Kupa-nyitány a Centrumban: Egy vidám vasárnap

  • Linder Bálint
  • 2002. február 7.

Belpol

Kampánynyitó gyűlést tartott vasárnap a Centrum Párt. A kedélyes, de nem különösebben érdekes politikai eseményen a résztvevők annak örültek a legjobban, hogy sokan voltak.

Kampánynyitó gyűlést tartott vasárnap a Centrum Párt. A kedélyes, de nem különösebben érdekes politikai eseményen a résztvevők annak örültek a legjobban, hogy sokan voltak.AKongresszusi Központ környékén vasárnap délelőtt alig lehetett parkolni, de ezt senki sem bánta: a centrumosok ebben a fiatal párt máris magas akciópotenciáljának a bizonyítékát látták. Az emberek befelé igyekezve a kampány óriásplakátját mustrálták, amin balra csokor szegfű, jobbra egy kupac narancs, közöttük a "Zöldségek helyett" és a "Van más választás" feliratok, plusz egy mosolygó miniszterelnök-jelölt figyelhetők meg.

A nagyteremben zenei aláfestésként használt technótól a közönséget Kupa Mihály és az őt a színpadra cibáló fél tucat, flitterben meghentergetett kisgyerek mentette meg. A miniszterelnök-jelölt beszédében a pártalakítás óta hangoztatott elemeket variálta (ezekről lásd: Futnak még, Magyar Narancs, 2002. január 17.), és óvakodott a számszerűsített ígéretektől. Volt szó szakértelemről, tisztességről meg arról, mi mindenre van receptje a Centrumnak. "Erősek vagyunk, de nem hetvenkedők, bátrak vagyunk, de nem vakmerők. Demokraták vagyunk" - zárta joviális beszédét Kupa Mihály, a közelünkben ülő elnöki tanácsadó mérgében mégis majd leharapta a mestergerendát, mert - mint elcsíptük dühkitörését - "valaki" több lényeges üzenetet kiejtett az eredeti beszédből. Lehetséges koalíciós partnerekről, az árnyékkormány tagjairól mindenesetre nem esett szó; utóbbival kapcsolatban az a hír járja, hogy egyedül egy Nagy Tamás vezette agrártárcára tartanának igényt, mert csak mögötte áll olyan erős szakmai lobbi, amire rá lehet bízni egy minisztériumot.

Ezután következett az alapító atyák bemutatkozása: a Centrumot kormányzó ötös fogat tagjait Kupa egy-egy nekik szegezett kérdés erejével emelte színpadra. Alapító anyaként Pusztai Erzsébet (eredetileg: MDNP) lépett először a publikum elé, és az egészségügy avatott szakértőjét láthatóan nem hozta zavarba a kérdés - "Mondd, Erzsi, mikor voltál utoljára kórházban?" -, gyorsan biztosította a választ feszülten váró hallgatóságot, hogy betegként már jó régen, de szakemberként a közelmúltban, így gyors látleletet tud adni a beteg magyar egészségügy állapotáról. A párt szervezési felelőseként bemutatott Bartók Tivadar (eredetileg: KDNP), akit Kupa a "Mondd el nekünk, Tivadar, miben áll a modern kereszténység!" felszólítással hívott a pódiumra, néhány perces fegyelmezett felolvasásában a modern magyarországi kereszténységről értekezett. Ezután Kupa Mihály elárulta: most Nagy Tamást fogja a parasztokról kérdezni, kedélyesen hozzátéve: "Majd meglátjuk, mire válaszol, mert nálunk demokrácia van." A reménybeli agrárminiszter szakember látszatát keltve beszélt paraszti és fogyasztói érdekek szimbiózisáról és azokról a feladatokról, amelyek megoldásával szerinte a gödörből ki lehet mászni. Gyenesei István, az önkormányzati kérdések szakértője ezúttal lélekbúvárként jeleskedett, megállapítván, hogy az emberek vonzódása a Centrum Párthoz ösztönös, hiszen "az ember a centrumban született, mert hát középről jött ki", amivel osztott sikert aratott. "Ahogy körülnézek, beleborzongok. Ez maga az erő" - lelkesedett Gyenesei, aki a pártpolitika-mentes területfejlesztés mellett tette le a voksát. Droppa Györgyöt, a Zöld Demokraták vezetőjét "szelíd zöldként" mutatták be, ám Kupa Mihály figyelmeztetett: vigyázzunk, mert még kiderülhet, hogy "annak idején verte a rendőröket, mint a Joschka Fischer". Droppa azonban békésnek tűnt, nem sértődött meg, amiért a "zöldség" mint negatív tudattartam került a plakátra; leszögezte: ami nekünk jár Európától, azt ki kell követelni, és olcsó, természetkímélő megoldásokat ígért az élet sok területére, például a csatornázásra.

"Legkevesebb harmadikok leszünk" - búcsúzott a vastapsban kivonuló pártelit; őket ismét diszkózenére pomponozó gyerekek és fehér vászonba csavart, harangzúgásra és világzenére félszegen táncot lejtő kísértetek követték a színpadon. A néző alig ocsúdott fel az előbbi ámulatból, amikor hirtelen lézershow-val kínálják meg; zajos tetszést arat, amikor a nyalábok hosszasan egy zöld kupát formálnak.

Amikor a hangszórókon bejelentették, hogy a szünet után balettműsor következik, többen menekülőre fogták, amit rosszul tettek, egyrészt mert lemaradtak a higanycseppeknek kikiáltott lufiknak a felállított Centrum-hőmérőbe való bezsákolásáról, másrészt mert elszalasztották az egyéni képviselőjelöltek és a lista húzóneveinek a bemutatását. Utóbbiak között akad egykori fideszes (Helmeczy László), olimpiai bajnok birkózó (Hegedűs Csaba), az 1996-os év borásza (Polgár Zoltán) és a Bázis nevű túlélőműsor sztárja is (Varga Ildikó). "Elindult az űrhajó" - berregte (tényleg!) elégedetten a miniszterelnök-jelölt, és a másfél ezres hallgatóság vele ünnepelt.

A szünetben tartott sajtótájékoztató hozta egyébként a nap hírét: míg Kupa Mihály hangsúlyozottan kormányváltozást és nem kormányváltást akart, addig Bartók Tivadar bejelentette, hogy több jelöltjüket a jelenlegi kormányoldal lebeszélte az indulásról: Karcagon, Kiskunhalason és Székesfehérváron a Fidesz állítólag megzsarolta a jelölteket. Kupa Mihály ehhez gyorsan hozzáfűzte: az MSZP pedig több jelöltjüket "elcsábította, ellopta". Egy, a Centrum berkeiben jártas illető szerint a sajttájon Bartók partizánakcióját, azt követően pedig a Kupa által ösztönösen végrehajtott "egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek" gyakorlatát élvezhette a nagyérdemű, aminek a lényege: "Ha a párt egyik vezetője odamond az egyik nagy pártnak, a másik vezetőnek nekiszaladás nélkül a másikba kell rúgnia." Mindenesetre arrafelé többen is úgy tartják: a Centrumot alkotó öt párt együttműködése mindaddig nincs veszélyben, amíg "a Fidesz-MDF-et ennyire utálják".

Linder Bálint

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.