"Egyenként elbuknánk, de együtt győzni fogunk!" - tavaly október 23-án a Szabad Sajtó útján tartott ellenzéki tüntetésen ez volt Bajnai Gordon utolsó mondata. Akkor valószínűnek látszott, hogy a Fidesz-kormányt egy széles körű választási együttműködés valóban képes leváltani. Az elmúlt három hónapban azonban a képlet bonyolultabb lett. Először is a szocialista párt vezetésében - az MSZP lassú, mégis egyértelmű erősödése, továbbá a Haza és Haladás Egyesület, a Milla Egyesület és a Szolidaritás Mozgalom összeállásával megalakult Együtt 2014 (E14) mozgalom körüli bizonytalanságok eredményeként - hétről hétre nő az optimizmus. Ma a szocialista vezetők nemcsak abban értenek egyet, hogy nincs ellenzéki választási együttműködés MSZP nélkül, hanem már abban is, hogy a sikerhez nem feltétlenül szükséges a Bajnaiékkal kötendő választási paktum. A Narancs szocialista forrásai szerint az utóbbi álláspont felé hajlik a miniszterelnöki pozíciót erősen ambicionáló Mesterházy Attila is. (Erről szerettük volna megkérdezni a pártelnököt is, ám ő cikkünk készítésekor az Egyesült Államokban tartózkodott, és nem állt módjában válaszolni lapunknak.) A vezetés derűlátásához igazodva az MSZP az elmúlt hetekben már nem pusztán az első számú, de a Fidesszel szembeni egyedüli komoly kihívóként igyekszik pozicionálni magát.
Beragadás
Az E14-ben, illetve az MSZP-ben befolyásos pozíciót betöltő forrásaink azonban mindezzel együtt is azt valószínűsítik, hogy Bajnai és Mesterházy őszre valamilyen formában kiegyezik, és közösen indulnak harcba Orbán ellen. "Nagy a csábítás, hogy Attila nekivágjon egyedül. De ezzel megnő a vereség lehetősége, amiért így egyedül kellene neki és a pártnak is vállalni a baloldal bukásának felelősségét. Egyedül nagyobb a kétharmados törvények okozta tehetetlen kormányzás kockázata is" - összegezte a buktatókat egy szocialista középvezető, aki szerint épp emiatt - noha az elnökség hajlik arra, hogy kerülje a közösködést - a "végső döntési helyzet" közeledtével a tagság többsége a kooperációt fogja preferálni. Abban mind az MSZP, mind az E14 stratégiai tervezésére rálátó forrásaink egyetértettek, hogy a helyezkedések valódi tétjét nem a szak- vagy közpolitikai kérdések - mondjuk a pártfinanszírozás vagy az aktanyilvánosság ügye - környékén kell keresni. Ezekben év végére megállapodnak, és jó esély van arra is, hogy az ellenzéki kampány indulásakor már benyújtásra kész törvényjavaslatok legyenek a fiókban. A kérdés az, hogy ha lesz összefogás, akkor ki vezesse az ellenzéki listát, ki legyen Orbán Viktor kihívója.
Miként arról az MSZP-elnök lapunknak adott tavalyi interjújában maga is beszélt (lásd: "Összeülünk egy vacsorára", Magyar Narancs, 2012. március 8.), közte és Bajnai Gordon között az elmúlt évben volt informális - általában havi egy találkozásban kimerülő - kapcsolat. Az exkormányfő október elején ugyan tájékoztatta a visszatérése várható bejelentéséről Mesterházyt, ám az új mozgalom körül hirtelen kialakult október végi hype aggodalmat keltett az MSZP elnökségében. A feszültség csak nőtt, miután november 7-én napvilágot látott a Medián első, az E14 népszerűségét is mérő kutatása, miszerint Bajnaiék a teljes választókorú népességet figyelembe véve két hét alatt 14 százalékos támogatottságra tettek szert. Mesterházyék soraiban elsősorban az keltett riadalmat, hogy az E14 támogatóinak bő egyharmadát az MSZP potenciális szavazótáborából hozta el, 3 százalékra megközelítve az ekkor 17 százalékon mért szocialistákat. Azóta a politikai felek számtalanszor megállapították, hogy a Medián első mérése csalóka eredményt mutatott: tény, hogy a múlt szerdán közölt Medián-adatok ezt igazolják. Ezek szerint az E14 a teljes népességben nagyjából 6 százalékon áll, szemben az MSZP 16 (és persze a Fidesz 27) százalékával. Bajnaiék környezetében a látszólagos visszaesést egyebek mellett azzal magyarázzák, hogy az ominózus felméréskor a Mediánnak rávezető kérdéseket kellett feltenni - így például azt, hogy a válaszadók hallottak-e már az E14-ről, vagy tudják-e, ki a vezéralakja az új kezdeményezésnek. Ez pedig akaratlanul is hozzájárul a kiugró eredményhez. Hann Endre, a Medián vezetője lapunknak elmondta: elképzelhetőnek tartja, hogy ennek volt egy enyhe "húzó" hatása, de a tavaly október végi felmérés összes adata (például a volt miniszterelnök növekvő népszerűsége) azt mutatta, hogy Bajnaiék ringbe lépése "nagyon sok választó, elsősorban a bizonytalanok fantáziáját valóban megmozgatta. A várt összefogás elmaradása aztán januárra ezek egy részét újra elbizonytalanította".
