Amikor már úgy tűnt, hogy a meddő tiltakozáson kívül nincs más lehetőség a köznyelvben mini- vagy maxi-Dubaj néven elhíresült rákosrendezői beruházás megakadályozására – a kormány január 16-án aláírta az adásvételi szerződést az Egyesült Arab Emírségekből érkezett befektető, Mohamed Alabbar magyarországi cégével, az Eagle Hills Hungary Zrt.-vel –, akkor kiderült, hogy Budapest a saját kezelésébe vehetné a területet.
A főváros követelésére az állam részéről szerződött Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) közzétette a kontraktust, amelyben egyértelműen szerepel, hogy a fővárosi tulajdonban álló Budapesti Közművek Nonprofit Zrt.-nek az egyik telekben meglévő résztulajdona miatt elővásárlási joga van a területre. Karácsony Gergely főpolgármester bejelentette, hogy ezzel élni is kíván – a kormány viszont a jelek szerint mindent megtesz majd, hogy ez az elővásárlási jog ne akadályozza meg a terület általa eltervezett hasznosítását.
Jogszabályi hierarchia
Az elővásárlási jog mibenlétét a magyar polgári törvénykönyv (Ptk.) rendezi: eszerint közös tulajdon esetén a tulajdonostársaknak elővásárlási joguk van. Azaz ha valaki el akarja adni a tulajdonrészét egy harmadik félnek, akkor az elővásárlási joggal rendelkező tulajdonostársak ugyanolyan feltételek mellett vehetik meg a szóban forgó ingatlant, mint amilyennel ez a harmadik fél megszerezhetné. Ez még úgy is igaz, hogy az MNV összesen hét telket ad el egyben, a fővárosnak pedig csak az egyikben van résztulajdona. A kormány a telkeket – jogi szakkifejezéssel élve – „dologösszességként” kívánja eladni, ezért az elővásárlási jog is vonatkozik az egészre.
Karácsony bejelentése óta a kormány különböző érvekkel állt elő, hogy a főváros miért nem veheti meg a területet. Lázár János építési és közlekedési miniszter például kapásból azt válaszolta, a főváros csak akkor viheti a területet, ha bemutat egy 5000 milliárdos csekket. Mint Kende Tamás ügyvéd és egyetemi docens rámutatott, a nyilvánossá tett adásvételi szerződés publikált szövegében nem szerepelnek fejlesztési kötelezettségek, vagyis nincs benne az, hogy mennyi pénzt kellene elkölteni a területre, vagy hogy mit kellene oda építeni. „Elképzelhető, hogy nem tudunk mindent, és hogy a fejlesztési kötelezettségeket talán egy másik szerződésbe foglalták bele, de az adásvételi szerződésben ezek nem találhatók meg, így ezek a kötelezettségek minden bizonnyal a fővárost sem terhelik” – mondta lapunknak Kende Tamás.
Más kormánytagok azzal támadták a főváros szándékait, hogy az ügyletről nem egyedül az adásvételi szerződés dönt, hanem egy, az Egyesült Arab Emírségek és a kormány közötti államközi szerződés, amelyet tavaly a 2024. évi XXI. törvényben hirdettek ki. Előbb Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, majd az MNV is azt közölte, hogy a fővárosnak nemcsak az adásvételi szerződés valamennyi feltételét kellene teljesíteni a terület megvásárlásához, hanem speciális feltételként azt is, hogy az államközi szerződés szerint „az ingatlan kizárólag olyan jogalany számára értékesíthető, amelyet az Egyesült Arab Emírségek – a kormány határozatában kiadott előzetes írásbeli hozzájárulásával – vevőként kijelölt”. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy a jogforrások hierarchiája szerint a nemzetközi szerződés magasabb rendű, mint a magyar Ptk., és ezért nincs elővásárlási joga a fővárosnak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
