"Kovács Árpádnak, a számvevőszék elnökének 2009. december 9-én járt le 12 évig tartó mandátuma. Munkáját mindenkor a kiegyensúlyozottság, a feltétlen szakmaiság jellemezte, ugyanakkor az empátia és az emberség hatotta át. Ezt a szellemiséget maga után hagyva a számvevőszék munkatársaitól ünnepélyes munkaértekezlet keretében köszönt el" - olvasható az Állami Számvevőszék (ÁSZ) honlapjának nyitóoldalán. A megilletődöttség és az elismerés korántsem csak a volt beosztottak hozzáállására jellemző. Igaz, az elmúlt hetekben a két nagy frakció annyira elmerült abban, hogy a nyolc éve betöltetlen alelnöki helyekre pártkatonákat küldjön, valamint hogy felháborodjon a másik fél ebbéli szándékán (lásd múlt heti szerkesztőségi cikkünket), mígnem lejárt Kovács Árpád mandátuma, s elnök nélkül maradt az ÁSZ. Ám eközben valamennyi parlamenti pártnak módjában állt kinyilatkoztatni: az eddigi elnök újrázása ellen semmi kifogásuk nem lenne, hiszen Kovács Árpád kitűnően látta el a munkáját. A megelégedettség oka lehet a valóban példás intézményvezetői tevékenység éppúgy, mint az, hogy a számvevőszék a Kovács-érában túl sok álmatlan éjszakát nem okozott a politikának.
Eddig terjed
Az elmúlt időszak értékelésekor fontos szempont, hogy az ÁSZ milyen hatáskörökkel, törvény adta lehetőségekkel rendelkezik. A nemzetközi gyakorlatban a közpénzek elköltésének ellenőrzésére kétféle modell alakult ki: az angolszász típusú számvevőszékek a jogszerűségi, szabályszerűségi kontroll mellett a gazdálkodás és működés hatékonyságát vizsgálják, és a hibák kiküszöbölését célzó ajánlásokat tesznek, míg a latin vagy bírósági típusú intézmények emellett szankcionálnak is (ilyen például a spanyol, a francia, az olasz és a portugál számvevőszék). A rendszerváltáskor Magyarország az előbbi modell mellett döntött, de ez nem jelenti azt, hogy a szervezet a hibák kiküszöbölésére tett javaslatain kívül teljesen eszköztelen lenne. A törvény szerint az ÁSZ ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását, így többek között a központi költségvetés megalapozottságát, az ennek végrehajtásáról készített zárszámadást, a fejezetek működését, az állami beruházásokat, az állami tulajdonú társaságokat, a társadalombiztosítás, a költségvetési szervek, az önkormányzatok és a pártok gazdálkodását - azaz mindent, ahol közpénzt használnak fel. A szabályozási és intézkedési javaslatok mellett felhívást intézhet a törvényes állapot helyreállítására, kezdeményezheti a szabálytalanul igénybe vett pénzeszközök visszafizetését, pazarló felhasználás esetén zároltathat anyagi eszközöket, és beruházásoknál a károk megelőzése érdekében felfüggesztheti a közpénzek felhasználását. Bűncselekmény gyanúja esetén köteles a hatóságokat értesíteni, de számos más módon is tehet a személyes felelősség tisztázásáért: belső vizsgálatot, munkajogi felelősségre vonást vagy akár közérdekű pert is kezdeményezhet, és széleskörűen élhet a nyilvánosság adta lehetőségekkel.
