Balog Zoltánnak panaszkodnak az operaház dolgozói

  • Vári György
  • 2013. január 14.

Belpol

Operaházi tagok levélben fordultak Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez, nehezményezve, hogy őket mint a Közalkalmazotti Tanács tagjait kihagyták abból a döntésből, hogy kit javasoljon a ház a hamarosan kinevezendő főigazgatónak.

Balog Zoltán miniszter hamarosan kinevezi a Magyar Állami Operaház főigazgatóját (addig Ókovács Szilveszter megbízott főigazgatóként vezeti az intézményt). A leendő főigazgató személyére javaslatot tevő kilencfős bizottságban a dolgozókat képviselő Közalkalmazotti Tanácsot (KT) annak elnöke, Nagyszentpéteri Miklós „képviselte”. Az idézőjel azért indokolt, mert Nagyszentpéteri oly módon adott le szavazatot a KT nevében, hogy a tagokkal – a pályázat titkosságára hivatkozva – nem ismertette a pályázatokat. Az egyik esélyes pályázatot Ókovács Szilveszter nyújtotta be, a másikat Horváth Ádám, aki miniszteri megbízottként 2010 szeptembere és 2011 júniusa között átvilágította az operaház gazdálkodását, és számos visszaélést tárt fel a korábbi időszakból. Tavaly júniusban Réthelyi Miklós a kormányfő kifejezett kérése ellenére kinevezte főigazgatónak, ám két nap múlva lemondott mindkét posztjáról.

Egyes – a minisztérium által találgatásoknak minősített – sajtóhírek szerint meglehetősen szoros verseny alakult ki a két induló között az ajánlattevő bizottságban, amelynek tagjai között a minisztérium és szakmai szervezetek delegáltjai is helyet kaptak. Forrásaink szerint akár egy szavazaton is múlhatott, hogy kit támogatnak, ám sem ez, sem a KT-elnök szavazata nem publikus, egészen addig, amíg a miniszter meg nem nevezi a főigazgatót. Éppen ezért nem mindegy a döntés módja. (Még akkor sem, ha azt a miniszter nem köteles figyelembe venni.) Az előadó-művészeti törvény egyértelműen jelöli ki a bizottsági tagok szerepét, mindannyian az őket delegálók „képviseletében” kell, hogy eljárjanak. Nagyszentpéterinek azonban – amint a magyarnarancs.hu kérdésére elmondta – erre nem volt lehetősége, mert a közalkalmazotti tanács tagjaival szemben is kötötte a nem nyilvános pályázatokkal kapcsolatban vállalt titoktartási kötelezettség. Tehát úgy kellett volna „képviselnie” kollégái álláspontját, hogy egyáltalán semmilyen információval nem szolgálhatott számukra véleményük kialakításához. (Úgy tudjuk, az elmúlt években a szokás az volt, hogy a KT-elnök titoktartási kötelezettséget róva a tagokra, ismertette számukra a pályázatokat.) A KT tartott ugyan ülést december 20-án, de ezen csak azokat az általános szempontokat tudták végigvenni és egyhangúan elfogadni, amelyek alapján az elnöknek választania kellett az ekkor még ismeretlen pályázók közül. A jegyzőkönyv szerint „a következő ülés várható időpontja 2012. december 27.”. Ez azonban, az egyik tanácstag beszámolója szerint, elmaradt, 28-án pedig a javaslattevő bizottságban lezajlott a szavazás. Néhány KT-tag nem hagyta annyiban, hogy Nagyszentpéteri a megkérdezésük nélkül választotta ki a körülbelül 700 főt képviselő KT jelöltjét, és január első hetében levelet írtak Balog Zoltánnak.

A levélírók úgy látják, hogy mivel semmiféle információt nem kaptak, tehát a Közalkalmazotti Tanács nem hozhatott az ügyben érdemi (az általános szempontok meghatározásán túlmenő) döntést, így azt az elnök nem is „képviselhette” a bizottságban. Ezért úgy tekintik, hogy „szavazata, bármelyik pályázóra is voksolt, nem érvényes”.

(A Népszabadság szerint a szakmai bizottságban Ókovács Szilveszter 8, Horváth Ádám 6 támogató szavazatot kapott, a Népszava szerint viszont mindketten 4-4 igen szavazatot kaptak. Mindkét napilag úgy tudja, hogy Ókovács a főigazgatói poszt várományosa.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.