Bojár Gábor támogatta, de bírálja is a Tisza Pártot

  • narancs.hu
  • 2024. július 3.

Belpol

A Graphisoft alapítója elsorolta, mi mindenben nem ért egyet Magyar Péterrel, viszont őt és pártját tartja alkalmasnak Orbán leváltására.

A Tisza Párt sajtóirodája egyelőre nem válaszolt a Media1 kérdéseire, amelyek arra vonatkoztak, kapott-e a párt segítséget a Jobbiktól, és kik azok a vagyonos magyarok, akik jelentősebb összeggel támogatták a kampányát. Arra sem érkezett válasz, hogy a támogatók között van-e Bojár Gábor, a Graphisoft és a budapesti Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítója. 

Bojár azonban válaszolt a Media1-nek.

Az üzletember megerősítette, adott támogatást a Tisza Pártnak.

A konkrét összeget nem írja le, de mivel meghaladja a félmillió forintot, szerepelni fog a párt beszámolójában.

Bojár reméli, nem az ő dotációja a legnagyobb összegű. Családja a polgári liberális eszmék híve, ő ebben a szellemben nevelkedett, ami azt is jelenti, tiszteletben tartja más meggyőződését is, ha demokratáról van szó. A keresztény-konzervatív elveket valló embereket is tiszteli. Szerinte „a magát keresztény-konzervatívnak hazudó kormányzatunk elárulta ezeket az értékeket”, és azon pártok közül, amelyek ilyen értékek alapján határozzák meg magukat, a leghitelesebbnek a Márki-Zay Péter által vezetett Mindenki Magyarországát tartja, „úgy láttam azonban (és ebben nem voltam egyedül), hogy most Magyar Péternek nagyobb esélye van a Fidesz hatalmának megrendítésére, mint bárki másnak, beleértve az értékrendjükben hozzám sokkal közelebb álló pártokat is. Ezért vállaltam kérésére az anyagi támogatást, különös tekintettel arra is, hogy eddig még országgyűlési választáson nem indult és így – ellentétben az összes parlamenti párttal – semmiféle állami támogatásban nem részesül” – írja Bojár.

Sajnálja, hogy a támogatást más vállalkozók nem vállalják névvel. Szerinte az is az Orbán-rendszer bűne, hogy a vállalkozók nem merik ezt megtenni, pedig „a polgári mentalitáshoz hozzá kellene, hogy tartozzon nyíltan felvállalni értékrendünket, akár üzleti hátrányok árán is”. A támogatást ő nem is üzleti befektetésnek, hanem polgári kötelességnek tartja. 

Leírja azonban azt is, hogy Magyar Péter sok olyat mond, ami tőle távol áll. Nem tetszik neki, hogy a Tisza Párt politikusa nehezen viseli a kritikát és nekimegy a valóban független sajtónak is. Bojárnak a Momentumot bűnben fogantnak bélyegző Magyar-megjegyzés sem tetszett, és azt sem tartha szimpatikusnak, ahogy a többi ellenzéki pártot bírálja.

 „Végül pedig az EU-ról vallott nézetei sem egyeznek az enyémmel. Rengeteg globális kihívással kell szembenéznünk, beleértve a klímaváltozást, vagy akár a valóban egyre nehezebben kezelhető migrációs válságot is, és erre nemzeti keretek között egyszerűen nincs megoldás. Orbán Viktorral szemben (és ebben a kérdésben Magyar Péterrel szemben is) tehát nem a nemzeti szuverenitás erősítésében (ami ráadásul esetünkben csak Orbán Viktor szuverenitását jelenti), hanem az egyre mélyülő európai integrációban hiszek. De ez mind mellékes ahhoz képest, hogy a Nyugat vagy a Kelet mellett van a helyünk. És nem hiszem, hogy a Tisza Párt az EPP tagjaként folytathatná a Fidesz oroszbarát politikáját. És ez nekem most elég” – írja Bojár Gábor.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.