Bár volt hatása a kormánybarát média és a Civil Összefogás Fórum gründolta grandiózus negatív kampánynak is, a megtorpanás elsősorban mégis annak eredménye, hogy a lendületes indulást követően már november második felére vákuum alakult ki az E14 körül. Ebben kétségkívül jelentős szerepe volt az LMP viszszautasító válaszának, amit az E14 együttműködési ajánlatára adott. Részben ennek következtében az E14 képtelen volt felmutatni a "centrista", a korábbi politikai elittől eltérő arcát, de nem segített az sem, hogy eddig nem sikerült megnyerni az együttműködésnek konzervatív, illetve nem a baloldalhoz kötődő közéleti szereplőket. (A centrista imázs magyarázza azt is, hogy az E14 igyekszik kellő távolságot tartani a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciótól is.) A mozgalom szempontjából további szerencsétlen fejlemény, hogy a Bajnaira irányuló médiafigyelem már az első hetekben "agyonnyomta" az E14 többi résztvevőjét, elhomályosítva a Szolidaritás Mozgalom és a Milla Egyesület által kölcsönzött civil karaktert.
Sok tűz között
Az E14 helyzetét nehezítette az is, hogy - saját szempontjukból - Mesterházyék taktikusan reagáltak a fejleményekre. Az MSZP voltaképp elébe vágott az E14-nek, és "Szövetség a változásért" név alatt közjogi és politikai egyeztetést ajánlott a különböző kormányváltó alakulatoknak. A szocialisták menetkész tárgyalási ütemtervet tettek a meghívott szervezetek elé, és tíz szakpolitikai témát érintő, egyfajta előkoalíciós kerekasztal-tárgyalási sorozatot helyeztek kilátásba. Ezzel lépéskényszerbe hozták az E14-et, amely a közjogi kérdések egyeztetését tartotta fontosabbnak, s inkább lépésről lépésre, partnerről partnerre igyekezett volna szélesíteni bázisát. "Október 23. után hirtelen megnőtt a nyomás az ellenzéki szereplőkön, hogy legyenek részei egy összefogásnak. Ráadásul - ha csak pillanatokra is - hirtelen még az is megkérdőjeleződni látszott, hogy az MSZP meg tudja-e tartani vezető szerepét az ellenzéki oldalon. Mesterházynak egyszerre kellett együttműködőnek és határozottnak mutatkozni, és e két szempontot figyelembe véve a lehető legjobb megoldást választotta" - elemezte a novemberi fejleményeket a Haza és Haladás Egyesület stratégiai munkáját segítő egyik politikus. Szerinte Mesterházyék "elfelejtették" informálisan tájékoztatni terveikről a mozgalom prominenseit, akik az MTI-ből értesültek az egyeztetésekről. Ezt követően az E14 és az MSZP csak nyilvánosan kommunikált egymással, Bajnai és Mesterházy informális kapcsolata megszakadt.
