Az ismeretlen tettes (Gusztos Péter SZDSZ-ügyvivő, képviselőjelölt)

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2002/5. (02. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Egyetért a most futó SZDSZ-kampány ironikus hangvételével? Nem fordulhat elő, hogy ez a hangnem csak azokat szólítja meg, akik amúgy is rokonszenveznek a párttal?

Magyar Narancs: Egyetért a most futó SZDSZ-kampány ironikus hangvételével? Nem fordulhat elő, hogy ez a hangnem csak azokat szólítja meg, akik amúgy is rokonszenveznek a párttal?

Az ország egyik legfiatalabb képviselőjelöltje egyéniben Salgótarjánban indul, és befutó helyen szerepel a liberális párt országos listáján. Az Új Generáció frontembere már 14 évesen, 1990-ben letette a garast: plakátokat ragasztott SZDSZ-képviselőjelölt édesatyja helyi kampányában. Politikai felnőtté válásának helyszíne a legendás salgótarjáni liberális sasfészek. Egy éve salgótarjáni és Nógrád megyei elnök, a párt ügyvivő testületének tagjává tavaly júniusban választották meg. Mint mondja, "ebben elég nagy szerepe lehet annak, hogy a Demszky-Fodor elnöki meccs idején

azon két ügyvivőjelölt egyike voltam, akik nyíltan Fodor Gábor mellett kampányoltak". A minap a miniszterelnökkel próbált levelezni, és ezért a kísérletért a rendőrség azóta is keresi. Mi találtuk meg előbb.

Gusztos Péter: Az SZDSZ kampánya nem pusztán vicces lesz. A pártnak fontos mondanivalói vannak többek között az adócsökkentés, a korrupcióellenes küzdelem, az egészségügy rendbetétele és a diplomás-minimálbér tekintetében. Ezek súlyos társadalmi problémákra adott komoly válaszok. Ugyanakkor az SZDSZ hosszú idő óta először mer provokatív lenni, keményen fogalmazni és bátor vizualitással üzenni a választóknak, vállalva, hogy ezek a képek, mondatok, gondolatok megosztják a közvéleményt. A Csurka-Orbán sampon - ami a szamizdata.szdsz.hu website-ra érkezett pályázati anyagok közül való - olyan kép, amely mellett nem lehet elmenni, állást kell foglalni pró vagy kontra. Most térünk vissza oda, ahova már régen vissza kellett volna térnünk. És látom, hogy a korosztályom fogékony ezekre a radikális és kemény elemekre.

MN: Mégis úgy tűnik, mintha az SZDSZ csak a kormánykoalíció hibáinak farhullámain evickélve ijesztgetne.

GP: Ellenzéki pártként nagyon fontos a mostani kormány hibáira és bűneire rámutatni. Kardinális és mindenkit érdeklő kérdés, hogy mit kezd Orbán Viktor a szélsőjobbal. És az SZDSZ hiába készült el elsőként programjával 2000 decemberében, hiába mutattuk be számtalan sajtótájékoztatón, a sajtó nem számolt be róla nagy terjedelemben. Most csak annyi történt, hogy az SZDSZ lépett, és alkalmazkodott a korhoz. Ha a magyar nyilvánosság erre a dologra nyitottabb, akkor vissza kell szorítani a "beszélő fejek"-típusú sajtótájékoztatókat. De az SZDSZ, miközben kampányt folytat, politizál is. Hadd mondjak egy példát. Időben majdnem egybeesett a samponos kép bemutatása és a Vasárnapi újság miatti demonstráció. Reggel hétkor negyven, transzparensekkel felvonuló fiatal megpróbálta átadni a miniszterelnöknek a műsorból származó idézetgyűjteményt, aminek komoly sajtóvisszhangja lett. Rá tudtuk irányítani a figyelmet arra, hogy a miniszterelnök egy, az ORTT által is törvénysértőnek nevezett, szélsőséges műsorban szerepel. Ez politika, nem kampány, csak most szinkronban van a politika tartalma és a politikát megjelenítő vizualitás, és ha ez a szinkron fennmarad, akkor a kampány erős lesz.

