Pszichiáter, részt vett a szociálismunkás-képzés tematikájának kidolgozásában, a konstruktív konfliktuskezelési kultúra hazai megteremtésével foglalkozó Partners Hungary igazgatója volt. 2002-ben Csehák Judit egészségügyi miniszter hívására lett politikai államtitkár, idén nyár óta esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter. A Gyurcsány-kormányban emellett a gyermek- és ifjúsági ügyekért, a szociálpolitikáért, sőt a fogyasztóvédelemért és a kisebbségpolitikáért is ő felel, s első embere lesz a nemsokára nevesítendő, új minisztériumnak.
Magyar Narancs: A költség-vetés készültekor mekkora befolyása volt azokra a területekre, amelyek a most alakuló tárcához tartoznak?
Göncz Kinga: Az esélyegyenlőség értelemszerűen az én feladatom, a szociális területtel pedig sok közös feladatunk volt. Ráadásul egy ideje már "benne volt a levegőben" ennek az átvétele. A gyermekügy az átalakítás végső fázisában került hozzám, így annak előkészítésében nem vettem részt.
MN: Átmenetileg sportminiszter is. Lehet már látni, hogy milyen lesz, és mikorra alakul ki az új struktúra?
GK: Jogilag most gyermek-, ifjúsági és sportminiszter vagyok, és e minőségemben felügyelem a kormányhivatalt. A minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosításának elfogadása után alakul meg az új minisztérium, és jogi értelemben megszűnik a kormányhivatal, de munkáját helyettes államtitkári irányítással tovább végzi. A tárcánál három politikai államtitkár lesz, de a tárca struktúrája, a helyettes államtitkárok száma még nincs eldöntve. A stratégiai tervezésre külön egységet állítunk fel, hiszen fontos feladatunk a 2007-13 közötti időszak Európa- tervében a társadalmi kohéziós szempontrendszer kidolgozása, érvényesítése.
MN: Újhelyi István kormánymegbízottként foglalkozik az ifjúságüggyel. Lehet tudni valamit a munkamegosztásról?
GK: Most tisztázódik, de az biztos, hogy vannak olyan területek, amelyek az ifjúsághoz kötődnek, illetve tárcaközi koordinációt igényelnek. Ilyen például a népesedéspolitika, az oktatásügy néhány területe, az ifjúsági turizmus, de például több környezetvédelmi téma is.
MN: Folyamatosan a társadalmi igazságosságról hallunk, miközben a benyújtott költségvetés szerint például a családi támogatások, szociális juttatások rendszere alapvetően nem változik. Nincs itt ellentmondás?
GK: Nincs. Változások lesznek, jelenleg is folynak az egyeztetések a frakciókkal. Biztos, hogy az igazságosság felé lépünk, de ennek a módszerét még nem véglegesítettük.
MN: Több pénz is lesz?
GK: Igen.
MN: Néhány "tartozása" is van a hivatalnak. Például az előző miniszter kérésére több melegszervezet lassan egy éve benyújtott egy ajánláslistát, amiben a kormányhivatal segítségét kérték többek között a házassággal járó jogok elismeréséért. Azóta nem kaptak semmilyen választ. Ilyen ügyekben létezik "politikai jogfolytonosság"?
GK: Igen, olvastam is az anyagot. Az alakuló struktúrában minden bizonnyal az egyik politikai állam-titkárhoz tartoznak majd a melegügyek, és a párbeszédet is folytatjuk.
MN: A közelmúltban néhány civil szervezet kifogásolta, hogy a családon belüli erőszak visszaszorításáért nem tesz semmit a kormány, nem lehet tudni, hogy mi lesz a távoltartással. És azt sem, hogy benyújtják-e újra a törvénytervezetet.
GK: A probléma az, hogy a távoltartás szabályozására felmerült variációkat az Alkotmánybíróság nagy valószínűséggel alkotmányellenesnek minősítette volna, ugyanis közigazgatási eljárás keretében, ügyészi kontroll nélkül lehetett volna a bántalmazót kiemelni a családból. Az Igazságügyi Minisztérium olyan jogi megoldást keresett, és tudtommal talált is, ami alkotmányossági szempontból is védhető. A szándék továbbra is megvan, és a közeljövőben újra benyújtja javaslatát a kormány.
MN: Ehhez kapcsolódik a bántalmazottak részére komplex segítséget nyújtó krízisközpontok ügye. A nagyszabású tervekből egy munkaidőben működő telefonszolgálat lett, most pedig úgy tűnik, hogy a családok átmeneti otthonai fogják ellátni a feladatot.