Az E14-ben csak a közjogi kérdések széles körű tisztázása után foglalkoznának szakpolitikai kérdésekkel; nem rajonganak az ötletért, hogy "boldog-boldogtalannal" közös asztal körül tárgyaljanak egy esetleges koalíciós együttműködésről. "Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl" - idézte az elmúlt hetekben a volt kormányfő több alkalommal is Dobó Istvánt az Egri csillagokból. Az exminiszterelnök környezetében tevékeny forrásunk szerint ez nagyjából annyit takar, hogy "amikor közjogi alapvetésekről, az ország alkotmányos jövőjének megalapozásáról van szó, akkor Schmuck Andor és Gyurcsány Ferenc embereivel, sőt bármely politikai jöttmenttel is asztalhoz kell ülni. De más a helyzet, amikor már egy esetleges választási, pláne koalíciós program részleteiről kell megegyezni. Az MSZP gründolta álegyeztetéseken, ahol súlycsoportbéli különbségek húzódnak a kezdeményező illetve a szatellitpártok között, nem kell részt venni."
Az E14 és az MSZP szkanderozásának eredményeként január elejére igen furcsa helyzet állt elő: míg közjogi kérdésekben az Együtt 2014, az MSZP, a Demokratikus Koalíció, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szövetségben Együtt Magyarországért Párt már háromszor is egy asztalhoz ült, addig a szakpolitikai szinten a mozgalom már nem képviseltette magát. Miközben a Haza és Haladás Egyesület sajtótájékoztatóján Bajnai Gordon épp a tanárok körében készíttetett Tárki-felmérés tanulságait ismertette, a szocialista Hiller István konkrét oktatási koncepcióról tárgyalt a meghívott kis pártok illetékeseivel. A látszat dacára e meccsnek mégsem szakpolitikai tétje van. Az eddigi tárgyalási fordulókon napirendre került közjogi kérdésekben egyébként is sikerült alapelvi egyezségre jutni. A múlt szerdai egyeztetésen például - amelyen az E14 is részt vett - megállapodás született az Alkotmánybíróság jogköreinek visszaállításáról, és arról is, hogy egyaránt szükséges az utólagos normakontroll intézményének helyreállítása, illetve az ügyészségi munka feletti kormányzati ellenőrzés intézményesítése. Mi több, azokban az ügyekben sincs érdemi nézetkülönbség az E14 és az MSZP vezetői között, amelyeket Bajnai a Narancsnak adott tavaly év végi interjújában kiemelt jelentőségűnek tartott (lásd: "Okkal félnek", Magyar Narancs, 2012. december 6.) - mint például az aktanyilvánosság, a szerzett jogok védelme, a pártfinanszírozás vagy az átlátható költségvetési tervezés ügye. Sokkal inkább politikai torzsalkodás zajlik, amelyben egyelőre sem az E14, sem az MSZP nem enged.
Pártosodás
Bajnainak mindeközben saját mozgalmi sejtjeivel is dűlőre kell jutnia: a millások szerint például a volt kormányfő már így is túl közel keveredett a szocialistákhoz. Az eredetileg a sajtószabadság védelmében létrejött civil mozgalom tagjai úgy érvelnek, hogy az E14-nek inkább az MSZP-n kívüli erők integrálásán és a választói bázis szélesítésén kellene dolgoznia. Ebbe az irányba mutathat, hogy az LMP-ből kiváló és nemsokára párttá alakuló Párbeszéd Magyarországért Platform (PMP) nyitottnak mutatkozik az együttműködésre. Az E14 tagszervezetei között a valódi dilemmát az okozza, hogy a hatályos választási eljárásról szóló törvény értelmében az E14 nem játszhatja tovább az "ernyőszervezet" szerepét, és nem tudja megspórolni a párttá alakulást. Míg a millások a bázis szélesítése érdekében minél későbbre tolnák a pártalapítás időpontját, addig a Haza és Haladás, valamint a Szolidaritás berkeiben siettetik a folyamatot. Utóbbiak álláspontja szerint a szocialistákkal való versenyfutás és főleg a szervezetfejlesztés felpörgetése miatt erre minél előbb sort kell keríteni. "Az MSZP megkerülhetetlen tényező. Olyan szervezeti háttérrel rendelkezik, amilyen a baloldalon még közelítőleg sincs senkinek, és amely életfontosságú egy olyan ajtótól ajtóig zajló kampányban, mint amilyenre most számítani lehet. A Szolidaritás Mozgalom épp azért is fontos tagja az együttműködésnek, mert nekik legalább van valamilyen hozzávetőleges országos hálózatuk, még ha az nem is hasonlítható a szocialistákéhoz. Az MSZP szervezeti fejlettsége ráadásul magában foglal egy establishmentet is, s ezáltal annak garanciáját, hogy győzelem esetén képes kiállítani egy sok ezer főből álló államigazgatási garnitúrát. Nem lehet e tekintetben megközelíteni az MSZP-t, de muszáj dolgozni a hátrányon, máskülönben teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet a mozgalom" - elemezte a helyzetet a Haza és Haladás Egyesület munkájában részt vállaló forrásunk. Szerinte a szocialisták képtelenek viszont olyan hiteles, a jó kormányzás reményét felmutatni képes víziót vázolni - és ezzel a bizonytalanokat is az urnákhoz szólítani -, amire Bajnai és a stábja képes.
