Ukrán menekültek fogadása a határon és Budapesten

„Az út nagyon szép lesz”

Belpol

Lidja, Andrej és Alisza Kijevben laknak. Átlagos, elég jól szituált család, Alisza 12 éves. A szülők nagy, nemzetközi cégeknél dolgoznak, a Poltava melletti szülőfalujukban nemrég felhúztak egy dácsát a régi, szülőktől örökölt fakunyhó mellé.

Fapados járatok alig néhány éve járnak Ukrajnába, és csak hat éve léphetnek be ukrán állampolgárok a schengeni övezet területére vízummentesen. A magyar–ukrán határon rengetegszer végignéztem, ahogy az érkezőket vegzálják a határőrök, az utolsó papírt, minden lefoglalt szállást ellenőriznek. Közben sokszor repkednek a megjegyzések, persze magyarul, hogy ne értsék. Ez a gyakorlat 2016-tól kicsit csillapodott, de valószínűleg még évekbe kerül, mire a magyar határőrökkel kapcsolatos mendemondák éle elkopik. Lidja tavaly ősszel járt életében először Olaszországban, Nápolyba mentek a barátnőjével. Évente legalább egy-két ilyen hosszú hétvégét igyekeztek beiktatni, a hirtelen elérhetővé vált Európát szerették volna látni. A vékonyka ukrán középosztály életét élték, a 2014 óta elhúzódó háború ellenére viszonylag optimistán.

Amikor február 24-én hajnalban arra ébredtek, hogy robbanásokat hallanak, azonnal összedobáltak pár bőröndnyi ruhát, néhány hasznos dolgot, ami a kezük ügyébe került, még több haszontalant, ami hirtelen jó ötletnek tűnt, és elmentek a szülőkhöz. Poltavát is érték rakétatámadások, így nem mertek maradni, elindultak délnyugat felé. A szülők nem voltak hajlandók eljönni; ezt hallom szinte mindenkitől. A fiataloknak mondogatják, hogy menjetek, de ők maguk sokszor hajthatatlanok. Mire Lidjáék útra keltek, rengeteg nagyobb út megsérült. A hidakat sokszor az ukrán védelmi erők robbantják fel, hogy megakadályozzák az oroszok nyugatra nyomulását, így kátyús kis utakon, nagy kerülőkkel jutottak végül el több nap alatt Csernyivcibe. Csernyivci a román és a moldáv határhoz közel, a Kárpátok lábánál fekszik, mire odaértek, már alig volt hely. „Megálltunk, körülnéztünk, és azt láttam, uramisten, itt van egész Ukrajna, az egész ország, néztem a rendszámtáblákat, Odessza, Mariupol, Vinnicja, Harkiv, Bila Cerkva, mindenhonnan voltak. Nem volt szállás. Egyszerűen sehol nem volt semmi, még a drágábbakat is elfoglalták az érkezők.” Végül találtak valakit, akinek az építés alatt álló, még burkolatlan és fűtetlen lakásában meg tudtak húzódni egy napra. Innen indultak végül a magyar határra.

*

Lidja Dásán keresztül jutott el hozzám, Dása pedig Natasán keresztül. Natasa egy távolabbi kijevi ismerősünk, Dása az ő barátnője, Lidja az ő sógornője. A válsághelyzetben élőláncok alakulnak, kézről kézre jár az információ, a kontaktok, köztük az enyém is. Egy év alatt szoktam annyit használni a közösségi médiát, mint az elmúlt két hétben: hirtelen életbevágó lett az orosz- és ukrántudás, a segítséget keresők és kínálók között sokszor csak ezzel lehet hidat verni. Az első napok fejetlenségében azt érzem, ugyanazt ismételgetem mindenkinek: nincs egy központi információs oldal, jobbára a civilek önszerveződése tartja a védőhálót a kimerülten érkező menekültek alatt. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.