MN: Mi történt a rádiónál?

GP: A kormányszóvivő első pánikreakciója az volt, hogy megpróbálta elhazudni a gyűlés tényét, majd hétfőn megjelent a hír, hogy a Köztársasági ´rezred jelentése alapján a BRFK vizsgálatot indít. Ez az abszurd jól jellemzi a mostani politikai közállapotokat: negyven ember kritizálja a miniszterelnököt, mire kapnak egy eljárást a nyakukba. Az akcióval ugyanakkor sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy mit és miért mondott a kormányfő a műsorban. Orbán megjelenése annak a beismerése, hogy támogatást kér a MIÉP szavazóbázisától, és ezért semmilyen ár nem magas neki. Ha "élettér"-ről kell beszélni, akkor ezt az árat is hajlandó megfizetni. Ha szándékosan használta a szót, az bűn, ha pedig figyelmetlenségből, amit én nem nagyon hiszek, akkor ez egy komoly politikai hiba.

MN: Mit gondol a feljelentésről?

GP: Nevetséges az "ismeretlen tettes" ellen indított eljárás: elmondtuk, hogy ha szükség van rá, önként is szívesen jelentkezünk. A vád az, hogy a demonstráció nem volt bejelentve, csakhogy a kampányidőszakban a választási gyűlések nem esnek a gyülekezési törvény hatálya alá, és ez, ha eljárás indul, hamar ki fog derülni. A kérdéseinkre - hogy például a miniszterelnök szerint mit üzen az ő jelenléte azoknak, akiket ebben a műsorban folyamatosan gyaláznak és becsmérelnek, és akarja-e ezeket az embereket képviselni - a mai napig nem kaptunk választ. A kormányfő a tetteivel már válaszolt, de szóban még nem.

MN: Ez a szellem a korai Fidesz felszabadult liberalizmusát, pragmatizmusát idézi. Mi a garancia, hogy ön tíz év alatt, esetleg néhány évnyi kormányzás után nem megy keresztül hasonló metamorfózison?

GP: Én kiskamaszként SZDSZ-Fidesz kettős tagságban gondolkoztam, Orbán Viktor a gimnázium elején a példaképeim közé tartozott. A mostani Fidesz - MPP azonban, Molnár Péter szavával élve, csak egy "Fidesz-utódpárt". Létezik a ´89-92-es Fidesz is - itt van az SZDSZ-ben. Az pedig, hogy ki honnan indul és hova érkezik, az emberi minőség kérdése. Az SZDSZ politikusai is biztosan követtek el hibákat, amikor hatalomra kerültek, de egyikük sem vádolható azzal, hogy liberális alapelveit megtagadta volna a hatalom kedvéért.

MN: Akkor mit gondol Hack Péter visszahívásáról a frakcióvezető-helyettesi posztról?

GP: Az Új Generáció más tagjaival mi ezt akkor, 1999-ben többen sérelmeztük. Ha rajtam múlik, olyan sajtótájékoztatót tartottam volna, ahol Hack Péter mellé odaülnek az SZDSZ katolikus, református, metodista, zsidó vallású politikusai. Nagyobb eredményre vezetett volna, ha az SZDSZ egy ilyen gesztussal deklarálja, hogy a vallásszabadság pártja, mint az, ami történt.

MN: Az SZDSZ egyesek szerint traumaként élte meg a ´90-es évek elején az antiliberális, antiszemita nézetek felerősödését, ami miatt máig gyanús, idegen közegként tekint a választókra. Emiatt a félelem miatt nem mer úgymond az SZDSZ bátrabban, radikálisabban politizálni.

