Bélyegmúzeum

Postatiszta nemzeti vagyon

Belpol

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

Miután Varga Mihály benyújtotta az Országgyűlésnek a 2020-as költségvetés elszámolását, az ún. zárszámadási törvényt, a Népszava észrevette, hogy a kormány néhány eddig titkolt tavalyi költéséről is „fellebbent a fátyol”. Ezek közé tartozott, hogy a Magyar Posta Zrt. a birtokában lévő Bélyegmúzeumot eladta a magyar államnak 42 milliárd forintért, amit a gazdaságvédelmi alapból vásároltak meg. A feltűnést keltő pénzügyi manőver tárgyával a sajtó egyáltalán nem foglalkozott, többnyire elintézték annyival, hogy az „állam vett egy bélyeggyűjteményt is”, azt sugallva, mintha csak néhány albumért fizettek volna temérdek pénzt. De korántsem csak egy bélyeggyűjteményről van szó. A Hársfa utca 47. szám alatt működő múzeum 90 éve létezik, de története még korábbról datálható.

A kiegyezés után létrejött Magyar Királyi Postának az első dolga volt, hogy saját, „nemzeti” címert tegyen a hivatalokra és a postakocsikra, illetve a motívum megjelenjen a postai bélyegzőkön is. Négy évig azonban osztrák bélyegek voltak forgalomban, az első itthon készült bélyeg csak 1871-ben készült, Ferenc József profiljával.

 

Bélyeggyűjtés állami pénzből

A bélyeggyűjtésbe a hazai posta, s rajta keresztül az illetékes minisztérium szó szerint „belekeveredett”: 1874-ben alakult meg Bernben az Egyetemes Postaegyesület, amelynek Magyarország is tagja lett, és amely 1878-ban még csak ajánlotta, de az 1891-es szabályzatában már kötelezővé tette, hogy minden tagország küldje el az összes kibocsátott bélyegét a többieknek. Magyarországon e külföldi bélyegeket nem osztogatták el, de nem is rendszerezték. A múzeumi elhelyezés gondolata az 1890-es bécsi értékcikk-kiállítás kapcsán vetődött fel először, mivel a hazai gyűjteményt épp a rendezetlenség miatt nem lehetett kiállítani, ezért az alkalomra csak egy postai díszalbum jelent meg a hazai bélyegekkel. Hasonlót adtak ki 1896-ban, a millennium évében is, sőt az Ezredéves Országos Kiállításon (bővebben: Vereckéről Budapestre; Magyar Narancs, 2021. május 19.) a posta pavilonjában már a bélyegek nyomólemezeit is bemutatták.

Ettől kezdve több mint húsz éven át rendszeresen előkerült a magyar bélyeg- és értékcikkmúzeum ideája, de hiába őrizte a posta szinte hiánytalanul az összes létező bélyeget a nagyvilágból, az 1878 előtti hazai postai gyűjtemény hiányos volt. Olyannyira, hogy a zimonyi születésű szőnyegkereskedő, a Magyar Áruforgalmi és Értékmegállapító Bizottság elnöke, Poppovits Frigyes Mirkó (1863–1928) sokkal jelentősebb magyar kollekcióval rendelkezett, mint a Magyar Kir. Posta. Poppovits az 1909-ben megrendezett első hazai bélyegkiállításon vált közismertté, ekkor derült ki, hogy nem csak az 1867-től megjelent összes hazai alapbélyeg van a birtokában, de mindenféle színváltozatok, tévnyomatok és egyéb különlegességek, sőt számos magyar bélyeg tervei, próbanyomatai is.

Mint kiderült, Poppovits bélyeggyűjtő szenvedélyénél csupán egyvalami volt erősebb: a hazaszeretete. A korabeli sajtóbeszámolók és a későbbi visszaemlékezések szerint is ennek nyomán ajánlotta fel gyűjteményét 1915-ben a magyar államnak. Poppovits ragaszkodott hozzá, hogy a kollekciót egyben tartsák és a leendő bélyegmúzeumban mutassák be, de a teljességhez tartozik, hogy miután két körben (1916-ban és 1919-ben) átadta gyűjteményét, „önzetlenségéért” cserébe 290 ezer korona értékű postai értékcikket kapott. (Ekkoriban egy gyári munkás kb. 1500 koronát keresett egy évben.) Egy 1921-ben kelt levél szerint Poppovits még annyit kért, hogy a kiállítandó anyag mellé írják ki, hogy tőle származik, és hogy nevét a leendő múzeum alapítói közt említsék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.