként a kábítószerek hivatalos tiltólistájára, majd ezt követték a szintetikus kannabinoidok (herbál, biofű stb.). A dizájner drogokból 2014 táján volt a fogyasztási csúcs. 2016 körül az alfa-PVP, majd 2019–20-ban a 4F-MDMB-BICA, a köznyelvben bika nevű dizájner több tucat áldozatot követelt – ezekre a tragédiákra akkor a kormányzat érdemben nem reagált. Szemelyácz János szerint csak úgy hívták ezeket a rendszeresen túladagoló használókat egymás között, hogy „szórók”. „Megfogták a cigarettát és egyszerűen rászórták a drogot. Elképesztő mennyiségben juttatták a szervezetükbe.”

A dizájnerek 2018 körül kezdtek visszaszorulni, de két területen komolyabb mértékben megmaradtak: a szegregátumokban, illetve a fiatal kipróbálók között. 2022 után újra beindultak a katinonok, amelyeket ma egyszerűen kristálynak hívnak – de nem keverendők össze a Breaking Bad sorozatból ismert metamfetaminnal –, ugyanis a „pentakristály” pentedron után ma már az összes serkentőt így nevezik.

Fogyasztásuk egyszerű: összetörik és felszívják az orrukba. Rendkívül addiktívak, gyakran okoznak pszichózist. Használóik akár az egész napot beállva töltik, amortizálódnak, lefogynak. Az eufória rövid ideig tart, aminek elmúlta után mennek a következő adagért. Pedig ezek a szerek nem olyan olcsók, mint gondolnánk: egy gramm katinonkristály 10–15 ezer forint. A szerhez nem jutó függő hiányállapotot, ürességet, depressziót él át, a kilátástalanság érzése erősödik fel benne. A fizikai tünetek (fájdalom, epilepsziás görcsök, izzadás, álmatlanság stb.) nem jellemzőek, de a jeges rémület, a szorongás, feszültség kiül rájuk, s mindez akár agresszív reakciókat, önsértést válthat ki. A leszokás nem lehetetlen, de alapos motiváció kell hozzá, például elfogy a pénz, megszűnik a droghoz való hozzájutás lehetősége, felszámolják a szegregátumot, felcsillan a lehetősége a reális továbblépésnek, vagy túl közelivé válik egy végzetes helyzet (túladagolás, halálközeli állapot, kapcsolati konfliktus, mások veszélyeztetése).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.