GP: Az a vélemény, hogy az SZDSZ nem eléggé magyar, nemzetidegen párt, két társadalmi csoportban él Magyarországon. Az egyik a szélsőjobboldali szavazótábor, amelyben ez mindig is élni fog, és ezzel az SZDSZ-nek nem lenne szabad túl sokat foglalkoznia. A másik maga az SZDSZ tagsága, amelyik magára veszi ezeket a vádakat. Az SZDSZ valamikor a ´90-es évek közepén megijedt, és sokszor azért hátrált ki bizonyos ideológiai vitákból, hogy ne lehessen ilyesmivel vádolni. Az átlagembernek azonban nem az jut eszébe a párt nevéről, hogy magyarellenes lenne. Ez csak a szélsőjobb propagandája, és itt az ideje, hogy ezt ledobjuk magunkról. Igaz, hogy az SZDSZ elsősorban városi párt, de ezzel nincs is probléma, ez egy politikai-szociológiai adottság. Az 1998-as választási vereség is okozta, hogy mindezt magára vette az SZDSZ, de ezektől a képtelen hülyeség kategóriájába tartozó félelmektől a mostani kampány meg fogja szabadítani a pártot. Egyébként még egy, elsősorban városi párt van, az pedig a MIÉP.

MN: Nem sunyiság az SZDSZ passzivitása, amellyel, bár nem száll bele, de elnézi, hogy az MSZP az Orbán-Nastase-nyilatkozat nyomán idegengyűlöletet gerjesszen, mert az közvetve az önök malmára is hajtja a vizet? Nem lenne tisztességesebb kimondani, hogy hazug a szocialisták érvelése, és vérlázító az elvtelenségük?

GP: Amióta a státustörvény megszületett, az SZDSZ következetesen képviselte a saját álláspontját. A parlamentben egyedüliként nem szavaztuk meg a törvényt. Az Orbán-Nastase-megállapodás SZDSZ-es kritikája arra épült, hogy az és a státustörvény egymást kizáró szövegek, egyszerre nem tudnak megvalósulni, továbbá hogy a kormány hazudik. Az MSZP megszavazta a törvényt, viszont miután megérezte a lehetőséget, most már fennen hirdeti a fenntartásait. De a liberálisoknak fokozottan kell figyelniük arra, hogy a xenofóbia hullámára ne üljenek fel. Ennek a követelménynek az SZDSZ politikusai megfeleltek.

MN: A nem felülés és a látványos tiltakozás nem ugyanaz.

GP: Egyetlen olyan nyilatkozat nem hangzott el tőlünk, ami xenofób gondolatmenetre épülve kritizálta volna az Orbán-Nastase- megállapodást.

MN: Olyan sem, ami az MSZP-t kritizálta volna ugyanezért.

GP: Viszont az SZDSZ kezdeményezett egy rendkívüli parlamenti ülésnapot ebben a tárgykörben, amit az MSZP nem támogatott, és ezután az SZDSZ frakciója a Parlament előtt tartott sajtótájékoztatót. A rendelkezésünkre álló keretek között mindent megtettünk, és meg is fogunk tenni.

MN: A liberális pártnak nem az lenne a kötelessége, hogy nyesegesse potenciális kormányzati partnerének "pragmatikus xenofób" vadhajtásait?

GP: Az SZDSZ nem fogadta örömmel ezt a retorikát. Az MSZP-ben is vannak olyan politikusok, akik nem jó közérzettel vették tudomásul ezt. Vagy például azt, amikor Horn Gyula cigánybűnözőzött. Mivel azonban most egy tízszázalékos eredmény többet érhet, mint a ´94-es húsz, a kérdés megfordítható: mi a feladata egy liberális pártnak, ha kormányzati szerepvállalásával biztosíthatja elvei érvényesülését, és megnyirbálhatja koalíciós partnere néha nem európai megnyilvánulásait? Ha a következő ciklusban MSZP-SZDSZ koalíciós kormányzás lesz, az SZDSZ nem fog szó nélkül elmenni a szocialista politikusok hasonló megnyilvánulásai mellett. Tanultunk az előző ciklus során elkövetett hibákból.

