Több mint tíz évvel ezelőtt került be a büntető törvénykönyvbe a néhány borzalmas emlékű jelkép tilalmáról szóló szakasz. Vajon milyen eredménnyel járt a büntetőjogi fenyegetéssel járó szabályozás? Szükség van-e rá egyáltalán, vagy csak a baj van vele?
A legutóbbi időkben tapasztalható pozitív elmozdulás ellenére elmondható: a magyar társadalomban még mindig nem alakult ki a szélsőséges eszmék képviselőivel való "bánásmód", az irántuk érzett többségi megvetés kinyilvánításának és perifériára szorításuknak a gyakorlata. Különösen így volt ez 1992-ben, amikor egyre hangosabbak voltak a közterek a szkinhedek hőzöngéseitől, az egyik csúcspont pedig Göncz Árpád október 23-i kifütyülése volt. A politikusoknak ilyenkor általában is a büntetőjog az első, ami eszükbe jut, kerül, amibe kerül: az MDF akkori országgyűlési képviselőcsoportja elő is állt a közösség elleni izgatás egy újabb tényállásával. Az volt a javaslatuk, hogy aki olyan szervezet vagy mozgalom jelképét használja, amely Magyarországon a hatalom erőszakos megszerzésére, gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására tört vagy tör, az egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel legyen sújtható. Az indoklás tartalmazta, hogy a fasiszta és bolsevik szimbólumok továbbélése a társadalom jelentős részét jogos érzékenységében sérti, ráadásul hazánk nemzetközi hírnevét is rontja.
Az ellenzék a taxáció mellett szállt síkra, hiszen az általános megfogalmazás a szubjektív értelmezésnek, sőt a politikai értékelésnek adna tág teret, és gyakorlatilag ellehetetlenítené az alkalmazást (egy megjegyzés szerint még a pécsi minaret sem lenne biztonságban, ugyanis a török félhold is az ország megszállására emlékeztet). Az eszmerendszerek közötti különbségtétellel senki nem próbálkozott, hiszen mindkét ideológiához magyar állampolgárok tömeges kiirtása társult. A jelképek tételes felsorolása végül megtörtént (ez sem csodaszer: emlékezhetünk, amint nemrégiben a rendőrségnek napokig tartó fejtörést jelentett egy minimálisan megváltoztatott nyilaskereszt felismerése), és a szankció is pénzbüntetésre enyhült. A javaslat 1993. április 14-én az MDF, a kisgazdák, a Fidesz és a kereszténydemokraták többségének támogatásával, az MSZP és az SZDSZ döntő többségének nem szavazatával, 57 százalékos többséggel átment.
A vélemény szent
Az önkényuralmi jelképek mint közösség elleni izgatás tilalma a büntető törvénykönyv (Btk.) közrend elleni bűncselekmények fejezetében, a köznyugalom elleni bűncselekmények között kapott helyet. A 269/B § értelmében aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, illetve közszemlére tesz - ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg - vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő. Nem vonatkozik ez azokra, akik mindezt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti, a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából teszik, valamint a rendelkezések nem vonatkoznak az "államok hatályban lévő hivatalos jelképeire". A taxatív megfogalmazás miatt tehát igen szűk a büntetendő jel-képek köre, és az is csak három kiemelt elkövetési magatartásra vonatkozik. Az egyébként szintén "ráutaló" Führer- vagy Sztálin-képmással szabad parádézni (hacsak nincs a hajtókájukon tiltott jelkép), elme- és jellemgyenge pajtások köszönthetik egymást nagy nyilvánosság előtt Kitartás! felkiáltással vagy akár a jellegzetes karlendítéssel, és a törvény nem tiltja az öt jelkép előállítását, megszerzését, tartását, behozatalát, kivitelét se, de még mondjuk vöröscsillag-imádó zártkörű klub is üzemeltethető (a jelképekről lásd a Csillagkereszt című keretes írást).
