Másodfokon az ipari kémkedési ügy

Az orosz meló

Belpol

Új megvilágításba kerülhet az az ipari kémkedési bűnügy, amelynek sajátossága, hogy nem történt ipari kémkedés. A tét hárommilliárd forint. A Fővárosi Ítélőtáblán másodfokon folytatódik az ügy.

A Ferihegyi reptéren 2008. május 22-én a vám- és pénzügyőrség nyomozói csaptak le egy Moszkvába induló járat utasaira: számítógépet foglaltak le a Diachem Diagnosztikai Reagenseket Gyártó Kft. főtechnológusától, akit a helyszínen őrizetbe vettek. Harmat Sándort 2011. szeptember 12-én az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság gazdasági titok megsértése miatt egy év nyolc hónapra, társtetteseit: Torma Lajos műszaki igazgatót egy év két hónap, Pallai Zsoltot, a Diachem ügyvezetőjét ugyancsak egy év két hónap börtönbüntetésre ítélte. A vádlottakat ezenfelül 3,2 milliárd forint kártérítés kifizetésére ítélték, aminek a kedvezményezettje Harmat és Torma előző munkahelye - a Diachem versenytársa -, a Diagon Diagnosztikai Kft. A bűneset a legnagyobb hazai ipari kémkedési ügyként szerepelt az újságok hasábjain, bár a bíróság mindhármukat felmentette az iparjogvédelmi jogok megsértése bűntette vádja alól. A vádlottak fellebbeztek, az ügyet másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla kezdi tárgyalni a héten.

Közös tőről

A két reagensgyártó cég ugyanarról az újpesti székhelyről indult, majd a tulajdonosváltásoknak is köszönhetően egymás versenytársai lettek. A Diachem alapítása az első Orbán-kormány párizsi nagykövete, Kékessy Dezső és családja érdekeltségében lévő Szárnyék, illetve Diagnosticum Kft.-khez kötődik. A másik alapító, Kern József a saját cége, a Diagon birtokában lévő Diagon-H Kft. (a HospInvest Zrt. egyik befektetője) közreműködésével vette ki részét a Diachem 1996-os létrehozásából. Kern 2005-ben vált meg diachemes tulajdonától; a Diagon, a Diagon-H és a Diachem egymás üzleti partnerei maradtak. A 2006-os önkormányzati választás vetett véget a boldog békeidőknek: a Diachem-tulajdonos Diagnosticum egymás után nyerte el a fideszes vezetésű megyék kórházainak beszerzéseit, hozzávetőleg 5 milliárd forint értékben.

2007 decemberében Harmat Sándor, a Diagon minőségbiztonsági vezetője elhagyta a céget, és 2008. márciusban a Diachemhez igazolt, a Diagonnál kutatóvegyészként dolgozó Torma Lajos 2008 májusában lett a Diachem alkalmazottja. Távozásuk nem maradt nyom nélkül: 2007. augusztustól 2008. áprilisig több mint 11 ezer különféle adattartalmú állományt másoltak le a Diagon rendszeréből - áll az elsőfokú bíróság ítéletében. A Diagon informatikai rendszerében észlelték a nagy mennyiségű adatletöltést, majd Harmat magánleveleinek a megszerzése kellő alapot adott Kern Józsefnek a feljelentésre. A lemásolt adatok között voltak az ipari kémkedés gyanúját megalapozó HU-209211-B2 lajstromszámú (hematológiai diagnosztikai mérőoldat véralakelemek elektronikus műszeres meghatározására) szabadalom alapján készített és más Diagon-termék pontos összetétele, receptúrája, gyártástechnológiája, továbbá a termelőberendezések megvalósítására vonatkozó kereskedelmi, piackutatási adatok. Vagyis minden olyan információ, melyek felhasználásával más számára is lehetővé vált a Diagon termékeinek gyártása, forgalmazása - állapította meg a bíróság. Erre a vádlottak úgy reagáltak, hogy valamennyi adat korlátlanul elérhető volt az interneten, továbbá az adatmásolás tényét is vitatták.