MN: Az SZDSZ egyedüli roma képviselőjelöltje, Kozma Blanka valószínűleg a helyi roma választók nagy száma dacára sem fog tudni győzni Edelényben. Úgy tudom, felmerült Horváth Aladár indítása a Nógrád megyei Szécsényben, ám ez Pesten "nem ment át".

GP: Szécsényben gondolkoztunk, hogy helyi jelölt vagy esetleg Horváth Aladár induljon. Ez utóbbinak én nagyon örültem volna, sokat is tettem érte, de végül máshogy alakult, lett helyi jelölt. Nem mellesleg egy roma származású helyi vállalkozó, a romák által sűrűn lakott választókerületben.

MN: Miért félnek az ügyvivők a Horváth Aladár vagy Zsigó Jenő fémjelezte, viszonylag radikális roma polgárjogi nézetektől?

GP: Nagyon remélem, hogy nem félnek. Én nem félek tőle, a többiek lelkébe pedig nem látok bele. Kollektíven nem beszéltünk erről, úgyhogy e tárgyban nincs testületi állásfoglalás sem.

MN: Az országos listán nincs roma jelölt, mert az SZDSZ "nem indít senkit pusztán a származása miatt". Így viszont még a MIÉP-nek is több roma képviselőjelöltje lesz, mint a liberális pártnak. Nem kínos ez?

GP: Az SZDSZ-nek még nincs kész az országos listája. A helyzet visszás, mert mind a két nagy párt beszállt egy díszcigányozó versenybe azzal, hogy fennhangon meghirdetve romákat állít a lista előkelő helyére, miközben a liberális párt, amelyiknek a legcizelláltabb a roma programja, nem teszi ezt meg. A lényeg azonban szerintem az, hogy mit fog képviselni kormányra kerülve az SZDSZ.

MN: Az SZDSZ és az MSZP két szombathelyi választókerületben is közös jelölteket indít. Van már tehát helyi együttműködés, nincs viszont központi nyilatkozat az együttműködésről. A látszat az, hogy a két párt összeállt, csak a gyerek nincs még tisztába téve.

GP: Nincs átfogó együttműködési megállapodás, és nem is lesz az első forduló előtt. A kormányváltás érdekében a két forduló között viszont minden bizonnyal együtt fog működni a két ellenzéki párt. A szombathelyi megállapodás a helyi csoportok alulról jövő és egyszeri kezdeményezése, annak érdekében, hogy leváltsák a város teljesen lejáratódott fideszes vezetését. Az MTA Politikai Tudományok Intézetének közvélemény-kutatása a biztos pártválasztók között 8 százalékos támogatottságot mutatott ki a liberális pártnak. Az SZDSZ-nek nincs szüksége arra, hogy a parlamentbe jutás érdekében átfogó együttműködési megállapodást kössön. Az a dolgunk, hogy a saját erőnkkel kivegyük a részünket a kormányváltásból.

MN: Nem lett volna célravezetőbb már hosszú hónapokkal ezelőtt kinyilvánítani az együttműködést a szocialistákkal, majd ezen az alapon politizálva kidomborítani az SZDSZ erényeit? A még bizonytalanok miért adnák most az esetleg kormányváltást célzó szavazataikat inkább a SZDSZ-re, mint az MSZP-re?

GP: Nemrég még több elemző azt fejtegette, hogy az SZDSZ-re adott szavazatok elvesznek, mert nem biztos, hogy a párt bejut a parlamentbe. Ez ma már nem kérdés, az önálló indulás koncepciója visszaigazolódott. Szerencsére az alapkérdésekben most egyetértünk, de az elmúlt tizenkét év, az elmúlt néhány hónap és a kampány hátralévő hetei is megmutatják, hogy miben különbözik a két párt. Számosan éppen az SZDSZ-ben látják a garanciát arra, hogy ne egypárti, komoly társadalmi kockázatokat magában hordozó MSZP-s kormányzás következzen.

Miklósi Gábor

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2002/5. (02. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra