A háborús menekültek magyarországi ellátása

Civilek a gáton

Bár Orbán Viktor már az ukrajnai háború kitörése előtt arról beszélt, hogy felkészülnek a menekültek érkezésére, úgy tűnik, az állam helyett sokkal inkább az önkormányzatok, a segélyszervezetek, az önkéntesek és a civilek összefogásának köszönhető a menekülők megsegítése.

Kedd reggeli (március 8.) adatok szerint már 180 ezren menekültek Magyarországra Ukrajnából. A róluk való gondoskodás oroszlánrészét önkormányzatok, segélyszervezetek, civilek, önkéntes segítők vállalták magukra, miközben az állami válaszreakció akadozik. A háború első napjaiban a határnál tett látogatásakor Orbán Viktor miniszterelnök maga is az önkormányzatok munkáját dicsérte azzal, hogy „kiváló polgármestereink vannak”. Tény, a határ menti települések önkormányzatai nélkül aligha kaptak volna segítséget az Ukrajnából elsőként érkezők. „Már a háború kitörésének napján, csütörtök délután emelkedett a forgalom a határátkelőknél – mondja Helmeczi László, Záhony polgármestere. – Láttuk, hogy itt fog éjszakázni néhány menekült, mert este 8-kor elmegy az utolsó vonat Budapest felé, hajnali 4-kor megy a következő, az ukrajnai Csap felől viszont háromnegyed 9-kor még érkezik egy. Arra számítottunk, hogy legalább 500 fő jön, aki már nem helyezhető el a vasútállomás épületében, ezért a művelődési házban alakítottunk ki egy átmeneti szállást. Az első két napban főleg az önkormányzati intézmények dolgozói és a környékbeli lakosok mozdultak meg, néhány óra alatt spontán dobtuk össze a takarókat, matracokat. Települési szinten a végrehajtó emberek jól megoldották a problémákat, van védelmi tervünk ilyen helyzetekre, ennek rendben kell működnie. Március 1-jétől aztán átvette az irányítást a megyei védelmi bizottság.” A megyei védelmi bizottság élén a kormánymegbízott áll, és elvileg e bizottság feladata lenne a koordinálás. Helmeczi László szerint viszont „már addigra kialakult ennek a rendszere, és a megszokott módon mentünk tovább”.

Az első napokban 80–100 embernek biztosítottak éjjeli szállást Záhonyban, ám ez a szám már a hétvégére 300-ra ugrott; igaz, a többség másnap tovább is indult. Kezdetben főleg Kárpátaljáról érkezettekkel, köztük a katonaság elől menekülő férfiakkal találkoztak, azóta viszont, hogy a besorozható férfiakat már nem engedik ki, szinte csak nőkkel és gyerekekkel. Az első hétvégén aztán megjelentek a belső területekről menekülők, köztük pakisztáni, nigériai, indiai és bangladesi diákok. „Ma már sokkal több a belső Ukrajnából érkező, és látszik az is, hogy ki jön onnan, ahol csak hallott a háborúról, vagy onnan, ahol már meg is élték.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.