A Munkáspárt a kezdetektől tiltakozott a törvény ellen - illetve csak az általa képviselt ideológiára vonatkozó rész zavarta -, és voltak, akik a teljes passzus alkotmányosságában kételkedtek. Az Alkotmánybíróság végül 2000-ben hozott döntést, melyben a sérelmezett rendelkezést az elérni kívánt célhoz képest szükségesnek és arányosnak találta, ezért a megsemmisítésre irányuló kérelmet elutasította, és egyúttal a véleménynyilvánítás határait a korábbi határozataiban megfogalmazottnál szűkebbre vonta (lásd Enyhítő körülmény című írásunkat).
Valószínűleg eldönthetetlen vita, hogy a két ideológia és a nevükben elkövetett embertelenségek mértéke között lehet- vagy kell-e különbséget tenni; a nem egyértelmű válasz miatt azonban a jogi szabályozás is ellentmondásos. Az Alkotmánybíróság több határozatában is állást foglalt a két önkényuralmi rendszer azonos megítélése és együttes kezelése mellett. Az élettől és szabadságtól való megfosztásért járó kárpótlásnál 1996-ban megállapította: "Nincs sem szükség, és - az okozott sérelemre épülő kárpótlási rendszerben - jogi lehetőség sem arra az egyébként is kivihetetlen és az emberi méltósággal ellentétes összevetésre, hogy például a náci haláltáborban elszenvedett halálért más kárpótlás járhatna, mint a szovjet lágerben vagy az ÁVH pincéjében megölt ember életéért." Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló (átvilágítási) törvény 1994-es vizsgálatakor szintén alkotmányosnak találtatott, hogy a jogszabály együtt kezeli a volt állambiztonsági szervezet tagjait, az információk felhasználóit, a nyilaskeresztes párt volt tagjait és azokat, akik 1956-1957-ben karhatalmi alakulatban szolgáltak. A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés becikkelyezéséről szóló (1947. évi XVIII.) törvény tiltja a "fasiszta jellegű politikai, katonai, avagy katonai színezetű" szervezetek fennállását és működését. Ilyen korlátozást azonban a rendszerváltáskor a kommunista ideológiát valló szervezetekre nem vezettek be, arra akár pártot is lehet alapítani, amint azt látjuk is. Így viszont az a helyzet állt elő, hogy a Munkáspárt bátran hirdetheti a kommunista nézeteket, de az azokat jelképező szimbólumokat nem használhatja.
Jogi esetek
A párt alelnöke, Vajnai Attila ezen ellentmondásra kívánta felhívni a figyelmet, amikor egy tavalyi rendezvényen vörös csillaggal a zakóján arra kérte a jelenlevőket, hogy bátran jelentsék csak fel őt. Az ügyben megtörtént a vádemelés, a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy év próbára bocsátotta, de idén az április 4-i rendezvényen ismét vörös csillaggal jelent meg, a rendőrség pedig előállította. A Fővárosi Bíróság másodfokon eljáró tanácsa azonban felfüggesztette a büntetőeljárást és a luxembourgi székhelyű Európai Bírósághoz fordult: mondaná meg, vajon sérti-e az uniós szabályokban rögzített diszkrimináció tilalmát az, ha valaki a nemzeti büntető jogszabályokban rögzített tilalmakba ütköző módon ad hangot politikai véleményének. A legtöbb szakértő kételkedik abban, hogy az elsősorban tagállami hatáskörbe tartozó büntetőjog értelmezésében egyáltalán nyilatkozik az európai testület - de az állásfoglalásra minden bizonnyal egy-két évet kell majd várni.
