Hajtóvadászat a drogdílerek ellen

Átmennek a másik utcába

Belpol

Sokan azért nyúlnak kábítószerekhez Magyarországon, mert emberhez nem méltó körülmények között élnek. A drogkereskedők ellen meghirdetett kormányzati háború a valódi problémát nem oldja meg. A rendőrségnek egyszerűen nincs kapacitása a terjesztők begyűjtésére.

„Néhány szót váltottam Horváth László kormánybiztossal a minap egy konferencián. Elmondtam neki, hogy a Magyar Addiktológiai Társaság elnökeként a prevencióval és a keresletcsökkentéssel foglalkozó szakembereket és intézményeket képviselem, ezért egyeztethetnénk a kormány drogellenes intézkedéseiről. Ő ezt nem látta indokoltnak. Azt mondta: a javaslataimat küldjem el az Egészségügyért Felelős Államtitkárságnak” – mondja a Narancsnak Szemelyácz János.

Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelő beszédében hirdetett „hajtóvadászatot” a kábítószer-kereskedők ellen. Ezt követően nevezte ki Horváth Lászlót, a gyöngyösi térség kormánypárti országgyűlési képviselőjét a drog­ellenes intézkedések összehangolásáért felelős kormánybiztosnak. Az elmúlt hetekben több törvényi szigorítást is bejelentettek – például a terjesztők ingatlanjait is elkobozhatják a jövőben, illetve csak az az elcsípett fogyasztó mehet elterelésre, aki feldobja a dílerét –, továbbá rendőrök razziáztak drogoktól fertőzött városrészeken, falvakban, szegregátumokban. Az eredmény: több mázsa és több százmillió forint értékű elkobzott kábítószer. Ám a látványos, politikai célzatú intézkedések csak elfedik a mélyen gyökerező társadalmi problémákat, amelyeket kizárólag rendészeti eszközökkel nem lehet megoldani.

„Szórók”

Szemelyácz János szerint világjelenség, hogy az életet a szegregátumokban sokan különböző pszichoaktív szerekkel próbálják elviselhetőbbé tenni, rendszerint a legkönnyebben elérhető és a legolcsóbb drogokkal. Magyarországon a 80-as években az ún. tablettás borok és a szipuzás, vagyis a szerves oldó­szerek használata dívott; főleg az utóbbiak komoly testi, idegrendszeri károkat okoztak. A dizájner drogok a 2010-es évek végén jelentek meg: az első ilyen pszichoaktív anyagok az ún. katinonok voltak. 2011-ben a mefedron került fel elsőként a kábítószerek hivatalos tiltólistájára, majd ezt követték a szintetikus kannabinoidok (herbál, biofű stb.). A dizájner drogokból 2014 táján volt a fogyasztási csúcs. 2016 körül az alfa-PVP, majd 2019–20-ban a 4F-MDMB-BICA, a köznyelvben bika nevű dizájner több tucat áldozatot követelt – ezekre a tragédiákra akkor a kormányzat érdemben nem reagált. Szemelyácz János szerint csak úgy hívták ezeket a rendszeresen túladagoló használókat egymás között, hogy „szórók”. „Megfogták a cigarettát és egyszerűen rászórták a drogot. Elképesztő mennyiségben juttatták a szervezetükbe.”

A dizájnerek 2018 körül kezdtek visszaszorulni, de két területen komolyabb mértékben megmaradtak: a szegregátumokban, illetve a fiatal kipróbálók között. 2022 után újra beindultak a katinonok, amelyeket ma egyszerűen kristálynak hívnak – de nem keverendők össze a Breaking Bad sorozatból ismert metamfetaminnal –, ugyanis a „pentakristály” pentedron után ma már az összes serkentőt így nevezik.

Fogyasztásuk egyszerű: összetörik és felszívják az orrukba. Rendkívül addiktívak, gyakran okoznak pszichózist. Használóik akár az egész napot beállva töltik, amortizálódnak, lefogynak. Az eufória rövid ideig tart, aminek elmúlta után mennek a következő adagért. Pedig ezek a szerek nem olyan olcsók, mint gondolnánk: egy gramm katinonkristály 10–15 ezer forint. A szerhez nem jutó függő hiányállapotot, ürességet, depressziót él át, a kilátástalanság érzése erősödik fel benne. A fizikai tünetek (fájdalom, epilepsziás görcsök, izzadás, álmatlanság stb.) nem jellemzőek, de a jeges rémület, a szorongás, feszültség kiül rájuk, s mindez akár agresszív reakciókat, önsértést válthat ki. A leszokás nem lehetetlen, de alapos motiváció kell hozzá, például elfogy a pénz, megszűnik a droghoz való hozzájutás lehetősége, felszámolják a szegregátumot, felcsillan a lehetősége a reális továbblépésnek, vagy túl közelivé válik egy végzetes helyzet (túladagolás, halálközeli állapot, kapcsolati konfliktus, mások veszélyeztetése).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.