"A nemzeti együttműködés jegyében szeretnénk a parlamentben is megteremteni az ország újjáépítésének feltételeit" - jelezte pár nappal a második forduló után a Fidesz frissen megválasztott frakcióvezetője, Lázár János, hogy meggyőző többségük ellenére (Orbán szavaival:) "elegáns alkotmányjogi elbánásban részesítik" az ellenzéket. Pár nappal később kiderült, a mandátumok 68 százalékát megszerzett Fidesz nem kíván lemondani az alkotmánymódosítás lehetőségéről, nem támogatja a négyötödös szabály bevezetését - tehát nem fogja extra jogosítványokkal felruházni az ellenzéket.
Helytelen lenne az MSZP éppen aktuális választási eredményéhez igazítani a demokratikus intézményrendszert - ezzel az észrevétellel verte vissza múlt héten Szijjártó Péter a szocialisták azon kérését, amely a "Horn-klauzula" bevezetését szorgalmazta; Szijjártó ezzel ki is jelölte a fideszes önmérséklet határait.
A 263 hellyel rendelkező (a minősített többséghez 258 mandátum szükséges) Fidesz-KDNP-frakciószövetség az első napokban előzékeny volt. Nem állították kész tények elé az ellenzéki pártokat, bevárták a javaslataikat, majd a tárgyalások folyamán a parlamenti tisztségek közel negyven százalékát átengedték az MSZP, az LMP és a Jobbik képviselőcsoportjának, és abba is belementek, hogy a bizottságokba az ellenzék egyharmados arányban delegálhasson tagokat.
Ez utóbbi azért lényeges, mert a házszabály szerint csak azokról a módosító indítványokról lehet szavazni a plenáris ülésen, amelyek megszerezték a kijelölt - több bizottság esetén bármelyik - testület egyharmadának a támogatását. Csakhogy - állítja több MSZP-s és LMP-s honatya - a jövendőbeli kormánypárt az első perctől rájátszott az ellenzék megosztottságára. Az egyharmados szabály érvényesítéséhez ugyanis a jövőben a Jobbikkal való együttműködésre lenne szükség. Azaz a szocialistáknak és az LMP-seknek időnként át kellene engedniük a nemzeti radikálisok javaslatait, hogy cserébe megszerezhessék a jobbikosok támogatását - és végső soron nem nyernek a bolton semmit, hiszen a kormánytöbbség a plenárison játszi könnyedséggel söpörheti le a felvetéseiket.
Adni, venni
Éppen ezért mind az MSZP, mind az ökopárt az egyharmados szabály fellazítására törekedett. A szocialisták azt javasolták, hogy ne a bizottságok döntésétől függjön a módosítók sorsa, hanem a frakciók kérhessenek szavazást az indítványokról. A jelenlegi szabályok szerint is van arra mód, hogy a frakcióvezető az elutasított javaslat tárgysorozatba vételét indítványozza, ám ezt ülésszakonként legfeljebb hat alkalommal teheti meg, és az előírás csak a törvényjavaslatokra vonatkozik. Az MSZP tárgyalói szintén frakciójogosítvánnyá szerették volna előléptetni a vitanap-kezdeményezést és a vizsgálóbizottságok felállításának a jogát. Ezt az érvényben lévő előírások szerint a képviselők egyötöde kérheti - viszont az MSZP és az LMP együtt sem rendelkezik ennyi mandátummal. Ezzel párhuzamosan a zöldpárt azt szerette volna elérni, hogy a módosítók átengedéséhez a bizottságokban legyen elég a képviselők húsz százalékának támogatása, és forszírozták a parlamenti munka nyilvánosságának szélesítését, a közvetítés kérdésének az újranyitását.
A lapunknak nyilatkozó fideszes képviselők azt mondták, tartanak az obstrukciótól: ha lejjebb engedik az egyharmados és az egyötödös küszöböt, a Házat elöntik a módosítók, illetve a politikai vitanap megtartására irányuló kezdeményezések. Végül megígérték: a közeljövőben új házszabályt alkotnak, amibe beépítik az ellenzék mostani javaslatait is. "Tudtuk, hogy elutasítják a kéréseinket, de csak így tudtuk megakadályozni, hogy később a kormánypárt 'kegyet gyakoroljon'. Azaz, ha a jövőben átszavazással kiengedik a bizottságokból a módosítóinkat, majd azt mondhatjuk, ez szemfényvesztés, miért nem támogatták az elején az ellenzék jogosítványainak bővítését" - mondta a Narancsnak egy név nélkül nyilatkozó szocialista képviselő.
Hasonlóan elutasították a fideszesek a Horn-klauzula bevezetését is: az MSZP ugyanis azt kérte, hogy az alaptörvényhez - akárcsak 1994 és 1998 között, amikor a Horn-kabinetnek minősített többsége volt - csak négyötöddel lehessen hozzányúlni. "Akkor gyökeresen más volt a helyzet. Az MSZP-nek csak az SZDSZ-szel együtt volt kétharmada, ráadásul a szocialisták csak 31 százalékot kaptak az első fordulóban, mi most közel 53-at. Ez lényeges különbség, tényleg a kétharmadra kaptunk felhatalmazást" - érvelt a szocialisták felvetése ellen egy fideszes honatya. Meglepő viszont, hogy a tárgyalások során a Jobbik végig megengedő volt a kormánypárttal, pedig Vona Gábor a választások után azt ígérte, kérlelhetetlen ellenzéke lesz a Fidesznek.