Az önkényuralmi jelképekkel visszaélés nem tartozik a gyakori bűncselekmények közé. Az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika szerint 1993-2003 között 453 bűncselekmény és 118 bűnelkövető vált ismertté, arról nincsen adat, hogy ezek közül hány eljárás indult náci, illetve kommunista jelkép miatt. A sajtó azonban előszeretettel számol be az ilyen ügyekről, ezért tudható, hogy indult már eljárás kifejezetten politikailag motivált jelképhasználó ellen, de olyanokkal szemben is, akik meggondolatlanságból, butaságból vagy éppen ezen eszmék elleni tiltakozásként szánták rá magukat a tiltott szimbólumok mutogatására. Ez utóbbi vezette például azt a két fiatalembert, akik egy demonstráción Medgyessy Péter pártállami múltját bíráló plakáttal vonultak fel, s azon szerepeltették a vörös csillagot és a sarló-kalapácsot. 'ket az első fokon eljáró bíróság felmentette, jogerős ítélet még nincs. Egy év próbaidőre bocsátották viszont azt az utcai könyvárust, aki Hitler Mein Kampfját árulta, ugyanis a könyvet jól látható helyre tette, és a borítón horogkereszt is volt. A jelkép terjesztése megvalósult, de mivel azt nem ideológiai, hanem kereskedelmi haszonszerzés céljából tette, az elmarasztalás is enyhébb volt. Tavaly karácsonykor egy bátonyterenyei lakos saját cége udvarán hatalmas karácsonyfát állított fel, a csúcsára pedig vagy egyméteres, ötágú fémcsillagot helyezett, amelyet vörös fényű izzósorral világított ki. Amikor egy MDF-es képviselő elhaladt a ház mellett, észrevette a csúcsdíszt, és legott a rendőrséghez fordult. A Nógrád Megyei Főügyészség nem tartotta kifejezetten súlyosnak az esetet, ezért a vádemelés elhalasztásának intézményét alkalmazta; az "elkövető" azonban nem volt ezzel elégedett, így az ügy mostanra mégis a bíróság elé került.
Azt, hogy mennyire behatárolt a tiltott jelképekkel való visszaélés lehetősége, egy kilencvenes évekbeli eset is mutatja. Egy budapesti vendéglátóhely ellen azért indult eljárás, mert mind a cégtábláján, mind a helyiség berendezési tárgyain, mind az étlapon szerepelt a vörös csillag és a sarló-kalapács. Az elsőfokú bíróság kijelentette, a másodfokon eljáró bíróság pedig megerősítette, hogy a bűncselekményhez alapvetően két feltételnek kell megvalósulnia: illeszkednie kell a Btk. különös részében leírt valamely tényállásba, de ezen túlmenően a Btk. 10. §-ában foglalt fogalmi ismérveinek is meg kell felelnie, mely a bűncselekmény társadalomra való veszélyességét rögzíti. A vendég-látóhely a kommunista diktatúra szimbólumait torz, gúnyos módon jelenítette meg, ezért ez utóbbi feltétel nem teljesült. Az ítélet a Btk. kommentárjára is hivatkozott, mely a közszemlére tétel meghatározásánál kimondja: az elkövető azzal a szándékkal cselekszik, hogy a tiltott jelkép és az általa képviselt fogalom- vagy eszmerendszer a köztudatban minél jobban elterjedjen. Mivel ilyen szándék sem volt megállapítható, az ügy 1998-ban jogerős felmentéssel végződött.
Ugyanilyen megfontolások alapján lehetséges az, hogy bizonyos kereskedelmi termékeken (sör, cipő stb.) jól láthatóan vörös csillag szerepel ugyan, mégsem zavar senkit: nyilvánvalóan nem a diktatúra eszméjével való azonosulást és nem az eszmék terjesztését célozzák. Ha mégis ezt tennék, akkor az Európai Közösséget létrehozó szerződésben foglalt egyik kivétel - a közrend védelme - alapján el lehetne térni az áruk szabad mozgását előíró alapelvtől. Ám ha valamelyik külföldi kommunista párt képviselője érkezne vörös csillagos jelvénnyel Magyarországra (máshol ez nem tiltott jelkép), akkor bizony elméletileg büntetőeljárás indulhatna ellene.
