A Magyar Narancs csütörtöki lapszámában jelenik meg Szűcs Zoltán Gábor politológussal, az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársával készített interjúnk.
A beszélgetésből kiderül, miért nevezhető Magyarország ma a diktatúra és demokrácia közötti kompetitív autoriter rezsimnek, milyen szerepet játszik a korrupció a rendszer kiépítésében, milyen dilemmákkal küzd az ellenzék és hogy miben reménykednek még az MTA dolgozói. Kedvcsinálónak néhány részlet:
Magyar Narancs: Mennyiben következik az Orbán-rendszer logikájából az MTA elleni támadás?
Szűcs Zoltán Gábor: Az elmúlt kilenc évben egy dologban volt következetes a kormány: mindenütt kiterjesztette a politikai kontrollt, felszámolta vagy korlátozta az autonóm intézmények önállóságát, politikai kinevezetteket ültetett minden terület élére. Ami az MTA-val történik, tökéletesen beleillik az általános mintába.
(...)
MN: Tudna olyan rezsimet említeni, ami közel áll az Orbán-rendszer mai működéséhez?
SZZG: A 90-es évek Szlovákiája Mečiar alatt meglehetősen hasonlított ehhez a rendszerhez. Sokáig Malajzia is ilyen volt, igaz, ott most éppen pozitív változások indultak. Magyarország egyre inkább egy hegemón párt uralmának az intézményesítése felé mozog, ez az említett példáknál egy fokkal rosszabb. A nyílt politikai erőszak kordában tartása viszont feltűnően megkülönböztet bennünket több olyan rezsimtől, ahol a politikai berendezkedés egyébként hasonló. Ez valószínűleg az ország politikai kultúrájából fakad, és a valós helyzetnél szabadabbnak mutatja a magyar társadalom állapotát.
(...)
MN: Amikor a politológiai szakirodalom azt találgatja, hogyan bukhat meg egy ilyen rezsim, nagy hangsúlyt szoktak helyezni a külső körülmények változására. Ebből a szempontból van jelentősége annak, hogy Magyarország az EU tagja?
SZZG: Bozóki András és Hegedűs Dániel nevezte kívülről korlátozott hibrid rezsimnek a magyart, ami azt jelentené, hogy az uniós tagság miatt Orbánék bármit azért nem tehetnek meg. Ma már ők is azt gondolják, hogy 2017 után szintet lépett a rezsim, és ez a korlátozás nem olyan erős, mint amilyennek korábban tűnt. Én inkább azt hangsúlyoznám, hogy az EU a modern magyar történelemben példátlan mennyiségű szabad pénzforrást biztosított és biztosít az Orbán-rezsim számára. Ebből épült fel a Mészáros-birodalom – korábban a Simicska-birodalom –, a rendszer gazdasági háttere, a folytonos politikai erőfölény biztosítéka. Ehhez képest az unió korlátozó szerepe korábban sem volt nagyon erős, és mintha tovább gyengült volna. Magyarország képviselői ott ülnek és szavaznak az uniós intézményekben, a lényeges döntésekhez egyhangúság kell, ezért az EU akkor sem tudná hatékonyan korlátozni a magyar kormányt, ha nagyon akarná. Szerencsétlen helyzet ez.
A teljes interjút a Magyar Narancs 2019. február 14-i számában olvashatja. A lapra itt lehet előfizetni.
Magyar Narancs - Archívum részletes
A Magyar Narancs 2019. február 14-i lapszámának tartalmából.
