„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

Hoffmann Tamás nemzetközi jogász a Covid-járvány állami kezeléséről

  • Bányai György
  • 2021.10.27 21:00

Belpol

Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam? Az Államfelelősség a SARS-CoV-2 terjedésének megakadályozásában és annak elmulasztásáért című tanulmány egyik szerzőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Vádemelést javasol Jair Bolsonaro elnök ellen egy brazil kongresszusi testület azzal az indokkal, hogy a nyájimmunitás kialakulására számítva szándékosan hagyta a koronavírus elterjedését az országában. Ez az indítvány az állam felelősségét firtatja. Tegyük hozzá: Brazíliából indult a kórokozó egyik variánsa. Az elégtelen állami védekezés kiválthat nemzetközi jogvitákat?

Hoffmann Tamás: A nemzetközi jog elsősorban azt vizsgálja, hogy az államok egymás közötti kapcsolatában mi megengedhető. Külön izgalmas kérdés, hogy egy állammal szemben milyen felelősséget lehet megállapítani. Több szabály is van arra, mit lehet akkor tenni, ha egy állam egy másiknak kárt okoz. És egy állam nyilván kárt okoz egy másik államnak azzal, ha engedi továbbterjedni a fertőzést.

MN: A Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének tanulmánykötete, mely Jogi diagnózisok: a COVID-19 világjárvány hatásai a jogrendszerre címen jelent meg, a koronavírus-világjárványnak a jogrendszerre gyakorolt hatásait vizsgálja. Ön és két szerzőtársa, Łukasz Gruszczyński és Marton Péter nemzetközi jogi szempontból közelítették meg a kérdést.

HT: Figyelembe kell venni, hogy mások a lehetőségek egy demokráciában, ahol a szabadságjogok korlátozása jóval szűkebb körben fogadtatható el, mint mondjuk a kínai autokráciában. És vannak más szempontok is: egyszerűbb a helyzete egy szigetországnak, így Új-Zélandnak, amelyik tényleg hermetikusan le tudja zárni a határait, mint egy európainak, amelynek egyszerre kell megoldania egyebek mellett a zökkenőmentes áruforgalmat, szükség szerint az azzal foglalkozó embe­rek országok közti mozgását és a járvány elleni védekezést is.

MN: A tanulmányuk 2020 végével zárul – akkor még egészen más volt a helyzet, mint az idén.

HT: Tavaly az volt a legfontosabb, hogy valamiképp megakadályozzák a vírus terjedését. Ám mind élesebb lett az a probléma, hogy az egyéni jogok korlátozása miként hangolható össze a járvánnyal szembeni védekezéssel.

MN: És emberi jogként jelent meg például az is, hogy ne lehessen maszkviselésre kötelezni az egyént.

HT: Valószínűleg kevesen gondolták, hogy ellenállás lesz az ilyen jellegű intézkedésekkel szemben is. Fel lehet fogni természetesen a maszkviselési kötelezettség előírását is az emberi jogok egyfajta korlátozásának. Erre azonban viszonylag egyértelmű választ ad a nemzetközi jog: jelentős indokkal, közegészségügyi megfontolásból korlátozhatók az emberi jogok. De itt először is szakpolitikai, policy alapú döntést kell hozni, amit remélhetőleg egy politikus akkor fog megtenni, ha költség–haszon elemzést készít, és a végén az jön ki, hogy a közjó érdekében ezt vagy azt a korlátozást, egyéb intézkedést el kell rendelni. Legalábbis ideális esetben így kéne lennie. Viszont ezt jogszabályokkal kell alátámasztani – ha előírták a maszkviselést, hiába korlátozza az emberi jogaidat, a rendelkezést be kell tartanod.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk