A tiszai vízi turizmus helyzete

Behúzott evezők

Belpol

Bár közvetlen összefüggés nincs, jól szimbolizálja a rekordalacsony vízállású Tisza, a kiszáradt Túr-bukó a vízi túrázás térvesztését. A kormány elköltött egymilliárd forintot erre, eredmény nélkül, és még többet készül költeni. Közben a térség folyamatosan veszít a vonzerejéből.

Túr, Nagybukó, a Tisza 724. folyamkilométerénél. A Tisza vízállása annyira alacsony, hogy az ukrán oldalon kényelmes homokpad, ideális kiszállóhely alakult ki, pedig jellemzően nem csak nem ajánlatos kikötni a szomszédban, de nem is lehet. A folyásiránynak lefelé nézve régen bedőlt fák ágai nyúlnak ki a vízből. Ezekre a víz alatti fákra oda kell figyelni, mert ha rosszul kapja el a kenu, simán be lehet borulni; igaz, térdig érhet a víz, legfeljebb derékig. Visszafelé nézve nem látszik semmi különös, a folyó kanyart ír le, a part mindkét oldalon sűrűn be van nőve. Két éve volt csak rosszabb a helyzet, akkor a meder közepén is voltak homokpadok, a víz vékony ágakban folydogált, alig ment el benne a kenu. Azelőtt meg vagy huszonöt éve volt ilyen alacsony a víz.

A kis Túr nem itt, hanem Nagyarnál siet a Tiszába, a Nagybukó a mesterségesen létrehozott Túr-csatorna torkolata. A csatornát, amely elvezeti az összevissza kanyargó Öreg-Túr vízhozamának jelentős részét, és megépítését az árvízvédelem indokolta, ez a bukógát köti össze a Tiszával. Nem példa nélküli, ha egy-egy napon nincs víz, ám az idén egész nyáron nem bukott át a víz. Valamivel a betonperem alatt van a vízszint, és szinte mozdulatlan. Békák keltetője és apróhalak börtöne csak az átszivárgó víz.

Bringások jönnek és dobják le magukat az árnyékba. Nézik a semmit, februárban csak a negyedik lépcsőfokig lehetett lemenni, akkora volt a víz, mondja egyikük. Egy lány belefekszik az állóvíznek tűnő Túrba, felkönyököl a gátra és onnan nézi a Tiszát; normál esetben ez kivitelezhetetlen és életveszélyes lenne. Később többen is felbukkannak a keskeny úton autóval, egyiküknél búvárszemüveg is van, egy másiknál kulacs. A bukó nemcsak az autós és biciklis turisták kedvelt helye, ideális kiszállópont a vízi túrázóknak is. Szatmárcsekéről indulva az ember pont elfárad, mire ideér. A kikötőhely speciális, két öreg ladik van beeresztve a vízbe, ahhoz kell kikötni a kenukat. Nem ritka, hogy egyszerre tíz-húsz kenu is kiköt, ilyenkor a hajókat egymáshoz kötik, egyikből a másikba lépdelve lehet elérni a partot.

 
Oh természet, oh dicső természet!
Fotó: Sióréti Gábor 

 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.