Magyar Narancs: Mikor éltek először az internet és a mobiltelefon kínálta lehetőségekkel politikai kampányokban?
Dányi Endre: Az online politikai aktivizmus már a web megjelenése előtt is létezett, elsősorban az Egyesült Államokban. Ez eleinte, a 80-as években arról szólt, hogy miként lehet a virtuális térben egy jobb rendszert létrehozni, ahol nincsen se rasszizmus, se hidegháború. A mobiltelefon először a Fülöp-szigeteken játszott komolyabb politikai szerepet, 2001-ben. A korrupció vádja alól frissen felmentett Estrada elnökkel elégedetlen filippínók ezrei özönlöttek az utcára, miután tévén végignézték a tárgyalást. De amint kint voltak az utcán, a hagyományos médián már nem tudták követni, hogy mi történik. Ezért SMS-ben értesítették egymást, hogy merre kell menni, hol van a nagy tüntetés. Ennek a hatalmas demonstrációsorozatnak az lett a vége, hogy az elnök megbukott. Ez volt az első olyan eset, amikor SMS-ben szervezte meg magát egy óriási tömeg. De ezek egyike sem volt hagyományos értelemben vett kampány; a felülről szervezett választási hadjáratokban az internet a kilencvenes évek végén jelent meg, a mobiltelefonnal pedig csak mostanában kísérleteznek. A 2001-es francia és brit választásokban találunk példát először hivatalosan szervezett SMS-kampányokra. Ezek leginkább a fiatalokat igyekeztek megszólítani - nem sok sikerrel.
MN: Az antiglobalizációs tüntetéseknél is sokat emlegetik ezen új technológiákat, azt sugallva, hogy hatásukra a politikai "tömbösödés" egy új minősége jön létre. Nincs pártszervezet, nincs pártközpont, van viszont egy hálózat, amely a köznapi érintkezés rendszereire épül, és országhatárokat sem ismer.
DE: Szerintem nem az a kérdés, hogy az új kommunikációs technológiák hogyan változtatják meg a politikát, hanem az, hogy miként gondolkodunk a politikáról, a képviseletről, a cselekvésről egy olyan társadalomban, ahol jelen vannak ezek az új technológiák. Ez egy tanulási folyamat, ahol politikusok és állampolgárok együtt nézegetik, mit lehet megcsinálni és mit nem. A Fülöp-szigeteki eset jól mutatja, hogy ma már lehetséges pillanatok alatt tömegtüntetéseket összehozni, nem kell előtte hetekig szervezni a dolgot. Hogy hazai példánál maradjunk, a taxisblokád ugyanez pepitában; a CB-rádió új politikai értelmet nyert 1990 őszén. Az antiglobalizációs mozgalmaknál sem arról van szó, hogy megszűnnek a pártok és az országok, hanem hogy van egy olyan politikai tér, ahol ezek a szereplők értetlenül toporognak. Az 1999-es seattle-i megmozduláshoz hasonló eseményeknél nem kizárólag az új média fontos; a technológiák egész sora vesz részt a dologban, a vonalas telefontól a helyi újságon át a CNN-ig. Van tehát kapcsolat az új média és az új demokra-tikus politika között, de nem közvetlen. Olyan, a demokrácia alapjait érintő dilemmákon kell elgondolkodnunk, amelyek eddig is fontosak voltak, csak épp alig foglalkozott velük valaki.
MN: Például, hogy ebben az új közegben erőteljesen megjelennek létező, de a nyilvánosságban korábban meg nem jelent politikai nézetek, vagy hogy ezáltal vajon tökéletesedik-e a rendszer?
DE: Ez is része a dolognak, de nem ez a legfontosabb. Mondok egy példát. Ma már lépni sem lehet a blogoktól, mindenki blogol, akár közéleti személyiségről van szó, akár óvónőről. 2004-ben az amerikai elnökválasztási kampányban a kampányszakemberek szerint rettenetesen fontosak voltak a blogok: újságírók, politikusok, aktivisták mondhatták el végre mindazt, ami a hagyományos médiába nem került volna be. Ez egy jól hangzó fejlemény, de én személy szerint szívesebben látnám, ha a hagyományos média működne úgy, ahogy a demokratikus országok újságírásának szabályai előírják. Szóval a blog egyáltalán nem járul hozzá a rendszer "tökéletesedéséhez", de van politikai jelentősége. Például, hogy mit jelent a közszolgálatiság egy olyan társadalomban, ahol a háztartásokban félszáz tévécsatorna van, az interneten újságot olvasok, e-mailben kapom a legfrissebb híreket és mobilon rádiózom.
