Az Ébredés Napja budapesti tüntetései: Fegyver, csárszter, fejedelem

  • Gavra Gábor
  • 2003. július 10.

Belpol

Zökkenőmentesen zajlott le Budapesten a múlt pénteken a jeles nemzetmentők közreműködésével megtartott rendőrségi technikai bemutató.

Zökkenőmentesen zajlott le Budapesten a múlt pénteken a jeles nemzetmentők közreműködésével megtartott rendőrségi technikai bemutató.Atavalyi hídlezárásos-utcai harcos demonstrációk első évfordulójára az Ébredés Napja fedőnéven meghirdetett akciósorozattal emlékezett a(z áprilisi népszavazás előtt az EU-ellenes szervezeteket összefogó) Szabad Magyarországért Mozgalom. A szervezők semmit sem bíztak a véletlenre: a szimpatizánsait reggel fél kilencre az Erzsébet híd budai hídfőjéhez invitáló Lelkiismeret ´88 Csoport számos közleménnyel, nyílt levéllel és állásfoglalással hívta fel magára a figyelmet az előző napokban, ám az esti főattrakció marketingje még ezen is túltett. A kettes metró Örs vezér terei végállomásán például július 3-án este és 4-én reggel daliás férfiú posztolt, jobbjában nemzeti színű zászlót szorongatva. A felsőtestére aggatott hullámpapíron elhelyezett ákombákom tanúsága szerint az Ébredés Napjára hívta az érdeklődő milliókat. A Narancs küldöttsége óvatosan közelítette meg a szendvicsembernek látszó egyént, és a karton fölött

Dénes János

egykori ´56-os elítélt, később változatos pártállású országgyűlési képviselő arcvonásait fedezte föl. Az esti tüntetésen beérett a verejtékes munka gyümölcse; Dénes János szemmel láthatóan élvezte, hogy ismét jelentősebb sokadalom elé állhat, színpadon rohangálhat, vadul gesztikulálhat és vicces dolgokat mondhat, és mindezt "őfelsége, a magyar nép nevében" teheti.

A szervezők nem panaszkodhattak a média érdeklődésére sem. A reggeli, már-már családiasan szűk körű megemlékezésen kis túlzással minősített többséget alkottak az újságírók; de az ébredő magyarság Döbrentei térről Kossuth térre tartó kora esti menetelését is nagyobb médiaérdeklődés kísérte, mint amit a rendezvény hordereje indokolt volna.

Az unalomig ismert rétorok egyik tüntetésen sem mutatkoztak be új oldalukról: reggel Kocsis Imre, a Lelkiismeret ´88 vezetője mérsékelt attraktivitást mutatva látta el a házigazda feladatát, a szónokok többsége pedig az egymilliósra tervezett esti megmozdulásra tartogatta patronjait. Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom irányítója, akinek délelőtti szónoklatát még a túlzott sajtóérdeklődés bírálata (!) töltötte ki, este - Károlyi Mihály kormányához hasonlítva a Medgyessy-kabinetet - már annak a reményének adott hangot, hogy az országra a trianoni átkot rászabadító és gaztettüket évtizedekkel túlélő elődökkel szemben a mai nemzetvesztők "nem fogják megúszni". Szavainak a tavalyi blokád során megasztárrá vált Budaházy György adott nyomatékot, lázálomszerű esti beszédében kijelentve, hogy a Szent Korona-tanon alapuló "történelmi magyar alkotmány" megsértése esetén "kötelességünk lázadni", sőt akár

"fegyvert is foghatunk"

Az ambiciózus forradalmár nemzetmentő programot is rögtönzött: néhány mondatban vázolta a jövendő Magyarországának közigazgatását, mely a már említett "történelmi alkotmányra", a pártok nélküli nemzetgyűlésre és helyi közigazgatásra, valamint egy darab fejedelemre épülne. Előbb azonban "gyerekeket kell szülni a magyar térbe, mielőtt kiürülünk", a csemetéket pedig "fanatikus hazafivá kell nevelni". Ehhez persze "nem homoszexuális és leszbikus magamutogatásra van szükség, hanem családokra", és arra, hogy a jelenlévők ne féltsék az életüket.

A sületlenségek pufogtatása terén Wittner Mária egykori ´56-os elítélt is figyelemre méltó eredményeket ért el, a 2002-es országgyűlési választás megbundázásáról szóló értekezéseiben a honi közbeszéd részévé téve a csárszterjárat kifejezést, amely azokat a repülőgépeket jelöli, melyeken Wittner szerint törvénytelenül, ám annál nagyobb számban érkeztek Budapestre Izraelbe szakadt honfitársaink, hogy (az Áder János által a két forduló között emlegetett börtöntöltelékekhez hasonlóan) egységesen a sehonnai balliberális csürhére voksolva kiüssék a jobboldal kezéből a kormányrudat. Wittner Máriával egyébként napközben történhetett valami, hiszen míg délelőtt megelégedett a tavalyi "rendőrterror" során állítólag brutálisan bántalmazott ismeretlen fiatal lány súlyos sérüléseinek ecsetelésével, addig estére eszébe jutott, hogy az illető könnyen

brutális gyilkosság áldozatává

válhatott. "Melyik anyának temették el akkor a gyermekét?" - tette föl a kérdést a szebb napokat látott nemzeti hős, akinek felhívására az összesereglettek egyperces csönddel adóztak a kormány által öngyilkosságba kergetett (?) honfitársak emlékének.

Távol áll tőlünk a fent vázolt szerencsétlenkedés túldimenzionálása, ezért megkíméljük az olvasót a tucatnyi támogató szervezet képviselőinek szónoklataitól. A tartalmatlan fecsegés még a jelenlévők egyikét-másikát is kihozta a sodrából; Rozgonyi Ernő (Nemzeti Front) vagy éppen Bálik János (Magyarországért Párt) nem aratott osztatlan sikert. Bálik esetében ehhez az is hozzájárulhatott, hogy felszólította a tüntetőket, hogy zászlólengetés helyett "menjenek haza, és tanulják meg a pénzrendszer működését". Tanácsát megfogadva az ébredő magyarság jelentős része ekkor már valóban úton volt hazafelé.

A két tüntetés szervezői gyászosan szerepeltek: kevés (délelőtt pár száz, este néhány ezer) érdeklődőt sikerült mozgósítaniuk, szervezőkészségükből pedig nem futotta normális hangosítás, működőképes kivetítő beszerzésére. A szónokok mondanivalója tavaly óta csak a fizikai erőszakkal való (fegyveres lázadásra, illetve a másnapi melegfelvonulás megzavarására irányuló) fenyegetéssel bővült. A demokratikus jogállamnak érdeke, hogy a most felvonult szervezetek minél gyakrabban kapjanak lehetőséget arra, hogy utcai demonstrációkon járathassák le magukat; de arra még egyszer nem kerülhet sor, hogy - a kendertüntetés résztvevőinek terrorizálásához hasonlóan - megsérthessék mások állampolgári jogait.

Gavra Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.