A Milla és a Haza és Haladás olyan gyakorlati kérdéseken is gondolkodik, hogy ha az E14 a következő hetekben bejelenti az új párt megalakulását, akkor miként lehet megszervezni a március 15-i, "hagyományosan" civil jellegű Milla-demonstrációt. Az alapítást követően ugyanis aligha lehet majd ugyanazon színpad elé meghívni a különböző ellenzéki pártokkal szimpatizálókat. Juhász Péter, a Milla Egyesület vezetője mindenesetre optimista: szerinte nincs félelem az egyesületben amiatt, hogy a párttá alakulás a mozgalom végét jelentené: "Az egyesület semmiképp nem lesz a párt része, hiszen jogilag sem lehetne az. A párthoz csak magánszemélyek csatlakozhatnak. A Millában azon dolgozunk, hogy kialakítsuk a mozgalom stratégiáját, ami segít majd megőrizni a civil jelleget." A "befogadó kampánypárt" megalakulása az elkövetkező két-három hónapban várható - legfrissebb értesüléseink szerint Bajnai február 7-i, a budapesti Millenáris parkban tartandó kormányértékelője alkalmával viszont még nem. A hármak kimondatlanul is abban bíznak, hogy a szervezet felbikázásával, továbbá a parlamenten kívüli erőkkel, illetve a PMP-vel való megállapodással nyár végére az Együtt 2014 stabil, a teljes lakosság körében legkevesebb 10 százalékos támogatottsággal rendelkező, s ezzel megkerülhetetlen tényezőjévé válik a demokratikus ellenzéki oldalnak.
Álmatlan éjszakák
Miközben az E14 háza táján stratégiai dilemmák sora vár megoldásra, Mesterházy és a szocialisták kellő önbizalommal vetik magukat a választási küzdelembe. A jelek szerint a párt vezetői magukévá tették az ősz elején kiszivárgott, "Baloldaliság, remény, erő" cím alatt futó stratégiai tervezet ama üzenetét, amely szerint "az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb". Tavaly augusztus végén a szocialisták még óvatoskodtak: Mesterházy ekkortájt jelentette be, hogy választókerületi felelősöket - vagy ahogy a párton belül hívják őket, "jelöltjelölteket" - nevez ki a 106 egyéni körzet élére. A pártelnök ezzel azt üzente, hogy az MSZP ugyan egyedül készül a kampányra, de nem akarja egy konkrét jelöltlista felállításával előre elvágni a koalíciós jelöltállítás lehetőségét. "E lebegtetés miatt ráadásul senki nem mehet biztosra, mindenkinek tepernie kell, hogy jelölt lehessen" - érzékeltette az MSZP első emberének lehetséges második szándékát egy szocialista frakciótag.
A Narancs információi szerint decemberben - ekkor kezdett a közvélemény-kutatások szerint hanyatlani az E14 támogatottsága - Mesterházy környezetében felmerült, hogy összeállítják az egyéni jelöltek listáját. Ez végül azért nem történt meg, mert elkerülhetetlenné vált volna az is, hogy a párt miniszterelnök-jelöltet állítson. A pártelnök számára viszont jelentős fejtörést okoz, hogy - noha sem komoly belső ellenzéke, sem párton belüli kihívója nincs - az MSZP tagsága egyelőre nincs meggyőződve arról, hogy az ő listavezetésével is meg lehet nyerni a 2014-es választást, azaz egyáltalán nem biztos, hogy a tagság ma meggyőző fölénnyel támogatná Mesterházy kormányfőjelöltségét. Forrásaink szerint Velez Árpád pártigazgató, Szakács László elnöki kabinetfőnök és Braun Róbert médiaügyekben kompetens tanácsadó abba az irányba tereli Mesterházyt, hogy az MSZP-nek érdemes lenne megkockáztatnia akár azt is, hogy egyedül álljon bele a Fidesz elleni küzdelembe. Ebben az esetben a miniszterelnök-jelölt Mesterházy lenne. Ám miközben közvetlen környezete a különutas politika előnyeiről és az MSZP egypárti győzelmének esélyeiről győzködi, a pártelnök megjegyzései arra utalnak, hogy ő maga tisztában van e stratégia kockázataival. Az egyedüli indulás nemcsak párton kívül, de a párton belül is jelentős frontokat nyithatna Mesterházyval szemben. Az MSZP azonban kivárhat, az idő elsősorban a többi ellenzéki erőt sürgeti. Abban viszont minden beszélgetőpartnerünk egyetért, hogy 2013 nyarának végére, de legkésőbb az ősz elejére a feleknek fel kell fedniük lapjaikat.
