2016-tól Magyarország eggyel feljebb léphet az elektronikus közigazgatás szintjén. Májusban Ignácz István, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának elnöke a köztévében azt mondta, hogy akár negyven ügyet is lehet majd intézni az e-kártyával. Ezután hiába kérdeztük, mi a pontos menetrend, és mely hivatalos ügyeket lehet majd néhány kattintással otthonról lerendezni, a Belügyminisztériumtól (BM) nem kaptunk pontos választ. Jelenleg tehát annyit tudni, hogy 2016-tól lesz egy új, személyazonosításra is alkalmas okmány, amely első körben kiváltja a társadalombiztosítási kártyát és az adóigazolványt, majd nem sokkal később a lakcímkártyát is, illetve útiokmányként is funkcionálhat azokban az országokban, ahová eddig is utazhattunk útlevél nélkül. (A jogosítvány továbbra is külön okmány marad.) Az új kártyán szerepel a tulajdonos neve, születési helye és ideje, lakcíme, neme, állampolgársága, anyja neve, a fényképe, az aláírása és az, hogy meddig érvényes az igazolvány. A törvényjavaslat szerint az okmányon lesz egy vonalkód is, amely tartalmazza az okmányszámot, illetve a Nemzeti Egységes Kártyarendszer azonosítóját is, továbbá elektronikus aláírásra is lesz lehetőségünk vele. A kártyán helyet kap egy csip is, amely a bankkártyás vagy a kártyás beléptetőrendszereknél is használt érintésmentes leolvasásra is alkalmas lesz. Az eredeti tervekkel ellentétben nem lesz kötelező az ujjlenyomatunkat is tárolni az új okmányon, csak akkor, ha hozzájárulunk. Ez utóbbinál a választás lehetősége azt követően került a végszavazás előtt álló törvénytervezetbe, hogy ennek kötelező érvényűsége ellen a szakmai szervezetek és az ellenzéki pártok is tiltakoztak.
Az e-kártya bevezetését szabályozó törvénytervezet májusban beadott és a jelenlegi verziója között több különbség is van. A kormány ugyanis érdemi egyeztetés nélkül állt elő az első tervezettel, de később több civil és ellenzéki javaslatot is beépített a júniusban zárószavazásra küldött változatba. A tárgyalásoknak voltak meglepő mozzanatai: a politikai, ötpárti egyeztetéseket a BM kezdeményezte, az első ülést egy darabig – amíg el nem indult Orbán Viktor május végi évértékelőjére – Pintér Sándor vezette, aki az egyik résztvevő szerint eléggé cinikusan állt a témához. „Amikor a belügyminisztert arról kérdezték, hogy mennyire lesz biztonságos az a rendszer, amely rögzíti az adatokat, és mi garantálja azt, hogy az adózási, az egészségügyi és az egyéb személyes információkat is tároló kártya adataiból nem készül-e egy személyes profil az állampolgárokról, elég furcsán reagált. Az első felvetésre azt mondta, hogy igyekeznek minden garanciát megadni, de végül is a Pentagon rendszerét is fel lehetett törni. A másodikról pedig kijelentette: ha akarnák, az ülésen ott lévők ujjlenyomatát is rögzíthetnék úgy, hogy a vizespoharakról leszedik azokat, majd felviszik egy adatbázisba. De persze nem teszik, hiszen ez jogellenes lenne, tette hozzá, majd elviharzott a Várkert Bazárba.”