Az elsőfokú ítélet óta történt egy lényeges fejlemény: tavaly szeptemberben a Fővárosi Törvényszék (FT) új eljárásra kötelezte a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát (SZTNH), amely korábban elutasította a Diachem azon kérelmét, hogy az SZTNH mondja ki a HU-209211-es szabadalmi oltalom feloldhatóságát. Megjegyzendő, hogy már a büntetőügy bírósági szakában is felmerült: nem egyértelmű, hogy valóban védett termékről van-e szó. (Lásd erről keretes írásunkat.) "A vádlottak e magatartásukkal a Diagon Kft.-nek vagyoni hátrányt okoztak, de nem a szabadalom büntetőjogi megsértésével, hanem azzal, hogy a tudás birtokában úgy tárgyaltak a Diagon Kft. üzleti partnerével, hogy elérték, tevékenységükkel összefüggésben az üzlet mégse menjen teljesedésbe" - mondta ki a bíróság az ipari kémkedéses vád ejtésének indoklásában. Rögtön hozzátette azonban, hogy a gazdasági titok megsértése fennáll, még ha nem is bizonyított, hogy a diagonos szabadalmat minden kétséget kizáróan oltalom illeti. "Kétségtelen tény - ezt a szakértői vélemény is megállapította -, hogy a vádlottak a szabadalom birtoklása és reménybeli áruba bocsátása révén az elmaradt üzlet folytán vagyoni hátrányt okoztak a Diagon Kft-nek. A szabadalomból eredő jog vádlottak általi megsértése révén a cégnek 717 millió 551 ezer 360 forint vagyoni hátránya keletkezett. Ezt a vagyoni hátrányt a bíróság a gazdasági titok megsértésének vétsége körében értékelte." A bíróság szerint tehát Harmaték nem sértették meg a szabadalomra vonatkozó törvényt, viszont megsértették a szabadalomból eredő jogot: a vagyoni hátrányt evvel okozták.

A HU-209211-es a büntetőügy egyik kulcseleme, mivel a szabadalom birtokában tervezte létrehozni a Diagon hematológiai reagens gyártóbázisát az oroszországi Puscsinóban, a Lytech Co. céggel. (A projekt adatait szintén lemásolták Harmaték.) Ez a második pillére lett volna a Lytech-Diagon-együttműködésnek, ám a Diagon-Russia cégben tervezett reagensgyártás nem indult be Puscsinóban - még a szerződéskötésig sem jutottak el. Nyikolaj Prozorovszkij, a Lytech akkori ügyvezetője azt mondta a bíróságnak, azért akadtak el, mert a Lytech nem kaphatott volna exkluzív jogokat a hematológiai termékek eladására. Csak miután kiderült, hogy a Diagonnal nem lesz üzlet, kezdtek tárgyalni a Diachem képviselőjével. Ez a vallomás akár azt is megkérdőjelezhette volna, hogy a Diagont egyáltalán kár érte az üzlet meghiúsulása miatt - a bíróság azonban nem hitt a Lytech volt vezetőjének, elfogadta viszont a diagonos Kern József álláspontját. (Kern szerint az orosz fél szerette volna a Diagontól megszerezni a komplett receptúrát és gyártástechnológiát, de ő csak egy koncentrátum és kiszerelőüzem létrehozásában volt hajlandó közreműködni.) Kern kijelentette: eleve nem is akart exkluzív jogokat adni, ami világos volt az oroszok számára is. A bíróság úgy ítélte meg, Prozorovszkij vallomását az exkluzív jogok tekintetében cáfolja Kern vallomása, míg Harmat visszaemlékezéseire egyáltalán nem volt vevő. A bíróság szerint Harmat "igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a Diagon becsapta a Lytechet"; és a Lytech a Diagon inkorrekt magatartása miatt szakította meg a kapcsolatot a céggel. Prozorovszkij ugyan cáfolta ezt, de ez sem számított. Jellemző az az epizód, amikor a bíró Harmat Diagonból távozásáról azt mondta: "Hogy miért kellett a Diagontól eljönnie, a Diagon vezetői elmondták - hazugságon, nagyzoláson érték." A bíróság a tanúvallomások értékelésekor mintha a jó és rossz oldal küzdelmére redukálta volna az ügyet, és a "rossz fiúk" szavainak csak akkor adott hitelt, ha azok a jók által mondottakat erősítették meg - az első fokú ítélet részletes indoklásából legalábbis ez rajzolódik ki.

Adatmentők

Az aláírt titoktartási nyilatkozatok megszegésére, az irgalmatlan mennyiségű átmásolt adatra és továbbítására tekintettel a bíróság igazoltnak látta a gazdasági titok megsértésének bűncselekményét. De kérdőjelek itt is vannak. Harmat Sándor, akinek kiváló orosz kapcsolatai vannak, először a Diagonnál menedzselte a puscsinói gyártóbázisprojektet, majd 2008 tavaszán ezt már a Diachemnél folytatta. Az egyeztetési folyamatba bekapcsolta a Diachem ügyvezetőjét is. A Pallai Zsolt számítógépén lefoglalt Harmat Sándor feliratú levelezési mappában fellelték például a 2008. március 7-én az oroszoknak küldött levelét, hivatkozva a hematológiai üzemről folytatott korábbi tárgyalásokra. Aznap megkapta Torma Lajosnak a reagenstermelésre vonatkozó, még a Diagonban készített terveit. A nyomozati anyag nem hivatkozik arra, hogy Pallai erre vagy a további három levél bármelyikére is reagált volna - ez nem történt meg, és nem adott utasítást Harmatnak az üzlet folytatására. Mivel azonban a levelek egy részét megnyitotta, tudomást szerzett a projektről, és ennyi a bíróság számára elegendő volt annak bizonyítására, hogy a megszerzett gazdasági titkokat Torma és Harmat a Pallai által vezetett cég rendelkezésére bocsátotta haszonszerzési céllal. Az ügyvezető azzal védekezett, hogy Harmat leveleinek a többségét nem is olvasta, felhatalmazást nem adott az oroszokkal való tárgyalásokra. De nem is tiltotta el ettől a tevékenységtől: május 22-én ő is a diachemes delegáció tagja volt, két nappal korábban pedig Prozorovszkijnak küldte meg az átdolgozott licence agreementet. Ebben azonban nem hematológiai - vallotta Pallai -, hanem kizárólag klinikai kémiai oldat gyártásával összefüggő ajánlatuk volt. Pallai arról is beszámolt, hogy a moszkvai útra nem a puscsinói üzem létrehozása miatt vállalkozott, hanem csupán puhatolta az oroszok szándékait. Pallai, amikor Indonéziában megtudta, hogy a Diagon volt munkatársai a Diachemnél diagonos adatokat találtak, hozzájárult a törlésükhöz.