Számok nyelvénJanuárban a Medián adatai szerint a teljes népességben a Fidesz 27, az MSZP 16, a Jobbik 9, az E14 6, az LMP 3, a DK pedig 2 százalékon áll. Szavazatokra lefordítva ezek viszonylag magas számot mutatnak - mint azt Hann Endrétől megtudtuk, a Mediánnál a választási helyzetek egyfajta speciális szimulálásával a bizonytalanabb szavazók preferenciáit is megpróbálják belőni. Míg a legtöbb kutatóintézet 50 százalék magasságában méri a bizonytalanok arányát a teljes népességre vetítve, addig a Mediánnál a választani nem tudók aránya most januárban csak 36 százalék. E kalkulációk alapján a Fidesz nagyjából 2,15 millió, az MSZP 1,3 millió, az E14 hozzávetőleg 480 ezer szavazaton áll. Az LMP kettészakadása előtt nagyjából 250 ezer támogatót tudhatott maga mögött, a DK mintegy 160 ezret. (Az LMP a jelen állás szerint nem lesz része egy esetleges ellenzéki összefogásnak, a DK sorsa pedig erősen kérdéses. A párt első embere, Gyurcsány Ferenc magas elutasítottsága ugyanis felveti, hogy a párt választási együttműködésben való részvétele vajon előre vagy inkább hátrafelé mozdítaná az összefogás ügyét.) A számok azt mutatják, hogy az ellenzéki erők együttesen számíthatnak nagyjából annyi szavazatra, amennyire egyedül a Fidesz. A Medián adatai egyébiránt igazolják azokat a Bajnai Gordon által már többször hangoztatott számításokat is, melyek szerint mintegy 2,5 millió (a Fidesztől balra leadott) ellenzéki szavazat kell ahhoz, hogy a kormányt le lehessen váltani. Ha arra keressük a választ, hogy Mesterházy Attila és Bajnai Gordon közül kinek lehetne nagyobb esélye legyőzni Orbán Viktort, tanulságos adatokra bukkanhatunk. Még az MSZP-szavazók között is van verseny a párt jelenlegi elnöke, illetve egykori miniszterelnöke között. Az MSZP-szavazók 45 százaléka szerint Mesterházy, 32 százaléka szerint viszont Bajnai volna alkalmasabb arra, hogy vezető pozíciót töltsön be az ország élén. (Mesterházy ezen a téren sokat javított. A már idézett novemberi kutatás 41:36-os arányt mutatott.) Ennek alapján nem ok nélküli a pártelnök hezitálása, még ha épp az elmúlt hónapokban sikerült is javítania az adatokon. Az adatokból mindemellett az is látszik, hogy a választani akaró, ám egyelőre bizonytalan pártpreferenciával rendelkező szavazók körében elsősorban az E14-nek és Bajnai Gordonnak vannak tartalékai. Az ún. aktív elkötelezetlenek körében - azok között, akik nagy valószínűség szerint elmennek majd szavazni, de egyelőre nem tudják, kire - messze Bajnai áll a legjobban. A Medián becslései szerint az aktív elkötelezetlenek a teljes népesség 13-15 százalékát teszik ki, ami hozzávetőleg egymillió szavazásra jogosult állampolgár. Közülük nagyjából 500 ezer ember vagy nem tudja megmondani, hogy kit választana, vagy mindenkit elutasít. Körülbelül 250 ezer szavazó viszont elsőként Bajnaira voksolna, őt követi Orbán és Mesterházy 7-7 százalékkal, míg ebben a kategóriában Vona Gábor 3, Gyurcsány Ferenc 1 százalékon áll. |