Nem szükséges, nem elégséges
Az önkényuralmi jelképek használata miatt az ügyészség a hatálybalépés óta eltelt mintegy tizenegy év alatt, 2003 végéig összesen 79 ügyben emelt vádat. (Lapunk ellen például idén szeptemberben. A Narancsot a Visszhang rovat kis kritikáinak értékelésére használt és az egyes írásokban alkalmazott, a gondolati egységeket egymástól elválasztó tipográfiai elem - a piros színű csillagok - miatt jelentette föl a számunkra mindeddig ismeretlen polgártárs.) A kis esetszám miatt sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, sem az Igazságügyi Minisztérium, sem az Országos Kriminológiai Intézet nem vezet külön nyilvántartást a közrend elleni bűncselekmények ezen alesetéről. Ennélfogva nincsenek statisztikai adatok a bírósági ítéletekről, az általunk megkérdezett igazságszolgáltatási statisztikai szakemberek azonban nem tudtak egyetlen olyan esetet sem említeni, amikor valakit a tiltott jelképek használata miatt valóban pénzbírsággal sújtottak volna - könnyen elképzelhető, hogy ilyen valóban nem is fordult eddig elő. Az ismert esetek pedig azt mutatják, hogy a hatóságok gyakran azokat részeltetik méltatlan eljárásban, akiktől a társadalomnak nem lehet komoly félnivalója. Ez érthető: akik ugyanis valóban az önkényuralom visszatértéről, a demokrácia megdöntéséről ábrándoznak, könnyűszerrel megkerülhetik az önkényuralmi jelképekről szóló passzust (ha nem feltételezünk róluk ennyi kurázsit, akkor megint csak nem kell tőlük annyira tartani, hogy a büntetőjogra volna szükség).
A Btk. a jelképek tiltása nélkül is megfelelő szigorral lép fel a demokráciára tényleges veszélyt jelentőkkel szemben. A legszigorúbban természetesen az államellenes szervezkedésben részt vevőket rendeli büntetni, de már gyűlöletre uszítás elkövetésekor is börtönben találhatja magát valaki (erre még nem volt ugyan példa, de ha esetleg a bíróság indokolatlanul nem elég szigorú, az nem a jogszabályok hibája). Ez utóbbi tényállást az Alkotmánybíróság számos esetben meghatározta, a véleménynyilvánítás szabadságának és az emberi méltósághoz való jog érintkezési pontjának kijelölésével: a büntetőjog bevetésével nem kell tehát az erőszakos cselekedetek bekövetkezéséig várni, elég a közvetlen és nyilvánvaló veszély fennállása. És talán a jogalkalmazók feladata is egyértelműbb, ha a tényleges vagy lehetséges következményeket kell vizsgálniuk, és nem a motivációkat.
Természetesen a "komoly" veszélyt nem jelentő gyalázkodás és a gyalázatos ideológiákat sűrítve jelképező szimbólumok használata is ugyanúgy sértheti sokak emberi méltóságát. Ezért van szükség ezen polgártársaink elszigetelésére, peremre szorítására, az irántuk érzett megvetés kinyilvánítására, a tőlük való elhatárolódásra a társadalom minden szintjén, államfőig bezárólag. Ezen túlmenően pedig az, akinek a méltóságába gázoltak, nem vagyoni kártérítésért polgárjogi pert is indíthat. Ez azonban csak akkor igaz, ha a sértett nevét a gyalázkodó megemlíti, vagy a konkrét személyre egyéb formában utal. Bár ezt semmi nem írja elő, a honi bírói gyakorlatban az alakult ki, hogy a közösségek tagjainak perbeli legitimációját nem ismerik el a bíróságok, így egy nagyobb csoporthoz tartozó magánszemély sem érvényesítheti a személyhez fűződő jogait. Ha ez megváltozna, akkor egy horogkereszttel (Hitler-képpel stb.) köztéren hadonászó emberről mondjuk az eseményen jelen lévő romák a későbbiekben egyenként leperelhetnék a gatyáját, aminek valószínűleg volna visszatartó ereje. Végső soron a büntetőjog helyett a polgári jog előtérbe tolásával valószínűleg hatékonyabban lehetne száműzni a közéletből az önkényuralmi jelképeket, esetleg a mögöttük álló eszméket is.
