Interjú

„Nagyobb eséllyel marad lent”

Kovách Imre szociológus NER-Magyarország társadalmáról

Belpol

A magyar társadalom szerkezete merevnek tűnik ugyan, így is akadnak dinamikus csoportok, amelyek politikai viselkedése nagy hatással lehet az ország közeljövőjére. Bár a NER példátlan hatalmat biztosít az ország vezetőinek, még ez is kevés ahhoz, hogy mélyrehatóan alakítsák át a társadalom szerkezetét.

Magyar Narancs: Már a nyolcvanas években készült szociológiai munkák is a magyar társadalom erőteljes, az uralkodó osztályelméletet felülíró tagoltságáról számoltak be. Milyen szempontok szerint készültek az ön által szerkesztett és részben írt Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás című kétkötetes mű tanulmányai, amelyek a legfrissebb vizsgálati eredményeket összegzik?

Kovách Imre: A 13 éve kezdődött munkánk összegzése során úgy gondoltam, hogy egyrészt alkalmaznunk kell a magyar társadalomkutatásban régóta használt foglalkozási alapú osztályelemzést: felesleges tagadni, hogy ennek van is magyarázó ereje. Emellett használunk egy új társadalmi modellt, amelyet mi integrációnak nevezünk – ennek segítségével próbáltuk meg a társadalmi tőkék vizsgálatát bevonni az elemzésbe. Ilyennek tekintjük például a kapcsolatokat, amelyekre erőforrásként gondolhatunk. És a kulturális tőkének sem kevesebb a magyarázó ereje, mint a gazdaságba ágyazottság. A harmadik modellszint, amit vizsgáltunk, a magyarországi polgárosodás. Ezek az életminőségre koncentráló kérdések, amelyek alapján eldönthető például, hogy mekkora valakinek az autonómiája, politikai részvétele, milyen az életmódja, a vállalkozási hajlandósága és gyakorlata, individualizált­sága.

MN: Kutatásaik alapján mennyire merevedett meg, ha úgy tetszik, „kasztosodott” az utóbbi évtizedekben a magyar társadalom?

KI: Huszár Ákos és Hajdú Gábor a hosszú távú trendeket összehasonlító tanulmányukban 1982-es és 2021-es adatokat vetettek össze. Arra jutottak, hogy nőttek a társadalmi különbségek, amelyek jövedelemben és sok minden másban is kifejeződnek. Ha nem is minden kisebb csoportra vonatkozóan, általában véve a foglalkozási osztályok között nagyon is megmerevedtek az átlépési lehetőségek, tehát kisebbek a mobilitási esélyek. Aki „alulra” született, az nagyobb valószínűséggel marad lent, mint korábban. Vannak mozgások, főleg a társadalom közepén, amelyeket összetett szempontokat alkalmazó elemzés révén lehet megragadni. Így sokkal több jelenkori társadalmi mozgás és ebben részt vevő csoport ismerhető fel, amelyeket csak ezzel a megközelítéssel és módszerrel lehet azonosítani. Ennek révén kerültek reflektorfénybe mind társadalmi, mind politikai értelemben nagyon fontos, dinamikusan mozgó csoportok, amelyek azonosítása nélkül a NER alatti Magyarország politikai viselkedését nem lehet megérteni. Alapvetően úgy látjuk ezt a társadalmat, mint amelynek négy nagy csoportja van, és ebből a legalsó – amelyről mi mindig azt mondtuk, hogy ez az alsó egyharmad – nem egyenlő a pusztán jövedelem alapján kimutatott szegénységgel. Ha más információkat is figyelembe veszünk, akkor egy sokkal nagyobb társadalmi csoportot, azt a bizonyos alsó egyharmadot látjuk a társadalom alján, ahonnan nem nagyon van kiút. Van egy másik, kicsivel nagyobb réteg: ők talán jobban élnek, de politikai, gazdasági meg társadalmi-strukturális okok miatt nem tudják kiteljesíteni a felemelkedési vágyukat, és elég bizonytalan a helyzetük.

MN: Ez lenne az alsó középosztály?

KI: Igen, az alsó középosztály, amely – bárhogyan is mérjük – kicsit tudott polgárosodni, kicsit jobban tudott fogyasztani, de összességében bizonytalan a helyzete. Furcsa módon mind a két említett társadalmi rétegben megtalálható az a nem lebecsülhető nagyságú társadalmi csoport, amelyik más-más okok miatt a kormányra szavaz. A legalul levők például leg­inkább azért, mert nincs más támaszuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.