Magyar Narancs: Már a nyolcvanas években készült szociológiai munkák is a magyar társadalom erőteljes, az uralkodó osztályelméletet felülíró tagoltságáról számoltak be. Milyen szempontok szerint készültek az ön által szerkesztett és részben írt Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás című kétkötetes mű tanulmányai, amelyek a legfrissebb vizsgálati eredményeket összegzik?
Kovách Imre: A 13 éve kezdődött munkánk összegzése során úgy gondoltam, hogy egyrészt alkalmaznunk kell a magyar társadalomkutatásban régóta használt foglalkozási alapú osztályelemzést: felesleges tagadni, hogy ennek van is magyarázó ereje. Emellett használunk egy új társadalmi modellt, amelyet mi integrációnak nevezünk – ennek segítségével próbáltuk meg a társadalmi tőkék vizsgálatát bevonni az elemzésbe. Ilyennek tekintjük például a kapcsolatokat, amelyekre erőforrásként gondolhatunk. És a kulturális tőkének sem kevesebb a magyarázó ereje, mint a gazdaságba ágyazottság. A harmadik modellszint, amit vizsgáltunk, a magyarországi polgárosodás. Ezek az életminőségre koncentráló kérdések, amelyek alapján eldönthető például, hogy mekkora valakinek az autonómiája, politikai részvétele, milyen az életmódja, a vállalkozási hajlandósága és gyakorlata, individualizáltsága.
MN: Kutatásaik alapján mennyire merevedett meg, ha úgy tetszik, „kasztosodott” az utóbbi évtizedekben a magyar társadalom?
KI: Huszár Ákos és Hajdú Gábor a hosszú távú trendeket összehasonlító tanulmányukban 1982-es és 2021-es adatokat vetettek össze. Arra jutottak, hogy nőttek a társadalmi különbségek, amelyek jövedelemben és sok minden másban is kifejeződnek. Ha nem is minden kisebb csoportra vonatkozóan, általában véve a foglalkozási osztályok között nagyon is megmerevedtek az átlépési lehetőségek, tehát kisebbek a mobilitási esélyek. Aki „alulra” született, az nagyobb valószínűséggel marad lent, mint korábban. Vannak mozgások, főleg a társadalom közepén, amelyeket összetett szempontokat alkalmazó elemzés révén lehet megragadni. Így sokkal több jelenkori társadalmi mozgás és ebben részt vevő csoport ismerhető fel, amelyeket csak ezzel a megközelítéssel és módszerrel lehet azonosítani. Ennek révén kerültek reflektorfénybe mind társadalmi, mind politikai értelemben nagyon fontos, dinamikusan mozgó csoportok, amelyek azonosítása nélkül a NER alatti Magyarország politikai viselkedését nem lehet megérteni. Alapvetően úgy látjuk ezt a társadalmat, mint amelynek négy nagy csoportja van, és ebből a legalsó – amelyről mi mindig azt mondtuk, hogy ez az alsó egyharmad – nem egyenlő a pusztán jövedelem alapján kimutatott szegénységgel. Ha más információkat is figyelembe veszünk, akkor egy sokkal nagyobb társadalmi csoportot, azt a bizonyos alsó egyharmadot látjuk a társadalom alján, ahonnan nem nagyon van kiút. Van egy másik, kicsivel nagyobb réteg: ők talán jobban élnek, de politikai, gazdasági meg társadalmi-strukturális okok miatt nem tudják kiteljesíteni a felemelkedési vágyukat, és elég bizonytalan a helyzetük.
MN: Ez lenne az alsó középosztály?
KI: Igen, az alsó középosztály, amely – bárhogyan is mérjük – kicsit tudott polgárosodni, kicsit jobban tudott fogyasztani, de összességében bizonytalan a helyzete. Furcsa módon mind a két említett társadalmi rétegben megtalálható az a nem lebecsülhető nagyságú társadalmi csoport, amelyik más-más okok miatt a kormányra szavaz. A legalul levők például leginkább azért, mert nincs más támaszuk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