Idén áprilisban a büntetőjogi tiltást illetően némi elmozdulás volt érzékelhető: mintegy ötven aláíró, köztük ismert közéleti személyiségek és nem utolsósorban Gyurcsány Ferenc tiltakozott Vajnai Attila őrizetbe vétele ellen. Bár többen jelezték, hogy a Munkáspárt politikájával egyáltalán nem értenek egyet, mégis mindahányan követelték a vörös csillag tiltásának eltörlését. Három, a petíciót is aláíró szocialista képviselő pedig módosító indítvány benyújtását is tervezte, melyhez előbb meg akarták nyerni az MSZP-frakció támogatását. Az indítvánnyal végül Herczog Edit egyedül maradt, majd európai parlamenti képviselővé választásával egyelőre el is halt a kezdeményezés.
A szélsőségeket egységesen elítélő normális közállapot elérésétől végképp messze vagyunk. Szájer József az önkényuralmi jelképek betiltásának parlamenti vitájában - saját nevében - a tiltás ellen foglalt állást. Mint mondta, a tiltás sérti a szabad polgári megnyilvánulás alapvető emberi jogát, és a szólásszabadság korlátozásában nem elég érv az, ha a véleménnyel a társadalom többsége nem ért egyet. Felhívta a figyelmet, hogy ha a Ház elfogadja a Btk.-módosítást, akkor egyes jelképekért büntetés jár, míg a mögöttük álló eszméket szabad hirdetni. Szájer akkori véleménye szerint nem ez a hatékony küzdelem: ez csak pótcselekvés, kényelmesség, és védtelenné teszi a demokratikus közéletet; ehelyett mindenkinek a hitével, teljes szellemi erejével kell fellépnie az undorító és megvetendő eszmék ellen. Orbán Viktor a Fidesz többségének nevében úgy vélte: azért van szükség a tiltásra, mert a pártok nem határolódnak el a szélsőségektől, ezért a lakosság elbizonytalanodott a parlament demokratikus elkötelezettségét illetően. Megjegyezte, hogy a demokratikus erőktől mindig akkor sikerült elorozni a politikai hatalmat, amikor a polgári erők a szélsőségeket maguk mellé emelték, és próbálták őket szalonképessé tenni. Ez hangzott el a magyar Országgyűlésben 1992-ben.
Mészáros Bálint
Enyhítő körülmény
Az Alkotmánybíróság 1992-ben húzta meg először a közösség elleni izgatás határát, amikor a Btk. 269. §-ában szereplő gyűlöletre uszítás büntethetőségét alkotmányosnak, míg a gyalázkodást (vagyis ha valaki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet, fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ) büntetni rendelő bekezdést alkotmányellenesnek találta. Kimondta, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának csak külső korlátja lehet, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, tekintet nélkül annak tartalmára. Az uszítás csak a legveszélyesebb magatartásokra terjed ki, és a jogalkalmazók részéről is értelmezhető: a köznyugalom megzavarásánál akkor léphet be a büntetőjog, ha fennáll annak közvetlen és nyilvánvaló veszélye, hogy a közösség elleni izgatás következtében egyes csoportokhoz tartozók egyéni jogai (becsületük, méltóságuk, életük) sérülhetnek. A büntetőjoggal "nem a közvéleményt és a politikai stílust kell formálni - ez paternalista hozzáállás -, hanem más jogok védelmében az elkerülhetetlenül szükséges esetekben szankcionálni". A határozat nem zárta ki, hogy a közösségek méltóságáról a törvényhozó a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemmel is gondoskodjon, de megemlítette, hogy erre más jogi eszköz, például a nem vagyoni kártérítés alkalmazási lehetőségeinek bővítése is alkalmas.