A második körös ötpárti és az ezzel párhuzamos szakmai egyeztetés során viszont a törvényalkotók már befogadták az észrevételek jelentős részét. Erre szüksége is volt a Fidesz–KDNP-nek, ugyanis kétharmados többség kell a törvénymódosítás átviteléhez. Az egyik legfontosabb változás az ujjlenyomatok elhelyezésének választhatósága; különösen a Jobbik hegyezte ki erre a kommunikációját, a saját győzelmükként értékelve e módosítás befogadását – holott a szakmai szervezetek és más ellenzéki pártok is végig hangsúlyozták a kötelező ujjlenyomat-tárolás miatti aggályaikat. (Az ujjlenyomatok ellenőrzésére hivatkozva a rendőrség akár újabb eszközt kaphat az állampolgárok zargatására; de fölmerült az is, hogy az e-kártyán képi formában elhelyezett ujjlenyomat veszélyforrás lehet, ha illetéktelen kezekbe kerül, hiszen reprodukálható, és így visszaélésekhez vezethet). Arra már Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója hívta fel a figyelmünket, hogy a választható ujjlenyomat álságos engedmény is lehet a kormány részéről, ha egy olyan rendszert vezetnek be, amelyben egyes ügyek csak a kártya ujjlenyomat-funkciójával intézhetők. Erre utalhat, hogy a törvényjavaslat egyik parlamenti vitája során Pogácsás Tibor, a BM parlamenti államtitkára úgy nyilatkozott: az idő dönti el, milyen kényelmi funkciókhoz és előnyökhöz juthat az, aki ujjlenyomattal látja el az e-kártyáját.
Elvileg kizárva
A szakmai szervezetek és az ellenzéki pártok azt is kifogásolták, hogy az első törvényjavaslat nem tartalmazott arra garanciákat, hogy az egyszerűsített hivatali ügyintézés indokával valójában nem az állam információs hatalmának a kiterjesztése zajlik. Alkotmányossági szempontok is felmerültek e viták során, például hogy az e-kártya tárolt adatai technikailag összekapcsolhatók is lehetnek, és ily módon létrejöhet egyfajta profil minden állampolgárról. Márpedig ez szembemegy az EU adatvédelmi irányelveivel és egy korábbi alkotmánybírósági állásfoglalással is, amely kifejezetten tiltja az adatok ilyesfajta összerendezését. Az osztott információs rendszer lényege éppen az, hogy az állam ne gyakorolhasson szinte korlátlan hatalmat azzal, hogy rálát az egyén sokféle, elvileg külön kezelendő adataira, és ne legyen képes egy olyan rendszert alkotni, amelyben egyszerűen és korlátok nélkül nyomon követhető az egyes állami és közigazgatási szervek és az állampolgárok kapcsolata. Ezeket aggályokat a kormányzat végig igyekezett eloszlatni, például a Belügyminisztérium lapunknak küldött válaszaiban külön kitért arra, hogy olyan helyzet nem állhat elő, amikor bármely állami szerv ráláthat a kártyán tárolt összes adatra, vagy olyanra, amelyhez neki nincs köze. Vagyis az orvosi rendelő kártyaleolvasója csakis a betegellátáshoz szükséges információkat látja, az orvos asszisztense nem böngészhet például az adóhatósági adatbázisban tárolt adataink között. Úgy tudjuk egyébként, az e-okmányból az egészségbiztosítással és az adóügyekkel kapcsolatos adatokat egy RFID-olvasóval lehet majd kiszedni azután, hogy a tulajdonos megadta a PIN kódját. A jelenlegi tervek alapján az esetek többségében az adatok leolvasásához az illetékes szervnek először le kell kérnie egy tanúsítványt, amelynek érvényességi ideje egy nap lesz.
Az első tervezet még nem tartalmazta, hogy ki felel azért, ha az állam részéről adatainkat valaki jogosulatlanul felhasználja, mondjuk, profilalkotásra. Az új változat szerint ilyen esetekben a Belügyminisztérium és a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala is felelősségre vonható. Az átláthatóság miatt elvileg mi is nyomon követhetjük majd, hogy mely szervek milyen adatainkat, milyen okból kértek le. Ezt egyébként most is megtehetnénk, ha nem lenne annyira bonyolult és hosszadalmas folyamat, mivel még nem létezik olyan felület például az Ügyfélkapun belül, ahol egy helyen lenne feltüntetve az összes olyan alkalom, amikor törvényesen kérdezték le vagy vásárolták meg bármilyen adatunkat.