Az intézmény elmúlt ciklusbeli működéséről több alapvető aspektusban teljes a konszenzus. Az egyik, hogy az ÁSZ - az alkotmányos intézmények közül talán egyedüliként - tökéletesen megőrizte a függetlenségét: bár Kovács Árpád mindig hangsúlyozta baloldali kötődését, politikai elfogultsággal az általa vezetett szervezetet senki nem vádolta. A számvevők munkájának szakmai színvonalát sem becsmérelte senki, a szervezet minőségbiztosítási rendszere, a nemzetközi társszervekkel való együttműködése, a munkatársak továbbképzése is messze a hazai átlag feletti. Működésük, gazdálkodásuk átláthatósága, munkájuk nyilvánossága is példás, az információszabadsággal foglalkozó valamennyi elemzés alapján az élmezőnybe tartoznak - persze az, hogy az efféle minimum teljesítése már ok az elégedettségre, egyben jellemzi a magyar közigazgatás állapotát is. Az is valószínű, hogy ha a 12 év alatt elkészített több mint 600 jelentés és a több tucat átfogó elemzés tanulságai, valamint a több ezer javaslat mindegyike beépül a szabályozásba, akkor ma nem ilyen országban élnénk. Az már viszont nem ennyire egyértelmű, hogy a kihagyott lehetőségek miatt mekkora felelősség terheli az intézményt, hiszen mégiscsak a legfőbb közpénzellenőr bábáskodása mellett merültünk el a személyes felelőtlenség, a korrupció és az átláthatatlan állami gazdálkodás mocsarában; márpedig ilyen hosszú idő alatt leginkább az intézményvezető szerepfelfogásán múlik, hogy a szervezet a jogszabályi mozgásteret hogyan használja ki.
Az ÁSZ kapacitásának negyedét a költségvetési törvény ellenőrzése köti le. Az erről szóló jelentések mindig rengeteg kockázatra hívják fel a figyelmet, és azt is folyvást ismételgetik, hogy a költségvetési tervezés módszertana is vállalhatatlanul elavult (lásd: Hosszúra nyúlt múlt, Magyar Narancs, 2008. október 2.). Sőt, a közpénzügyek intézésére már évekkel ezelőtt komplex javaslatcsomaggal álltak elő: ennek kilúgozott változata alapján jött létre a Költségvetési Tanács és a plafontörvény. De az is kétségtelen, hogy nem az ÁSZ-tól értesültünk arról a folyamatról, aminek következtében összeomlott az államháztartás, és a válság kirobbanásakor mentőövért kellett kuncsorogni.
Fellépés kérdése
Ha a jogalkotókat nem hatották is meg az észrevételek, az is lényeges lehet, vajon az államháztartás jövőbeni helyzetét "hivatalból" fürkésző pénzügyi elemzők milyen színvonalúnak tartják a jelentéseket. Madár István, a portfolio.hu vezető elemzője például azt mondta a Narancsnak, hogy ő nem nagyon tudja hasznosítani a költségvetés megalapozottságát taglaló ÁSZ-dokumentumokat. Ezek ugyanis amolyan "bölcsész jellegű" elemzések, nem pedig számszerű ex-ante értékelések. Ezt pótolandó azóta létrehozták a Költségvetési Tanácsot, de az akkori vitákból is látható, hogy volt, aki szerint ez a feladat nagyon eltér az ÁSZ addigi működésétől, míg mások szerint a számvevők is el tudták volna végezni e munkát. Azaz inkább arról volt szó, hogy a törvény betűjéből, miszerint az ÁSZ "évente ellenőrzi az állami költségvetési javaslatot", nem közvetlenül következik ugyan a makro-szemléletű felfogás, de a szellemébe simán belefért volna. Azt pedig végképp nem gátolta semmi, hogy az elnök jobban éljen a nyilvánosság adta lehetőségekkel. "Nem állítom, hogy 2002 és 2006 között, amikor a tervek és a tényleges folyamatok között példátlan volt az ellentmondás, ne számolt volna be az ÁSZ a költségvetés kockázatairól, és Kovács Árpád ne beszélt volna a sajtóban a negatívumokról. De ezek nem érték el az ingerküszöböt, és nem derült ki, hogy drámaian rossz az irány. Pedig egy közjogi méltóság el tudja érni, hogy odafigyeljenek a véleményére: az akkori jegybankelnök már-már hisztérikus kirohanásokat tett, pedig neki sokkal kevésbé volna ez feladata" - tette hozzá az elemző.
