A növekvő energiaárak hatása a turisztikai szektorra

Az utolsó lekapcsolhatja

Belpol

A hazai fürdők és szállodák számára nem az a kérdés, hogy mekkora lesz a rezsiszámla, hanem az, hogy tudnak-e egyáltalán szerződést kötni a kereskedőkkel. Most úgy néz ki, hogy nemcsak fix, hanem változó áron sem jutnak majd energiához.

„Aki ebben a helyzetben bizakodó tud lenni, az hihetetlenül optimista, ami a realizmus maximális hiányát is jelenti. Ha így marad minden, akkor az előttünk álló realitás meglehetősen elkeserítő” – kommentálta lapunknak a kialakuló energiaválságot Baldauf Csaba, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) elnöke, a Kolping Hotel Spa & Family Resort igazgatója. A mondat a szállodaszövetség elnöke és a Magyar Turisztikai Ügy­nökség (MTÜ) között zajló, a válságkezelésre vonatkozó egyeztetést követően hangzott el. A szövetség konkrét javaslatokkal fordult az ügynökséghez annak érdekében, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben is tudjanak üzemelni a vendéglátó szolgáltatások, szállodák, fürdők, éttermek. (Jelen cikkünkben a fürdő- és szállodaszektorral foglalkozunk.) Javaslataikról egyébként Baldauf nem beszélt, azok egyelőre nem nyilvánosak, de mint fogalmazott, nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, mivel kopogtattak. A Magyar Fürdőszövetség vezetősége is túl van már egy egyeztetésen az MTÜ-vel, ők abban maradtak, hogy egy hónapon belül letesznek a döntéshozók elé egy részletesen kidolgozott tervet.

Csökkentett üzemmód

Tomasovszky László, a Martfű Termál Spa igazgatója augusztus elején az elsők között jelentette be, hogy az emelkedő rezsiárak miatt bizonyos szolgáltatásokat ideiglenesen szüneteltetni kényszerülnek, illetve a nyitvatartási időt is lerövidítik azért, hogy a fürdő továbbra is üzemelhessen. Leállnak a gyógymedencék masszázselemei, az uszodatéri szauna, a skandináv wellness jakuzzi, s még a büfé melegétel-kínálata is megszűnik. Egyelőre nem emeltek az áraikon, reményeik szerint a csökkentett üzemmódban ugyanannyi vendég érkezik majd, mint korábban, bár ez azután derül ki, hogy a lakosság kézhez kapta az első megemelt számlákat. „Hiába emelünk árat, ha nem lesznek vendégek. Ha nem lesz a létesítményben áram, akkor a pénztárgép sem fog működni” – jegyzi meg borúsan Tomasovszky.

Valamennyi szakmabeli beszélgetőpartnerünk arról számolt be, hogy jelenleg egyáltalán nem kapnak árajánlatot új energiaszerződésre, se gázra, se áramra. „Az áramszerződésem augusztus végén járt le, és nincsen egyelőre kilátásban új megállapodás, ami azt jelenti, hogy a senki földjén mozgunk most, s ez maximum egy hónapig tartható állapot” – magyarázza Tomasovszky László arra a türelmi időre hivatkozva, amely egy energiaszerződés megszűnte után jár (ezt eredetileg azért vezették be, hogy legyen ideje az ügyfélnek rendeznie a tartozását abban az esetben, ha fizetés­elmaradás miatt bontottak vele szerződést). A martfűi fürdő igazgatója egyelőre az összes szolgáltatótól elutasító választ kapott. „Nem tudnak, vagy nem akarnak velem szerződni. Nem tudom pontosan az okát, de nem adnak árajánlatot” – folytatja a fürdőigazgató. Fix áras szerződéseket állítólag hónapok óta nem lehet kötni, de már változó áron sem lehet energiához jutni. „Az nagyon szerencsés most, aki tavaly leszerződött két évre. Tavaly decemberben úgy ítéltem meg, hogy kétszeres árat nem vagyok hajlandó kifizetni, lesz ez még olcsóbb is – de a tavalyihoz képest már most több mint tízszeres árról beszélünk” – jegyzi meg Tomasovszky, aki nem azzal foglalkozik, mennyit kell fizetnie, hanem azzal, lesz-e egyáltalán áram és gáz a létesítményben. A gáz­szolgáltató az igazgatóval ugyanis azt közölte, hogy kifogyott az eladható kvótából. „Lehet, hogy a hónap végén azt kell mondanom, köszönöm, ennyi volt. Az esélytelenek nyugalmával dőltem most hátra.” Tomasovszky László úgy tudja, a szakmai szervezetek jelenleg azért is lobbiznak az energiaszolgáltatóknál, hogy a szektorban ne kelljen előre megmondani, mennyi lesz a várható fogyasztásuk, mert ezt megsaccolni sem lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.