Osztozkodni nem jó
Az ellenzéki jogosítványok bővítése körüli egyeztetésekkel párhuzamosan élénk disputa zajlott - zömében az ellenzéki frakciók között - a parlament alelnöki posztjairól, a bizottságok elnöki és alelnöki székeiről is; még azon is összekülönböztek, hogy ki hova, ki mellé üljön. A Fidesz kezdetben ragaszkodott ahhoz, hogy költségcsökkentés címen csak három alelnöke legyen a Háznak: két kormánypárti és egy ellenzéki. Információink szerint ezzel a Jobbikot akarták elütni attól, hogy közméltósági pozícióhoz jusson, ám az ellenzék vacillálását látva végül a KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter felvetette, legyen mégis öt alelnöki poszt, amiből kettőt kapjon meg az ellenzék. Miután az LMP a bizottsági tisztségeket többre tartja, a két helyen az MSZP és a Jobbik osztozkodik.
A Fidesz azzal nyitott, hogy nem kívánják a bizottságok számát a csúcsminisztériumok számára redukálni: marad a tizennyolc testület, amit a kormánypárt egy újabbal, a fenntartható fejlődés bizottsággal is megtoldott volna. Ez előbb lekerült napirendről, majd a környezetvédelmit átnevezve mégis felállították, a baloldali párt javaslatára pedig létrehozták tizenkilencedikként a fogyasztóvédelmit. Hatnak a vezetését átengedték az ellenzéknek, továbbá tizenhat alelnöki pozíciót is felajánlottak a 39-ből. Itt máris kisebb csörte alakult ki az MSZP és az LMP között, ugyanis az előbbi az erőviszonyoknak megfelelően (3-2-1 arányban) osztotta volna ki a vezető tisztségeket, az utóbbi viszont a három pártnak két-két elnöki széket adott volna.
Végül a május 10-i frakcióülésen az LMP úgy döntött, egy alelnöki posztért lemondanak a követelésükről, és megelégszenek a fenntartható fejlődés bizottságának elnöki tisztségével. Az MSZP a költségvetési és a munkaügyi testület mellé begyűjtötte volna a külügyet is, ám a poszthoz ragaszkodó Fidesz ettől végig elzárkózott - Mesterházy Attila frakcióvezető bejelölte a fogyasztóvédelmet is, ha a fentiek közül valamelyik mégse jönne be. A kormánypártiak felajánlották az uniós elnökségre való felkészülést felügyelő bizottság társelnöki székét, ám a szocialisták ezt egy ad hoc testületnek tartják, ugyanis mandátuma 2011 közepén megszűnik.
Furcsa, hogy a nemzetbiztonsági testület vezetésére nem aspirált az MSZP. A Jobbik viszont igen, ami a Fideszt zavarta, hiszen az irányításuk alá kerülő titkosszolgálatok fő feladata az államrend megdöntésére készülő szélsőségesek lefülelése lesz. Szocialista forrásaink állítják, a nemzetbiztonság átengedése a szélsőjobbnak taktikai húzás volt: ha a kormánypárt ad valamit cserébe - esetleg a külügyet -, elviszik a Jobbik elől az inkriminált testületet. Ebből végül semmi nem lett: kedden eldőlt, hogy a szociális és a nemzetbiztonsági bizottságok elnöki tiszte a Jobbiké, a fogyasztóvédelmié, a foglalkoztatásié és a költségvetésié a szocialistáké. (Utóbbi elnöke híreink szerint Szekeres Imre lesz.) A két párt megállapodása értelmében a Jobbik a mezőgazdasági és az önkormányzati bizottságban alelnöki szinten képviselteti magát. A külügyi és a határon túli magyarokkal foglalkozó testületnek - melyre a Jobbik is pályázott -, illetve a nemzetbiztonsági bizottságnak komoly szerepe van Magyarország nemzetközi megítélésében, vagyis az Orbán-kabinet magyarázkodhat majd, miként került az egyik élére szélsőjobboldali politikus. Információink szerint az MSZP jelezte, a külügyért bármelyik másikról kész lemondani, ám a Fidesznek az sem lett volna jó, ha a foglalkoztatásit (roma ügyek) vagy a fogyasztóvédelmit (küzdelem a multikkal) kapta volna a Jobbik.
Leosztás
A május 11-i ötpárti egyeztetésig az Országgyűlés főbb tisztségei már elkeltek. A Fidesz a házelnöki tisztségre a Brüsszelből hazatérő Schmitt Pált jelöli, az alelnöki posztra az MSZP Ujhelyi Istvánt, a Jobbik a MIÉP egykori képviselőjét, Balczó Zoltánt javasolja. Minden frakció döntött már a vezetője személyéről, így a Fidesz képviselőcsoportját Lázár János irányítja, akinek a munkáját Balla György frakcióigazgatón kívül 22 helyettes segíti. A 36 fős KDNP-képviselőcsoportot Harrach György vezeti, Rubovszky Györggyel az oldalán. Az összezsugorodott MSZP-frakció élén nincs változás, Mesterházy Attila folytatja a tavaly vállalt feladatot, őt Szabó Vilmos leköszönő külügyi államtitkár és Puch László volt pártpénztárnok helyettesíti. A jobbikosok élére Vona Gábor pártelnök került, akinek öt helyettese lesz. Az LMP-t a Házban Schiffer András irányítja Jávor Benedekkel, Karácsony Gergellyel és Szabó Tímeával együttműködve. Lapzártánk idején négy forduló után még nyitott kérdés volt, hogy a bizottságokat kik vezetik, és kiket delegálnak az alelnöki tisztségekre - egyedül az LMP jelezte, hogy a nekik felajánlott testület élére Jávor Benedeket jelölik.