Török Zoltán, a Raiffeisen elemzője azt emelte ki, hogy az ÁSZ egyáltalán nem kommunikál az elemzőkkel, miközben rendszeres a párbeszéd a Pénzügyminisztériummal, a Magyar Nemzeti Bankkal, és már az új Költségvetési Tanáccsal is. "A hitelét 2005-ben vesztette el végleg az ÁSZ, amikor az óriási elszámolási trükk nem akadt fenn a szűrőjén" - ezt már Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője jelentette ki, utalva arra az esetre, amikor Szapáry György akkori jegybanki alelnök felhívta az Eurostat figyelmét, hogy Magyarország az elszámolásokban magánberuházásnak tünteti fel az autópálya-finanszírozást. "Az alapos elemzésekből látható, hogy szakértői szinten nincsen gond a kvalitással és a kapacitással - tette hozzá -, ami tulajdonképpen a jobbik eset, mert a döntéshozói szintet mindig könnyebb újraépíteni. Talán nem is baj, hogy most van erre fél év. Ehhez persze képesség, bátorság és felelősségvállalás is kell, hiszen a kompromisszumok iránti túlzott igény már a termékeny vitát is meggátolja, nemhogy az előrehaladást."
A másik kritikus terület a pártok gazdálkodásának az ellenőrzése. Az ÁSZ a kampányfinanszírozás vizsgálatakor mindig a saját korlátozott hatáskörére hivatkozik, mondván, hogy a pártok körüli szatellitszervezetek, a "szürke zóna" ellenőrzésére nincsenek jogosítványai. Komoly jogszabálysértést így csak egyetlen esetben találtak, amikor 2006-ban kiderült, hogy a MIÉP még a bizonylatait sem tudja bemutatni, mert azok "eltűntek" (az ügyészség hivatalból nyomozást indított, de a párttörvény előírásai olyan lazák, hogy ebből sem lett semmi). Az is tény, hogy a hazai közpénzfelhasználás legnagyobb fekete lyukára több mint tíz éve felhívják a figyelmet, és a megoldásra rengeteg javaslatot kidolgoztak. Az elméleti munkával tehát nincsen gond, de az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet három évvel ezelőtti elemzése szerint az ÁSZ korántsem megy el a falig. "A legnagyobb akadály a végrehajtást ellenőrző Állami Számvevőszék hajlandóságának hiánya. A szabályozás szűkszavúsága az ÁSZ aktivista hozzáállását is lehetővé tehetné, de az ÁSZ saját hatáskörére a lehető (sőt a lehetőn túl) legszűkítőbb értelmezést követi, láthatóan nem akar beavatkozni a politikai életbe, hogy végső soron akár a választás eredményét is eldöntse. Az ÁSZ a kiadási korlátozás hatálybalépése óta eltelt két országgyűlési választás alkalmával azt a gyakorlatot alakította ki, hogy vakon elfogadta a pártok nyilatkozatait. A pártok minden választás után úgy nyilatkoztak, hogy a kampányra fordított pénzek nem haladták meg a törvényi kereteket. Az ÁSZ annak ellenőrzését tartja feladatának, hogy a pártok képesek-e elszámolni háromszáznyolcvanhatig, ahol ebben hibát lát, akár csak pár tízezer forint erejéig, büntet (Centrum Párt), ahol ez rendben van, legitimálja a hamis adatokat." Az intézet elemzése arra is felhívta a figyelmet, hogy még az ÁSZ saját módszertani útmutatója is úgy rendelkezik, hogy ellenőrizni kell, vajon a beszámolók a valósággal megegyező adatokat tartalmaznak-e. "Magyarán, a számvevőszéknek nemcsak a benyújtott számlákat, hanem a valóságos folyamatokat is vizsgálnia kellene, ám ezt nem teszi. Annak ellenére sem, hogy ma már léteznek törvényes és nyilvános források, amelyekből tájékozódhatna a pártok valós kiadásainak mértékéről (pl. a hirdetési cégek adatai)." Miklósi Zoltán, az intézet kutatási igazgatója megjegyezte: ez alapvetően jogértelmezési kérdés, amelyben történetesen nem értettek egyet a számvevőszékkel - az azonban világos, hogy az ÁSZ a pártpolitikával érintkező területeken egyáltalán nem akar konfrontálódni.
Egy ide, egy oda
Természetesen a számvevői kapacitások is végesek, de azért a több mint hatszáz alkalmazottat foglalkoztató, évente csaknem nyolcmilliárd forintból gazdálkodó intézménynek mégiscsak több lehetősége volna, mint a sajtónak vagy a civil szervezeteknek - viszont az utóbbiak az eredményesebbek. Jellemző példa, hogy egy vélhetően bújtatott pártfinanszírozási ügyben a Társaság a Szabadságjogokért és a Figyelő újságírója indított pert az adatnyilvánosságért, és első fokon meg is nyerték. (A parlamenti pártok államilag támogatott ingatlanvásárlásáról a Narancs számolt be először - lásd: Hüttl Tivadar- Muraközy Balázs: Homályzóna, 2009. június 4.)
