Kupa-nyitány a Centrumban: Egy vidám vasárnap

  • Linder Bálint
  • 2002. február 7.

Belpol

Kampánynyitó gyűlést tartott vasárnap a Centrum Párt. A kedélyes, de nem különösebben érdekes politikai eseményen a résztvevők annak örültek a legjobban, hogy sokan voltak.

Kampánynyitó gyűlést tartott vasárnap a Centrum Párt. A kedélyes, de nem különösebben érdekes politikai eseményen a résztvevők annak örültek a legjobban, hogy sokan voltak.AKongresszusi Központ környékén vasárnap délelőtt alig lehetett parkolni, de ezt senki sem bánta: a centrumosok ebben a fiatal párt máris magas akciópotenciáljának a bizonyítékát látták. Az emberek befelé igyekezve a kampány óriásplakátját mustrálták, amin balra csokor szegfű, jobbra egy kupac narancs, közöttük a "Zöldségek helyett" és a "Van más választás" feliratok, plusz egy mosolygó miniszterelnök-jelölt figyelhetők meg.

A nagyteremben zenei aláfestésként használt technótól a közönséget Kupa Mihály és az őt a színpadra cibáló fél tucat, flitterben meghentergetett kisgyerek mentette meg. A miniszterelnök-jelölt beszédében a pártalakítás óta hangoztatott elemeket variálta (ezekről lásd: Futnak még, Magyar Narancs, 2002. január 17.), és óvakodott a számszerűsített ígéretektől. Volt szó szakértelemről, tisztességről meg arról, mi mindenre van receptje a Centrumnak. "Erősek vagyunk, de nem hetvenkedők, bátrak vagyunk, de nem vakmerők. Demokraták vagyunk" - zárta joviális beszédét Kupa Mihály, a közelünkben ülő elnöki tanácsadó mérgében mégis majd leharapta a mestergerendát, mert - mint elcsíptük dühkitörését - "valaki" több lényeges üzenetet kiejtett az eredeti beszédből. Lehetséges koalíciós partnerekről, az árnyékkormány tagjairól mindenesetre nem esett szó; utóbbival kapcsolatban az a hír járja, hogy egyedül egy Nagy Tamás vezette agrártárcára tartanának igényt, mert csak mögötte áll olyan erős szakmai lobbi, amire rá lehet bízni egy minisztériumot.

Ezután következett az alapító atyák bemutatkozása: a Centrumot kormányzó ötös fogat tagjait Kupa egy-egy nekik szegezett kérdés erejével emelte színpadra. Alapító anyaként Pusztai Erzsébet (eredetileg: MDNP) lépett először a publikum elé, és az egészségügy avatott szakértőjét láthatóan nem hozta zavarba a kérdés - "Mondd, Erzsi, mikor voltál utoljára kórházban?" -, gyorsan biztosította a választ feszülten váró hallgatóságot, hogy betegként már jó régen, de szakemberként a közelmúltban, így gyors látleletet tud adni a beteg magyar egészségügy állapotáról. A párt szervezési felelőseként bemutatott Bartók Tivadar (eredetileg: KDNP), akit Kupa a "Mondd el nekünk, Tivadar, miben áll a modern kereszténység!" felszólítással hívott a pódiumra, néhány perces fegyelmezett felolvasásában a modern magyarországi kereszténységről értekezett. Ezután Kupa Mihály elárulta: most Nagy Tamást fogja a parasztokról kérdezni, kedélyesen hozzátéve: "Majd meglátjuk, mire válaszol, mert nálunk demokrácia van." A reménybeli agrárminiszter szakember látszatát keltve beszélt paraszti és fogyasztói érdekek szimbiózisáról és azokról a feladatokról, amelyek megoldásával szerinte a gödörből ki lehet mászni. Gyenesei István, az önkormányzati kérdések szakértője ezúttal lélekbúvárként jeleskedett, megállapítván, hogy az emberek vonzódása a Centrum Párthoz ösztönös, hiszen "az ember a centrumban született, mert hát középről jött ki", amivel osztott sikert aratott. "Ahogy körülnézek, beleborzongok. Ez maga az erő" - lelkesedett Gyenesei, aki a pártpolitika-mentes területfejlesztés mellett tette le a voksát. Droppa Györgyöt, a Zöld Demokraták vezetőjét "szelíd zöldként" mutatták be, ám Kupa Mihály figyelmeztetett: vigyázzunk, mert még kiderülhet, hogy "annak idején verte a rendőröket, mint a Joschka Fischer". Droppa azonban békésnek tűnt, nem sértődött meg, amiért a "zöldség" mint negatív tudattartam került a plakátra; leszögezte: ami nekünk jár Európától, azt ki kell követelni, és olcsó, természetkímélő megoldásokat ígért az élet sok területére, például a csatornázásra.

"Legkevesebb harmadikok leszünk" - búcsúzott a vastapsban kivonuló pártelit; őket ismét diszkózenére pomponozó gyerekek és fehér vászonba csavart, harangzúgásra és világzenére félszegen táncot lejtő kísértetek követték a színpadon. A néző alig ocsúdott fel az előbbi ámulatból, amikor hirtelen lézershow-val kínálják meg; zajos tetszést arat, amikor a nyalábok hosszasan egy zöld kupát formálnak.

Amikor a hangszórókon bejelentették, hogy a szünet után balettműsor következik, többen menekülőre fogták, amit rosszul tettek, egyrészt mert lemaradtak a higanycseppeknek kikiáltott lufiknak a felállított Centrum-hőmérőbe való bezsákolásáról, másrészt mert elszalasztották az egyéni képviselőjelöltek és a lista húzóneveinek a bemutatását. Utóbbiak között akad egykori fideszes (Helmeczy László), olimpiai bajnok birkózó (Hegedűs Csaba), az 1996-os év borásza (Polgár Zoltán) és a Bázis nevű túlélőműsor sztárja is (Varga Ildikó). "Elindult az űrhajó" - berregte (tényleg!) elégedetten a miniszterelnök-jelölt, és a másfél ezres hallgatóság vele ünnepelt.

A szünetben tartott sajtótájékoztató hozta egyébként a nap hírét: míg Kupa Mihály hangsúlyozottan kormányváltozást és nem kormányváltást akart, addig Bartók Tivadar bejelentette, hogy több jelöltjüket a jelenlegi kormányoldal lebeszélte az indulásról: Karcagon, Kiskunhalason és Székesfehérváron a Fidesz állítólag megzsarolta a jelölteket. Kupa Mihály ehhez gyorsan hozzáfűzte: az MSZP pedig több jelöltjüket "elcsábította, ellopta". Egy, a Centrum berkeiben jártas illető szerint a sajttájon Bartók partizánakcióját, azt követően pedig a Kupa által ösztönösen végrehajtott "egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek" gyakorlatát élvezhette a nagyérdemű, aminek a lényege: "Ha a párt egyik vezetője odamond az egyik nagy pártnak, a másik vezetőnek nekiszaladás nélkül a másikba kell rúgnia." Mindenesetre arrafelé többen is úgy tartják: a Centrumot alkotó öt párt együttműködése mindaddig nincs veszélyben, amíg "a Fidesz-MDF-et ennyire utálják".

Linder Bálint

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.