A háborús menekültek magyarországi ellátása

Civilek a gáton

Bár Orbán Viktor már az ukrajnai háború kitörése előtt arról beszélt, hogy felkészülnek a menekültek érkezésére, úgy tűnik, az állam helyett sokkal inkább az önkormányzatok, a segélyszervezetek, az önkéntesek és a civilek összefogásának köszönhető a menekülők megsegítése.

Kedd reggeli (március 8.) adatok szerint már 180 ezren menekültek Magyarországra Ukrajnából. A róluk való gondoskodás oroszlánrészét önkormányzatok, segélyszervezetek, civilek, önkéntes segítők vállalták magukra, miközben az állami válaszreakció akadozik. A háború első napjaiban a határnál tett látogatásakor Orbán Viktor miniszterelnök maga is az önkormányzatok munkáját dicsérte azzal, hogy „kiváló polgármestereink vannak”. Tény, a határ menti települések önkormányzatai nélkül aligha kaptak volna segítséget az Ukrajnából elsőként érkezők. „Már a háború kitörésének napján, csütörtök délután emelkedett a forgalom a határátkelőknél – mondja Helmeczi László, Záhony polgármestere. – Láttuk, hogy itt fog éjszakázni néhány menekült, mert este 8-kor elmegy az utolsó vonat Budapest felé, hajnali 4-kor megy a következő, az ukrajnai Csap felől viszont háromnegyed 9-kor még érkezik egy. Arra számítottunk, hogy legalább 500 fő jön, aki már nem helyezhető el a vasútállomás épületében, ezért a művelődési házban alakítottunk ki egy átmeneti szállást. Az első két napban főleg az önkormányzati intézmények dolgozói és a környékbeli lakosok mozdultak meg, néhány óra alatt spontán dobtuk össze a takarókat, matracokat. Települési szinten a végrehajtó emberek jól megoldották a problémákat, van védelmi tervünk ilyen helyzetekre, ennek rendben kell működnie. Március 1-jétől aztán átvette az irányítást a megyei védelmi bizottság.” A megyei védelmi bizottság élén a kormánymegbízott áll, és elvileg e bizottság feladata lenne a koordinálás. Helmeczi László szerint viszont „már addigra kialakult ennek a rendszere, és a megszokott módon mentünk tovább”.

Az első napokban 80–100 embernek biztosítottak éjjeli szállást Záhonyban, ám ez a szám már a hétvégére 300-ra ugrott; igaz, a többség másnap tovább is indult. Kezdetben főleg Kárpátaljáról érkezettekkel, köztük a katonaság elől menekülő férfiakkal találkoztak, azóta viszont, hogy a besorozható férfiakat már nem engedik ki, szinte csak nőkkel és gyerekekkel. Az első hétvégén aztán megjelentek a belső területekről menekülők, köztük pakisztáni, nigériai, indiai és bangladesi diákok. „Ma már sokkal több a belső Ukrajnából érkező, és látszik az is, hogy ki jön onnan, ahol csak hallott a háborúról, vagy onnan, ahol már meg is élték.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."