Magyar Narancs: Az országgyűlési választások óta kétszer találkozott Lázár János miniszter, Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője Márki-Zay Péterrel, a város polgármesterével. A két szavazótábor is beszélget Vásárhelyen?
Berényi Károly: Nem. Mély a szakadék a két tábor között, ez nem változott. Nyilván szükség van arra, hogy Lázár és Márki-Zay között korrekt beszélő viszony alakuljon ki, de korábban az országgyűlési képviselőnket négy év alatt egyszer sem láttuk a városházán, sem városi ünnepen, sem önkormányzati ülésen, pedig mindig küldtünk neki meghívót. A polgármesterünk telefonhívását sem fogadta. Makóra, Mezőhegyesre tette át a székhelyét, a parlamentben nemigen szólt a város érdekében. A 2018-as időközi önkormányzati választás, Péter győzelme óta a Rádió7-nek és a Promenad24-nek, amelyek Lázárhoz közel állnak, szinte csak negatív híreik vannak Vásárhelyről. Itt minden rossz, miközben Makón és környékén, a választókerület másik felében minden nagyon jól megy. Attól tartok, Lázár közeledése csak a demokrácia látszatának fenntartásához szerinte szükséges gesztus.
MN: A Tiszta Lap Egyesület, amelynek ön alapítója, tíz évig elnöke volt, az autokrata rapcsáki városvezetési stílus után szeretett volna új lapot nyitni a vásárhelyi közéletben. Aztán később szövetségre lépett Rapcsák András tanítványával, Lázár Jánossal.
BK: A rendszerváltás óta időnként megtalált a politika, Rapcsák is keresett. Gyermekorvos vagyok, ismert vagyok, sok emberrel, élethelyzettel találkozom, azt is láthatom, hogyan lehet segíteni. Pártnak sosem akartam tagja lenni, de véleményem volt, és elképzelésem is arról, hogy a hétköznapi életben evidens, elfogadott elveknek hogyan lehetne a politikában is nagyobb szerepet adni. De sohasem akartam ebből élni. A Tiszta Lap eredetileg baráti társaság volt, jórészt a Bethlen Gimnáziumba járt, zömmel jobboldali érzelmű értelmiségiek köre, amelynek nem tetszett, ahogyan Rapcsák intézi a város ügyeit. Nem lehet elvitatni a város életét előrelendítő kezdeményezéseit, de megosztó ember volt, aki megalázta, pocskondiázta ellenfeleit és a kollégáit is. Nem volt baj neki, hogy valami erkölcstelen, csak törvényes legyen, az sem számított, ha valaki nem értett ahhoz, amivel megbízta, csak lojális legyen, és mindenáron elérte, hogy az ő szava döntsön. Végül a saját csapata függesztette fel, a helyi Fidesz is ellene volt, fel is oszlatták a szervezetet. Az akkori időközi választáson, az ezredfordulón mi már indultunk ellene, de győzött, visszatért. Miután meghalt, jött az utódja, Lázár, akivel szemben szintén indultunk. Gyakran eszembe jut az az időszak, mert könnyen összejött a képviselőjelölti csapatunk. Most, a 2019-es választás előtt Márki-Zay Péter már alig talált olyan embereket, akik el merték vállalni a jelöltséget. Jó néhányan mondták magánbeszélgetésen, hogy veletek vagyok, segítek, de a nevemet nem adom hozzá.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