GK: A krízisközpontokra szánt összeg megvan, és meglesz jövőre is. Fontos viszont, hogy a bántalmazottat csak akkor lehet arra buzdítani, hogy segítséget kérjen, ha valóban van hova fordulnia. Most működnek telefonszolgáltatások, de nincs egy olyan szolgálat, ami nonstop működne. Ezt minél hamarabb ki kell alakítani, és képzett, a helyi viszonyokat is ismerő, a szükséges háttérinformációkkal rendelkező szakembereket kell alkalmazni. Megfelelő alap lehet a mostani telefonos szolgálatunk, amit a hivatalból "kiszervezünk". Időközben kiderült, hogy a családok átmeneti otthonai közül sok ma is ellátja a bántalmazottakat, így érdemes ezeket megerősíteni, és megoldani, hogy egyedülálló nőket is felvehessenek. Ehhez akkreditáltatunk egy képzést, de bővítenénk az otthonok kapacitását, kialakítanánk egy fokozottan védett házat, és bevonnánk a családsegítőben dolgozókat is. Speciális intézménnyel fogunk segíteni a prostitúcióból kiszállni kívánó nőknek. A szakmai vita abban van a civil szervezetek egy része és köztem, hogy szükséges-e önálló intézményrendszer kialakítása. Szerintem erre most nincs reális esély, ráadásul azt elérni, hogy a működést normatív alapon finanszírozza az állam, több évbe telik. Lehet, hogy a végén szakosodni fog a rendszer, de most így tudjuk elkezdeni a munkát, és mindezt később tovább lehet gondolni. Most az a legfontosabb, hogy mihamarabb megbízható, rendszerszerű segítséget tudjunk nyújtani azoknak, akik kérik.
MN: Elődje határozottan kiállt a prostitúció minden formájának teljes tiltása mellett, akár a Belügyminisztérium és néhány kormánypárti politikus véleménye ellenében is. Ebben lesz változás?
GK: Bár különböző álláspontok voltak, a New York-i egyezményt aláírtuk, és kissé felemás módon tartjuk is. A prostitúciót nem tiltjuk minden esetben, de nem is legális tevékenység. Nem látom, hogy konszenzusra lehetne jutni akár egyik, akár másik irányba. Annyit viszont addig is meg kell tennünk, hogy segítsünk azoknak, akik ki akarnak ebből lépni.
MN: Az esélyegyenlőségi törvény értelmében januárig meg kell alakulnia annak a hatóságnak, amelynek feladata a törvény betartatása, szükség esetén vizsgálat, eljárás megindítása. Ehhez még hiányzik a kormány döntése, ráadásul az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az alig egyéves jogszabályt néhány helyen máris módosítani kell.
GK: A törvénnyel tényleg több probléma van. Ilyen a zaklatás definíciója, ahol persze az is baj, hogy a munkajogi eljárásban nem alkalmazható a fordított bizonyítási teher, de szintén ellentmondásos, hogy az esélyegyenlőség kötelezettsége csak a közszférára vonatkozik. Az új hatóság koncepciója is elkészült, néhány héten belül tárgyalja a rendeletet a kormány. Az ombudsman vagy a nép ügyvédei gyorsított eljárási javaslattal élhetnek majd a hatóságnál.
MN: A társadalom el- és befogadóképessége elsősorban nem a törvényektől függ.
GK: A társadalmi befogadás alapvetően a helyi közösségek szintjén történhet, és attól függ, hogy tagjai mennyire hajlandóak, képesek toleránsnak lenni. Gyakran jogszabályokra gondolunk, amelyek garanciákat ugyan nyújthatnak, de önmagukban semmit nem oldanak meg.
MN: Erre jó példa az akadálymentesítést előíró törvény.
GK: Igen, ráadásul máig nem lehet tudni, hogy pontosan milyen körű akadálymentesítést kell végrehajtani és mikorra. Megnéztük, miként van ez a régi EU-s tagországokban. Ezek azt vállalták, hogy 2010-ig felmérik a helyzetet, kiszámolják a költségeket, és ütemezik a feladatot. Ehhez képest a mi 2005. januári határidőnk teljesen irreális. Viszont ha a határidőt módosítjuk, pontosan meg kell határozni, hogy milyen sorrendben és milyen forrásból akadálymentesítünk. Az is probléma, hogy nemcsak a fizikai akadálymentesítésre kellene gondolnunk, hanem legalább ilyen fontos a kommunikációs akadálymentesítés is.
MN: Eljut-e valami a szegénytelepekig a régóta emlegetett rehabilitációs programokból? Eddig több koncepció készült, csak valahogy egyikkel sem történt semmi, és a "végeken" semmilyen változást nem lehet érezni.
GK: Ami érezhető volt, azok az általános szociálpolitikai döntések, a családi pótlék, a lakásfenntartási támogatás, utóbbihoz a kiadásokat sem kellett igazolni. Az adósságkezelés is elkezdődött több mint száz településen. A telepfelszámolás nem azt jelenti, hogy jön egy buldózer, és új házakat építenek. Valós segítség az lenne, ha szociális munkások dolgozhatnának a telepeken, akik személyre szabott segítséget nyújthatnak. Ehhez a telepfelszámolási forrást is fel lehet használni, de a többi, "levegőben lógó" lakáspolitikai intézkedés is beforgatható. Ilyen például, hogy a szociálpolitikai kedvezményt akár saját erő nélkül is fel lehet majd venni, emellett használtlakás-vásárláshoz igényelhető lesz a szocpol fele. Ezek a lehetőségek elsősorban a kistelepüléseken segítenek. Tipikusan városi segítség lesz, hogy adókedvezményt vehet igénybe, aki önkormányzatnak adja bérbe a lakását, amivel az előre megvásárolt lakásokat tudjuk bevonni a bérlakáspiacra. Az önkormányzatoktól bérelt lakásokra pedig igénybe vehetők azok a támogatások is, melyek a feketén bérelt lakásokra nem járnak. A telepfelszámolásra nálunk lévő 800 millió forint arra szolgál, hogy segíthessünk a lehetőségek helyi kihasználásában.