Mivel az ÁSZ inkább amolyan akadémiai tanácsadó testületként értelmezi a munkáját, túl sok nagy leleplezés sem köthető hozzá. Persze akad ilyen: például 2005-ben az ÁSZ-jelentés alapján indult nyomozás az Ökotám rendszer (az önkormányzatok gyakorlatilag önrész nélküli, ellenben a nem éppen erre kitalált állami támogatások felhasználásával finanszírozott csatornaépítése) ügyében, amit később törvénymódosítás is követett. De feljelentést tettek a Magyar Televíziótól végkielégítéssel kirúgottak visszafoglalkoztatása miatt is 2003-ban (a párhuzam miatt megjegyzendő: a BKV ellenőrzésére nincs jogosítványuk). Az elfogulatlanságot szemlélteti, hogy amikor 1998-ban jelentést közöltek a Fidesz és az MDF legendás székházügyletéről, sikerült olyan homályosan fogalmazniuk, hogy a sajtó ideológiai alapállástól függetlenül számolt be tisztázásról, illetve elmeszelésről. Amikor tavaly a kormánnyal szemben az egyházi iskoláknak adtak igazat a finanszírozási vitában, a jelentés szerint "Az egyházi közoktatási intézményekben a vizsgált tanévekben erkölcsi alapú, értékközpontú, eredményes nevelési-oktatási munka folyt" - de az efféle igazságosztás a ritka kivételek közé tartozik. Az is bőven belefér, hogy az egészségügyi magánszolgáltatók tevékenységét vizsgálva az ÁSZ rendszeresen képtelen válaszolni a hatékonyságra vonatkozó - egyébként önmaguknak feltett - kérdésre, viszont általában olyasmiket kérnének számon a vállalkozásokon, amiket az önkormányzati és állami intézményeken nem. Az állami feladatok kiszervezését ugyanis semelyik területen nem szívlelik, de ezt jórészt abból a jogos alapállásból teszik, hogy tisztázatlanok a jogszabályi feltételek, és nincsenek hatásvizsgálatok. (Innen nézve legalábbis érdekes, hogy a zárszámadás ellenőrzésének bizonyos feladatait a számvevőszék is pályázat nélkül kiválasztott vállalkozásoknak szokta kiadni.) Az egyetlen eset, amikor az ÁSZ keményen lépett fel, az a sukorói beruházás; az időzítés miatt egyébként a rossz nyelvek ezt a Kovács Árpád újraválasztásához szükséges kampányfellépésnek tartották. Megjegyzendő, hogy ha a 12 éves mandátum mellett felhozhatók is érvek (bár a magyar közigazgatási időszámítás szerint ez gyakorlatilag az örökkévalósággal egyenlő), az újraválaszthatóság - más független intézményekhez hasonlóan - kifejezetten káros.
Mindenki boldog
"Hiába van az ÁSZ-nak felhatalmazása, hogy a folyamatok mélyére ásson, ha elvész a formalitásban, és arra fordítja az idejét és energiáját, hogy végigvegye, hova vannak száz forintok elkönyvelve. Mindenki tudja, hogy ebben az országban lopnak, csalnak, hazudnak, ezt lehetetlen jogszabályok javítgatásával megfogni, de az ÁSZ mégsem nézi a személyes felelősséget, hogy konkrétan ki mikor mit tett. Ha otthon nincsen elmosogatva, akkor sem a kiskanalakat kezdjük el számolgatni, hanem megnézzük, ma kinek lett volna ez a dolga, és rászólunk. Nem látjuk az autópálya-építéseknél a közpénzek útját, sem azt, hogy ki döntött a PPP projektek áráról, nem nézik meg a pártoknál, hogy mibe kerültek a plakátok. Az ÁSZ-nak nincsen hatása a közvéleményre, az érintettek nem veszik komolyan, senki nem fél tőle, így aztán nulla a munkájuk visszatartó ereje" - fakadt ki egy forrásunk, akinek álláspontját erősíti, hogy volt kormánytagként leginkább a saját el nem számoltatását hiányolja - az meg gyengíti, hogy végül nem vállalta a neve közlését. Az általunk megkérdezett közigazgatási vezetők egyébként jellemző momentumként említették, hogy az ÁSZ az utóbbi időben kádertemetővé vált: a tizenkét felső vezető fele már nyugdíjas korú, vagy jövőre éri el a korhatárt. A legtöbben azért hozzátették, hogy ettől függetlenül a nagyobb részük elismert, felkészült szakember.
Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője az ÁSZ-tól indult büntetőügyek számáról nem tudott felvilágosítást adni, de azt megemlítette, hogy a feljelentések egy része amúgy is a rendőrséghez fut be. Továbbá nem csak akkor indul eljárás, ha az ÁSZ feljelentést tesz, hiszen a számvevőszéki jelentéseket megküldik az ügyészségnek, és ha az áttanulmányozásuk után indokoltnak találják, hivatalból is megindítják a nyomozást. És bár a jelentések korábban igencsak dodonaian voltak megfogalmazva, idővel sokkal konkrétabbak lettek. Azt is hozzátette, hogy az ilyenkor jellemzően előforduló gazdasági bűncselekmények a legbonyolultabb ügyfajták közé tartoznak, ezért feltárásuk, bizonyításuk, de még a nyomozás megindítása is komoly körültekintést igényel. Kérdésünkre, hogy mely emlékezetesebb esetek hozhatók összefüggésbe az ÁSZ efféle aktivitásával, egy sem jutott ugyan az eszébe, de a kollégáitól kért gyors tájékoztatás után az Ökotám és a MIÉP ügyét említette.
Az ÁSZ-tól kapott statisztikák (1993-2008 között 75 számvevőszéki vizsgálat alapján 132 bűncselekmény) és az 1993-1997 közötti éves beszámolók adatainak kivonásával megállapítható, hogy az elmúlt 12 éves ciklusban évente átlagban 4-5 vizsgálat végződött átlagosan 9-10 feljelentéssel. A szórás persze nagy: 2006-ban például az Ökotám-ügy miatt 13 eset is volt, zömmel jogosulatlan gazdasági előny megszerzése miatt, míg tavaly egyetlen hűtlen kezelés gyanúja merült fel. Utóbbi azért is meglepő, mert ekkor vizsgálták a MÁV gazdálkodását, ami ráadásul megannyi törvénytelenséget tárt fel. A feljelentések döntő többsége egyébként az önkormányzati gazdálkodások vizsgálatai miatt indul, számviteli fegyelem megsértése miatt. Az ügyek utóéletéről nincsenek információk, mert azt a hatóságoknak nem kell az ÁSZ tudomására hozniuk. A jogszabályok megváltoztatására tett kezdeményezések (csak a fontosabb törvények évenkénti száma 8-10) felét megfogadják a jogalkotók, a számtalanfajta egyéb intézkedési javaslat hasznosulási aránya 80-90 százalék. Megalakulása óta az ÁSZ 12 milliárd forint jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetését javasolta, ami éves átlagban 600 millió körüli megtérülést jelent. Zárolásról, felfüggesztésről nem kaptunk információt.
A legbeszédesebb persze, hogy az ellenőrzöttek mennyire elégedettek az ellenőrzőjükkel. Az éves beszámolókat a parlament jellemzően egyhangúlag fogadja el; ritkán van ellenszavazat, de akik így tesznek, sosem szólalnak fel, valószínűleg csak mellényomtak. Akik viszont felszólalnak, azok mindig szuperlatívuszokban beszélnek a számvevőszékről. A folyamat tehát a következő: az ÁSZ az év folyamán feltárja a szabálytalanságokat, a legfontosabbakra az elnök a parlamenti beszámolójában is kitér, a képviselők ezt tudomásul veszik, szavaznak, az elnök tudomásul veszi a szavazás eredményét; ennyi, és mindenki elégedett.
