Pár hete zárult le a Fővárosi Főügyészség vizsgálata: a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) szervezeteinél nem találtak jogsértést. Ezzel azonban korántsem ért véget a civilek piszkálása. Az aktuális Narancsban olvashatják Czenkli Dorka interjúját a civil szervezetek elleni kormányzati támadások középpontjába került Móra Veronikával – ebből adunk ízelítőt.
| ||
Magyar Narancs: Mennyire egyszerű ma a civil szervezetek népszerűsítése?
Móra Veronika: Egyrészt úgy látom, hogy a vegzálásnak voltak pozitív hozadékai is, amennyiben ezek előhozták a civil szervezetekből az önvédelmi reflexeket, és ráébredtek az összefogás szükségességére – amire egyébként már korábban is szükség lett volna. Ez elvezetett ahhoz a felismeréshez, hogy egységben az erő, és összehangoltan, közösen kell fellépni. Ahhoz, hogy ez rutinszerű legyen vagy általánossá váljon, még hosszú út vár az érintettekre. Ebben is, mint minden másban, a társadalom megosztott: vannak, akik szurkolnak nekünk, míg vannak ellendrukkerek is. Amit még látni lehet, hogy a kormányzati kommunikációban nagyon erősen jelen van a megosztásra törekvés: vannak a jó civilek, akik a kormány barátai, vagy azok, amelyek megmaradnak a teljesen apolitikus, hagyományos jótékonysági területeken; és vannak a rosszak, akik fölszólalnak, hallatják a hangjukat. Nagyon erősen oda kell figyelni arra, hogy a civilek ne dőljenek be ennek, ne hagyják, hogy éket verjen közéjük ez a fajta kommunikáció, főleg azért, mert elindult egyfajta koalíció kialakítása. A másik, amit látunk, elsősorban vidéken, hogy ahol a személyi összefonódások, az önkormányzati függés nagyon erős, ott bizony stigmaként jelenhet meg a norvégos támogatás. Például az önkormányzat nem akar tovább együttműködni egy szervezettel. Olyanról is hallottunk, hogy közös rendezvényt szerveznek, de kérik, hogy a meghívóra ne kerüljön rá a norvégos logó, mert az kellemetlen. Megint az a probléma, hogy a sokkal gyengébb vidéki szervezeteket sújthatja leginkább ez az egész.
Folytatás a friss Narancsban.