MN: Az oldottabb hangvételű blogokon kívül SMS-en és mailen terjedő viccek, pletykák, szlogenek tömkelegével találkozhattunk már ide-haza is. Megpróbálták a hatásokat felmérni?
DE: 2002-ben a Nyílt Társadalom Archívum több ezer politikai SMS-t és e-mailt gyűjtött össze (idén is gyűjteni fogják, ha lesz), ezek ma is olvashatók a www.kampanyarchivum.hu oldalon. Az üzeneteket egy négy évvel ezelőtt, Sükösd Miklóssal közösen végzett kutatásban három csoportra osztottuk: viccek, pletykák és rémhírek, illetve mozgósító üzenetek. Azt azonban, hogy ki kinek küldte tovább, vagy hogy honnan indult a lánc, csak akkor lehetne vizsgálni, ha a mobilszolgáltatók hozzáférést biztosítanának a kutatóknak - ez pedig nem valószínű, hogy megtörténik. Szóval az üzeneteket illetően csak a felszínt lehet kapirgálni, de nem is az a legfontosabb, hogy pontosan modellezzük az SMS-ben cikázó üzenetek mozgósító hatását. Az én olvasatomban a 2002-es választás azért volt érdekes, mert egy évek óta használt hétköznapi eszköz új, politikai értelmet kapott.
MN: Elterjedt politológiai közhely, hogy az SMS-mozgósítás akkor döntően befolyásolta a végeredményt. Pontosan mi történt?
DE: Mint említettem, nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Nem tudni, hogy ki állt - állt-e egyáltalán valaki - az SMS-ben szervezett megmozdulások mögött. Mindkét politikai tábor igyekezett mozgósítani a tartalékait a két forduló között, de ekkorra már nagyon hisztérikus volt a hangulat, a szimpatizánsok kérés nélkül küldték az SMS-eket és e-maileket.
MN: A 2004-es spanyol választások kapcsán szokás még emlegetni az SMS-kampány meghatározó jelentőségét; ön is írt erről egy tanulmányában. Arról többet tudunk?
DE: Az SMS-nek nem várt, érzelmileg fűtött, a hagyományos tömegmédia által nehezen követhető helyzetekben van komoly szerepe. Madridban a 2004. március 11-i terrortámadás után, a parlamenti választások előtt pár nappal hatalmas kormányellenes tüntetések voltak, amelyeket SMS-ben szerveztek. Azért voltak felháborodva, mert a kormány a robbantások után rögtön az ETA-t tette felelőssé és nem az al-Káidát. Pedig Spanyolország komoly szerepet játszott az iraki háborúban, Amerika egyik legbiztosabb európai szövetségese volt - a spanyolok túlnyomó többségének véleménye ellenére. Mivel kampánycsend volt, a tévé, a rádió, az újságok, illetve a nagyobb weboldalak ezekről a megmozdulásokról nem tudósíthattak. A mobiltelefon volt a kommunikáció egyetlen módja. Itt sem tudjuk, mennyi üzenet keringett, és hány ember kapott mozgósító SMS-t, de világos, hogy az így szervezett tüntetésnek hatalmas szerepe volt a kormány megbuktatásában.
MN: Ezek szerint a kampánycsend fogalma az SMS és az e-mail korában gyakorlatilag értelmezhetetlenné vált.
DE: Ez a legszebb az egészben; a mobiltelefon és az internet egyszerre tömegmédium és privát kommunikációs eszköz. Hivatalos üzeneteket nem lehet kampánycsend idején küldözgetni, de a privát "orbanviktorveriafeleseget" SMS-eket nem állíthatja meg senki.
MN: A választási szabályok kijátszása ez, vagy a demokratikus diskurzus kiteljesedése?
DE: Egyik sem. Ugyanaz az SMS "normális" politikai időszakban csupán bosszantó spam, míg váratlan, kiélezett szituációban azonnali következménye lehet. Egy tévéközpontú közegben minden politikai blog és SMS-tüntetés szenzációszámba megy, de ettől még nem médiumok mentén kell felszabdalni a politikai cselekvéseket. A régi és az új izgalmas együttélésének lehetünk tanúi.
