Kupa-nyitány a Centrumban: Egy vidám vasárnap

  • Linder Bálint
  • 2002. február 7.

Belpol

Kampánynyitó gyűlést tartott vasárnap a Centrum Párt. A kedélyes, de nem különösebben érdekes politikai eseményen a résztvevők annak örültek a legjobban, hogy sokan voltak.

Kampánynyitó gyűlést tartott vasárnap a Centrum Párt. A kedélyes, de nem különösebben érdekes politikai eseményen a résztvevők annak örültek a legjobban, hogy sokan voltak.AKongresszusi Központ környékén vasárnap délelőtt alig lehetett parkolni, de ezt senki sem bánta: a centrumosok ebben a fiatal párt máris magas akciópotenciáljának a bizonyítékát látták. Az emberek befelé igyekezve a kampány óriásplakátját mustrálták, amin balra csokor szegfű, jobbra egy kupac narancs, közöttük a "Zöldségek helyett" és a "Van más választás" feliratok, plusz egy mosolygó miniszterelnök-jelölt figyelhetők meg.

A nagyteremben zenei aláfestésként használt technótól a közönséget Kupa Mihály és az őt a színpadra cibáló fél tucat, flitterben meghentergetett kisgyerek mentette meg. A miniszterelnök-jelölt beszédében a pártalakítás óta hangoztatott elemeket variálta (ezekről lásd: Futnak még, Magyar Narancs, 2002. január 17.), és óvakodott a számszerűsített ígéretektől. Volt szó szakértelemről, tisztességről meg arról, mi mindenre van receptje a Centrumnak. "Erősek vagyunk, de nem hetvenkedők, bátrak vagyunk, de nem vakmerők. Demokraták vagyunk" - zárta joviális beszédét Kupa Mihály, a közelünkben ülő elnöki tanácsadó mérgében mégis majd leharapta a mestergerendát, mert - mint elcsíptük dühkitörését - "valaki" több lényeges üzenetet kiejtett az eredeti beszédből. Lehetséges koalíciós partnerekről, az árnyékkormány tagjairól mindenesetre nem esett szó; utóbbival kapcsolatban az a hír járja, hogy egyedül egy Nagy Tamás vezette agrártárcára tartanának igényt, mert csak mögötte áll olyan erős szakmai lobbi, amire rá lehet bízni egy minisztériumot.

Ezután következett az alapító atyák bemutatkozása: a Centrumot kormányzó ötös fogat tagjait Kupa egy-egy nekik szegezett kérdés erejével emelte színpadra. Alapító anyaként Pusztai Erzsébet (eredetileg: MDNP) lépett először a publikum elé, és az egészségügy avatott szakértőjét láthatóan nem hozta zavarba a kérdés - "Mondd, Erzsi, mikor voltál utoljára kórházban?" -, gyorsan biztosította a választ feszülten váró hallgatóságot, hogy betegként már jó régen, de szakemberként a közelmúltban, így gyors látleletet tud adni a beteg magyar egészségügy állapotáról. A párt szervezési felelőseként bemutatott Bartók Tivadar (eredetileg: KDNP), akit Kupa a "Mondd el nekünk, Tivadar, miben áll a modern kereszténység!" felszólítással hívott a pódiumra, néhány perces fegyelmezett felolvasásában a modern magyarországi kereszténységről értekezett. Ezután Kupa Mihály elárulta: most Nagy Tamást fogja a parasztokról kérdezni, kedélyesen hozzátéve: "Majd meglátjuk, mire válaszol, mert nálunk demokrácia van." A reménybeli agrárminiszter szakember látszatát keltve beszélt paraszti és fogyasztói érdekek szimbiózisáról és azokról a feladatokról, amelyek megoldásával szerinte a gödörből ki lehet mászni. Gyenesei István, az önkormányzati kérdések szakértője ezúttal lélekbúvárként jeleskedett, megállapítván, hogy az emberek vonzódása a Centrum Párthoz ösztönös, hiszen "az ember a centrumban született, mert hát középről jött ki", amivel osztott sikert aratott. "Ahogy körülnézek, beleborzongok. Ez maga az erő" - lelkesedett Gyenesei, aki a pártpolitika-mentes területfejlesztés mellett tette le a voksát. Droppa Györgyöt, a Zöld Demokraták vezetőjét "szelíd zöldként" mutatták be, ám Kupa Mihály figyelmeztetett: vigyázzunk, mert még kiderülhet, hogy "annak idején verte a rendőröket, mint a Joschka Fischer". Droppa azonban békésnek tűnt, nem sértődött meg, amiért a "zöldség" mint negatív tudattartam került a plakátra; leszögezte: ami nekünk jár Európától, azt ki kell követelni, és olcsó, természetkímélő megoldásokat ígért az élet sok területére, például a csatornázásra.

"Legkevesebb harmadikok leszünk" - búcsúzott a vastapsban kivonuló pártelit; őket ismét diszkózenére pomponozó gyerekek és fehér vászonba csavart, harangzúgásra és világzenére félszegen táncot lejtő kísértetek követték a színpadon. A néző alig ocsúdott fel az előbbi ámulatból, amikor hirtelen lézershow-val kínálják meg; zajos tetszést arat, amikor a nyalábok hosszasan egy zöld kupát formálnak.

Amikor a hangszórókon bejelentették, hogy a szünet után balettműsor következik, többen menekülőre fogták, amit rosszul tettek, egyrészt mert lemaradtak a higanycseppeknek kikiáltott lufiknak a felállított Centrum-hőmérőbe való bezsákolásáról, másrészt mert elszalasztották az egyéni képviselőjelöltek és a lista húzóneveinek a bemutatását. Utóbbiak között akad egykori fideszes (Helmeczy László), olimpiai bajnok birkózó (Hegedűs Csaba), az 1996-os év borásza (Polgár Zoltán) és a Bázis nevű túlélőműsor sztárja is (Varga Ildikó). "Elindult az űrhajó" - berregte (tényleg!) elégedetten a miniszterelnök-jelölt, és a másfél ezres hallgatóság vele ünnepelt.

A szünetben tartott sajtótájékoztató hozta egyébként a nap hírét: míg Kupa Mihály hangsúlyozottan kormányváltozást és nem kormányváltást akart, addig Bartók Tivadar bejelentette, hogy több jelöltjüket a jelenlegi kormányoldal lebeszélte az indulásról: Karcagon, Kiskunhalason és Székesfehérváron a Fidesz állítólag megzsarolta a jelölteket. Kupa Mihály ehhez gyorsan hozzáfűzte: az MSZP pedig több jelöltjüket "elcsábította, ellopta". Egy, a Centrum berkeiben jártas illető szerint a sajttájon Bartók partizánakcióját, azt követően pedig a Kupa által ösztönösen végrehajtott "egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek" gyakorlatát élvezhette a nagyérdemű, aminek a lényege: "Ha a párt egyik vezetője odamond az egyik nagy pártnak, a másik vezetőnek nekiszaladás nélkül a másikba kell rúgnia." Mindenesetre arrafelé többen is úgy tartják: a Centrumot alkotó öt párt együttműködése mindaddig nincs veszélyben, amíg "a Fidesz-MDF-et ennyire utálják".

Linder Bálint

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.