Azon kérdésünkre, vajon miből lehet megállapítani, hogy az ÁSZ jól dolgozik, Kovács Tibor, az ÁSZ-elnököt jelölő eseti bizottság szocialista elnöke ezt a tautologikus magyarázatot adta: mert az éves beszámolót mindig elfogadja a parlament. Csodálkozásunkra hozzátette, hogy a képviselők is figyelik a jelentéseket, és az értékelésért felelős bizottságok is elfogadásra ajánlják a beszámolót. Tállai András, a parlament számvevőszéki albizottságának fideszes elnöke szerint az egyik értékelési szempont, hogy az ÁSZ végrehajtja-e a saját munkatervét. A munkatervet az uniós számvevőszék ajánlása alapján állítja össze a hazai szervezet, és még a bizottság is megtárgyalja, a képviselők is tehetnek javaslatokat. Az ÁSZ a napi feladatai mellett elemzéseket és komplex koncepciókat is készít, amelyek hasznosulása már természetesen nem rajta múlik. Kiemelte, hogy a számvevőszékek nemzetközi szervezete, az INTOSAI is jó véleménynyel van róluk, olyannyira, hogy három évig Kovács Árpád töltötte be az elnöki tisztséget. "Lehet mondani, hogy miért nem konkrétabbak, de én azt gondolom, hogy az ÁSZ munkája színvonalas, korrekt és tényszerű. A jelentéseik hasznosulását tekintve azért elgondolkodtató, hogy nem kellene-e erősebb jogkörökkel felruházni" - foglalta össze véleményét Tállai András.
A jelölőbizottság februárban még egyszer nekifut a feladatnak, de az alelnökök posztjára kiszemelt személyek miatt nem tűnik valószínűnek a döntés. Az is kétségtelen, hogy a Fidesznek semmi oka a sietségre: ha esetleg összejönne a kétharmad, akkor a jelölés menetét előíró szabályok miatt a kiválasztástól az elnök megválasztásáig mindent végigvihet egymaga. A sokat emlegetett elszámoltatásra pedig nyilván megvan már a megfelelő ember.
Kovács Árpád pályafutása
1948. február 3-án született Szombathelyen
1971: A Budapesti Műszaki Egyetemen végez építőmérnökként
1971-1975: UVATERV Autópálya Iroda, tervezőmérnök
1975-1979: Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, főmérnök, főelőadó
1979-1989: Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, főosztályvezető, gazdasági szakértő
1989: Amerikai Egyesült Államok Számvevőszéke, nemzetközi ellenőr-továbbképzés
1993: Európai Bizottság, gyakornok a pénzügyi szolgáltatások és intézmények főigazgatóságán
1990-1996: Állami Számvevőszék, számvevő-igazgató, főcsoportfőnök
1996-1997: ÁPV Rt., az igazgatóság elnöke
1997-2009: Állami Számvevőszék, elnök
Többek között a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztje és az Osztrák Köztársaság Érdemrendje birtokosa, egyetemi tanár, az INTOSAI tagja (1990 óta), elnöke (2004-2007), a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke (2008).
Antikorrupció
Az ÁSZ a korrupció ellen is inkább az elméleti munka erősítésével küzd. Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója szerint a közbeszerzések rendszerét vizsgáló ÁSZ-jelentés összességében túl rózsás képet fest a hazai helyzetről, ennek megfelelően az ajánlásaik sem elégségesek. Sokkal határozottabb például a Közbeszerzések Tanácsa megrendelésére készült GKI-tanulmány (amely egyébként a közbeszerzések korrupciós fertőzöttségét 65-75 százalékra taksálja). Nagyon fontos ugyanakkor, hogy az ÁSZ vezeti azt az uniós finanszírozású programot, amelyik Hollandia bevált antikorrupciós stratégiáját kívánja a hazai viszonyokra átültetni és remélhetőleg bevezetni.
Az ellenőrzendő szervezeteket egyébként az ÁSZ előre értesíti a helyszíni ellenőrzésekről, ami természetesen magában hordozza a nyilvántartások manipulálhatóságát. Ezért célszerű volna legalább néha, szúrópróbaszerűen értesítés nélkül betoppanni. Mindezekkel együtt Alexa Noémi hangsúlyozta, hogy Kovács Árpáddal kitűnő volt az együttműködésük, az ÁSZ-t szakmailag színvonalas, átláthatóan működő, hiteles és független szervként tartják számon, ami egy kontrollintézmény esetében alapvető fontosságú.