MN: Jó ideje húzódik a reménytelen helyzetben lévő Cserehát-térség rehabilitációja is, amit korábban mintaértékű programként emlegettek.
GK: Már megvan a koncepció és a döntés, az erre szánt idei félmilliárd forintot úgy tudjuk felhasználni, hogy további forrásokat vonunk be. Attól tartottam, hogy ha egyszeri támogatásként "pumpáljuk bele" a térségbe, segítség helyett csak tetézzük a bajt, hiszen egy nem fenntartható rendszert hozunk létre. Ehelyett megállapodtunk a UNDP-vel (az ENSZ Fejlesztési Programja - V. T.), hogy átadjuk nekik a pénzt, amihez ők is hozzájárulnak. Három évig menedzselik a programot, közben megpróbálják bevonni a szlovák kormányt, ugyanis a határon túli, magyar romák által lakott területeken ugyanilyen a helyzet. A projekt végére alkalmassá kell tenni a térséget arra, hogy önmaga tudjon fejlesztési forrásokat aktivizálni.
MN: Uniós pénzeket be lehet vonni ezekbe a projektekbe?
GK: Nagyon sok területen próbálunk lépni. Azt hiszem, tudomásul kellene vennie az EU-nak, hogy az újonnan csatlakozó országoknak a jelenlegitől eltérő támogatási struktúrára van szükségük. Most még a korábbi tagok prioritásaira szabott rendszerben juthatunk a támogatásokhoz, miközben nálunk rengeteg olyan infrastrukturális fejlesztésre van szükség, amit a "tizenötök" rég megoldottak. Ilyen például a lakhatás, az akadálymentesítés, a telepfelszámolás. Érezhető az igény, hogy megértsék, mire is van szükségünk, és ez mindannyiunk célja, ugyanis már folyik a következő költségvetési időszak tervezése.
MN: A Nemzeti Civil Alap (NCA) tevékenységét többen kritizálták a pályázati rendszer merevsége és a kis civil szervezetek elégtelen támogatása miatt.
GK: Az NCA tanácsának saját döntése volt, hogy most nem lehetett hiánypótlást benyújtani, de ezen változtathatnak. Viszont a végtelenségig nem lehet lazítani a rendszert, mert állami pénzről van szó, és felhasználása, ellenőrzése a többi központi állami forráséval azonos módon történik. Amit a kis szervezetek érdekében tehetünk, az a következő: tutori rendszert alakíthatunk ki, ahol egy bejegyzett szervezet kvázi "felelősséget vállal" más pályázókért. Egyébként azokban a megyékben, ahol jó képzéseket tartottak, működött a civil network, sokkal több jó pályázat született. Még idén is lesz egy második kör, amelyben az NCA-nál megmaradt forrásra lehet pályázni.
MN: Az adótörvények változásával az adókivetés választásakor az adózónak nem kell bevallást készítenie. Ez nem veszélyezteti az 1 százalékos felajánlásokat, ezzel pedig az NCA költségvetését?
GK: Nem lehet tudni, milyen hatása lesz. Fokozottabb kampánnyal kell készülni, de azért tudni kell, hogy ma is az adózók kevesebb mint harmada él e lehetőséggel. Elsősorban a magasabb jövedelműek, akik valószínűleg nagyon tudatosan választják ki a támogatott szervezetet.
MN: A szektorsemlegesség elvének nem felel meg, hogy az egyházi fenntartású intézmények támogatása 40 százalékkal több, mint a civil vagy önkormányzati szolgáltatóké. Milyen pluszszolgáltatásokat kell ezért nyújtaniuk?
GK: Semmilyet, de ezt a vatikáni megállapodás szabályozza. Az egyházak szociális szolgáltatási szabadsága kapcsán egyébként a szociális törvény tavalyi módosítását is alkotmányellenesnek találta az Alkotmánybíróság. A megoldás az lesz, ha a szociális területen elindul egy kapacitásszabályozás és feladatfinanszírozás. Az is megoldás lehetne, ha a civilek is megkapnák ezt a támogatást, de ehhez nincs meg a szükséges forrás.
MN: Az olimpikonok és a paralimpikonok első alkalommal vehették át egyszerre kitüntetéseiket. Az ünnepségen sportminiszterként, de képletesen már az új tárca képviseletében vett részt.
GK: Vannak sportminiszteri kötelezettségeim, de ezt nem sorolom azok közé. A paralimpia még soha nem kapott ekkora médianyilvánosságot, először volt közös a kitüntetési procedúra és azonos mértékű a díjazás. Ez nyilván szimbolikus, de nagyon fontosnak tartom.
Virág Tamás