Az Alkotmánybíróság ezt az álláspontját azóta számos esetben megismételte. Az önkényuralmi jelképek tilalmát vizsgálva a 14/2000. határozatában viszont úgy ítélte meg, hogy alkotmányossági szempontból az a gyűlöletre uszítás és a gyalázkodás tiltása között foglal helyet. A veszély mértékéről nem szólt, viszont kifejtette, hogy a Btk. 269. §-a speciális és viszonylag szűk tényállást tilt, a szankciója is enyhe, tehát megfelel az arányosság követelményének, és a történelmi tapasztalatok, valamint az elmúlt diktatúrák időbeni közelsége a büntetőjogi eszközökkel való fellépést teszik szükségessé. Az alkotmánybírák a korábbiakhoz képest meglepő megállapításokkal is éltek: "Az alkotmányos értékekkel összeegyeztethetetlen véleménynyilvánítást az alkotmány 61. §-a nem védi." (Az alkotmány 61. § kimondja: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.") Vagy: ezek a jelképek "olyan politikai törekvéseket szimbolizálnak, olyan negatív értékeket hordoznak, amelyeket a hatályos Alkotmány 2. § (3) bekezdése kifejezetten tilt, és mindenki kötelezettségévé teszi az ilyen törekvésekkel szembeni fellépést". Csakhogy az alkotmány a hatalom erőszakos megszerzésére irányuló tevékenységet tiltja - törekvést, pláne értékeket nem.
Idén májusban a gyűlöletre uszítás kifejezést az izgatásra lecserélni szándékozó kormányzati próbálkozás egyhangú megakadályozásakor az Alkotmánybíróság végül visszatért a korábbi álláspontjához. A jogalkotó a kifejezés szabadságát csak a legveszélyesebb magatartások esetén korlátozhatja büntetőjogi eszközökkel, akkor, ha e magatartások elérik "az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket magas fokra lobbantó lázongó kifakadás" szintjét, "alanyi alapjogokat veszélyeztetnek, ami egyben a köznyugalom megzavarásához vezet (e veszély közvetlen és nyilvánvaló)".
Csillagkereszt
A horogkereszt (szanszkrit eredetű szóval: szvasztika) az emberiség egyik ősi alapszimbóluma, a földet, a négy égtájat és a világmindenséget szimbolizálja, a gazdagság és a szerencse jelképe. Sok helyen elterjedt: használták Észak- és Dél-Amerikában, Indiában, Mexikóban, Skandináviában és a Közel-Keleten is. Németországban már a nácik színre lépése előtt is nacionalista, antiszemita jelentése alakult ki. Hitler annyit tett hozzá, hogy 45 fokban elforgatta, és az eredetileg balra hajló szárait jobbra forgatta - állítólag azért, mert egy legenda szerint így az a balszerencsét, sötétséget jelképezte.
Az SS a német Schutzstaffel (védőosztag) dupla kezdőbetűje, melyeket a rovásírást utánozva két párhuzamos villámmal ábrázoltak. Az SS-t Hitler testőrségeként alapították, de szervezete és feladatköre folyamatosan bővült, végül már kiterjedt rendőri, politikai tevékenységet is kifejtett, harcoló alakulatai voltak, és a megsemmisítő táborok üzemeltetését is ellátta.
A nyilaskereszt a Szálasi-féle hungarizmus szimbóluma. A "nemzetvezető" mindig különös hangsúlyt fektetett arra, hogy pártját megkülönböztesse a német nemzetiszocialista párttól, ezért alkotott saját jelképet. A nyílhegy végződés a mozgalom harciasságát jelképezte, a szimbólum alapja egy korabeli Szent László-ábrázolásról származó kereszt volt.
A vörös szín ősidők óta az elnyomottak önvédelmi harcának a jelképe: vörös zászlót már a 8. században, egy perzsiai parasztfelkelés során is kitűztek, munkásoknál pedig először az 1831-ben, a lyoni takácsok felkelésekor tűnt fel. A csillag öt ága a kontinenseket jelöli, melyeket a munkásmozgalom internacionalista nekibuzdulásában egyesíteni kívánt.
A sarló-kalapácsnak nincsen előzménye, azt a szovjetek eszelték ki, a munkásság és a parasztság összefogását ábrázolandó.