Becsüljük és mondjuk

A három Diachem-vezetőre kirótt 3,2 milliárd forintos kártérítés mértéke várhatóan a másodfokú eljárásban újra előkerül. Az összeget a VPOP által kirendelt Budapesti Műszaki, Könyv- és Adószakértői Intézet szakvéleménye alapján határozták meg. A szakértő megjegyzi, hogy a Diagon érvényes, formális közép- vagy hosszú távú üzleti tervet nem tudott a vizsgálat rendelkezésére bocsátani, vagyis a szakértő a Diagon becsléseire hagyatkozott. "A hematológiai üzletágban becsléseik (a Diagon becslései - Zs. P.) szerint évi 25 százalékos piacbővüléssel számolva a 2009-2013. években a piacbővülésnek megfelelő nyereségnövekményt érhettek volna el, amelyhez képest a jelen ügy tárgyát képező események következtében, véleményünk szerint 30 százalékos elmaradás fog mutatkozni." A szakértő arra alapozta a számítását, hogy a szabadalmi védettség húsz év után, 2013 márciusában jár le: a Diagon értékvesztése 2008-ban 563 millió, 2009 végén, amikor a szakértői anyag készült, 2,5 milliárd forinttal maradt el a lehetségestől. A szakvélemény ugyanakkor saját eredményeit is megkérdőjelezi. A HU-209211-es szabadalom gyártásáról szóló szerződéssel kapcsolatban megjegyzi: a Diagon csak angol nyelvű lapokat bocsátott rendelkezésére, amelyekből nem állapítható meg, hogy "az adott szerződés kik között és milyen ügyben jött létre, így a projekt meghiúsulása miatt bekövetkezett vagyoni hátrány nem ítélhető meg". Mivel a 2010 utáni évekre semmilyen tervadatot nem kapott a Diagontól, a 2011-től bekövetkezhető vagyoni hátrányról nem tud mit mondani. A becslést ezért - az értékesítési lehetőségek beszűkülését figyelembe véve - a várhatóan kieső adózott eredmény alapján kalkulálta.

A szakvélemény ellentmondásaira a Diachemet képviselő ügyvédi iroda által felkért igazságügyi adószakértő is felhívta a figyelmet. Több módszertani hibát is talált, például azt, hogy nem választották szét a Diagon hematológiai és kereskedelmi tevékenységének árbevételét, ezen belül a szabadalommal védett és nem védett termékekét. Mivel a szabadalom tulajdonosa nem a Diagon, hanem a tulajdonosai, ezért az értékváltozás náluk jelentkezik. Az adószakértő szerint szakmailag értelmezhetetlen, hogy a vagyoni hátrányt a fenti módon határozták meg.

HU-209211

A bíróság elfogultnak teintette az egyik tanú, Csavajda Pálné vallomását, mivel a vádlottnak Harmat Sándorral közös cége van, Torma Lajos pedig Csavajdáné cégének a kocsiját használja. Pedig Csavajdáné arról számolt be, hogy "egy receptúrát" (hogy mit, nem derül ki az ítéletből) és a hozzá tartozó készüléket a KISZ Szövetkezet hozta be Magyarországra Amerikából. A főszövegben említett szabadalmi hivatal elleni perben a Fővárosi Törvényszék (FT) éppen Csavajdáné vallomását látta igazoltnak, aki az amerikai Nova Biomedical Co. hazai képviseletét látta el. E minőségében 1992-ben megismerhette a receptúrát, amit a Nova Biomedical 1993-ban díjmentesen bocsátott a rendelkezésére. Az amerikai cég az FT megkeresésére azt közölte, hogy egyik partnerükként a Diagonnak is átadták a reagensek receptjét. A bíróság ennek alapján kimondta: az oldatok és a készülékek eredeti gyártója és forgalomba hozója a Nova Biomedical Co. volt.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?