Folyamatban van
A lapunk által megkérdezett összes ellenzéki párt értékeli, hogy a viták során felmerült javaslatokat figyelembe vette a kormány, és azok jelentős részét beépítette a törvénymódosítás új verziójába. Az viszont erősen kifogásolható, hogy nincsenek pontos számítások, elemzések arról, mikor és mely ügyek intézését lehet majd akár otthonról is elintézni, és ez milyen hatással lehet a közigazgatás egészére. Pontosan mindössze azt lehet tudni, hogy a 2016-ra tervezett bevezetés utáni első lépés az lesz, hogy a lakcímkártya is rákerül az e-kártyára. „Az e-kártyához kapcsolódó szolgáltatások kidolgozása jelenleg folyamatban van” – válaszolt érdeklődésünkre a BM. Pedig az
e-kártya jövőre tervezett bevezetésének önmagában is lehetnek előnyei, de közel sem annyi, mintha az új személyazonosításra szolgáló okmány megjelenésével együtt az állam már azonnal szélesre tárná az e-közigazgatás kapuit. Az is kiderült, hogy a kártyaolvasók beszerzéséről sem lehet tudni sok mindent azon kívül, hogy az előkészítés szintén „folyamatban van”. Mindenesetre az idei költségek fedezésére 3,4 milliárdot különített el az állam, illetve a Nemzetgazdasági Minisztériumnak gondoskodnia kell arról, hogy évente 2,1 milliárd forint álljon rendelkezésre a rendszer fenntartására és fejlesztésére. Pénz és szándék tehát van arra, hogy ténylegesen könnyebb legyen az ügyintézés – a kérdés az, hogy az állampolgárok ténylegesen mikortól élvezhetik ennek az előnyeit.
| Máshol így Az Európai Unió tagállamainak több mint felében már bevezették az elektronikus személyi azonosításra is alkalmas okmányt. Közülük is kiemelkedik Észtország, ahol a digitális személyi igazolvány mára majd’ mindennek az alapja – igaz, nem is ma kezdték a rendszer kifejlesztését, ugyanis már 2002-ben adtak ki csipet tartalmazó személyazonosító kártyát. A balti államban egyszerűen kezelhető netes felületet alakítottak ki, amelynek segítségével a különböző hivatalos, így például a földhivatali, a rendőrségi vagy például az adózással kapcsolatos ügyek intézhetők. Itt tették lehetővé először a parlamenti választásokon az elektronikus szavazást is tíz éve, de az állami e-szolgáltatásokban élen járnak abban is, hogy kidolgoztak egy olyan rendszert, amelynek segítségével egyes külföldi államokból digitális aláírás birtokában lehet észt céget is bejegyeztetni. Az észt e-személyi segítségével a netre feltöltött orvosi leleteiket is megnézhetik a polgárok, s az okmány használható tömegközlekedési bérletként is. Utóbbi minden bizonnyal nálunk is lehetséges lesz, úgy tudjuk, a fővárosi tömegközlekedésbe is bevonhatják az e-kártyát, amit a közösségi közlekedési járműveken elhelyezett olvasókhoz kell majd érinteni. Szlovákiában 2013 végétől lehet igényelni e-személyit, ami mellé az állampolgárok kapnak otthoni kártyaolvasót és egy elektronikus aláíráshoz szükséges kódot. Otthonról intézhető egyebek közt a lakcímbejelentés vagy az iparengedély kiváltása, de több bank is lehetővé tette az online számlanyitást. Belgiumban szociális támogatásokat is lehet online igényelni, sőt a közigazgatásban meghirdetett állásokra jelentkezők az e-kártya segítségével köthetik meg a munkaszerződésüket. Ausztriában ennél is tovább mentek, ott ugyanis néhány éve bevezették a mobiltelefonos személyazonosítást is. A jól kidolgozott és működtetett e-közigazgatásnak tehát rengeteg előnye lehet, ennek ellenére több visszaélés is történt már. Az Egyesült Királyságban úgy döntöttek, hogy nem vezetik be az e-személyit, mert nem látták teljesen biztosítottnak azt, hogy a magánszemélyek adatai nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe. A britek félelme nem alaptalan, hiszen 2010-ben Németországban a kártyaleolvasó készülékeken keresztül jutottak be a rendszerbe arra nem jogosultak, majd hackerek egy másik szerverre irányították a böngészőt, és így telepítettek vírust a felhasználók számítógépeire. Hollandiában is loptak már ki adatokat a rendszerből, amelyekkel visszaélések is történtek. |
