Interjú

„Bűnbakot keresni helytelen”

Hadházy Ákos

Belpol

Az ellenzék a 2018-as országgyűlési választásokhoz képest mindenhol rosszabbul teljesített, a Fidesznek pedig meglett az újabb kétharmad.

Magyar Narancs: Az ellenzék a 2018-as országgyűlési választásokhoz képest mindenhol rosszabbul teljesített, a Fidesznek pedig meglett az újabb kétharmad. Hogyan értékeli a választási eredményeket?

Hadházy Ákos: Ezt annyiban pontosítanám, hogy Zuglóban az előző jelölt 48 százalékkal nyert, én pedig most 53 százalékkal. Ez nem dicsekvés, hanem egy üzenet. Azt az ellenzék helyesen látta meg, hogy kell az összefogás, de annyiban becsapta önmagát és a választókat is, hogy azt hitték, az összefogás önmagában elegendő. A győzelemhez két másik folyamat is kellett volna: a megújulás és az ellenállás. Az előválasztás egy jó folyamat volt, de a lista összeállításánál már nem bízták a pártok magukat a választókra, és ez meg is látszik az eredményeken. A legnagyobb önbecsapás mégis az volt, hogy elhittük, ilyen feltételek mellett, ilyen nagy propagandagépezet és az elcsalt pénzek ellenében, ennyi szavazatvásárlás, a levélszavazatok szervezett elcsalása mellett le lehet győzni a Fideszt. Korábban többször állítottam azt, hogy nem lehet, és azt is mondtam, hogy nem szabad elindulni a választáson. A pártoknak megvoltak az érvei, hogy miért indulnak el mégis, végül én magam is így tettem. Reméltem, hogy én fogok tévedni, de sajnos nem így lett. Az összes többi részletkérdés: követtek el hibákat a résztvevők a kampány során, de még ha nagy hibák voltak is ezek, ha ez egy tisztességes választás lett volna, még a hibákkal együtt is megnyertük volna.

MN: Lejtett a pálya valóban, de 2018-hoz képest eltűnt 900 ezer ellenzéki szavazat. Ezt mivel magyarázza?

HÁ: Én is csak az elemzéseket olvasom, abból kitűnik, hogy a Jobbik lenullázta a szavazóbázisát. De látnunk kell a propaganda szerepét: minden országban, ahol ilyen propagandagépezet létezik, ki tudnak alakítani egy alternatív valóságot. A saját környezetemben is tapasztaltam, hogy sokan elhitték, az ellenzék háborút akar. Jó lenne erről méréseket látni, hogy ez mennyire befolyásolta az eredményt, de biztosan számított. Amit pedig sosem fogunk megtudni, mennyire számított az eredményben az, hogy a Fidesz szándékosan megkönnyítette a kizsarolt szavazatokat, hogy hány állami, önkormányzati (és információim szerint magán-) vállalat vezetője mondta azt az alkalmazottaknak, hogy a Fideszre kell szavazni. Korábban is volt ilyen, de akkor legálisan senki sem tudta ellenőrizni, amióta azonban a Fidesz törvényesítette a szavazólapok fényképezését – és ezzel megszüntette a szavazás titkosságának elvét –, így lehet erről bizonyítékokat gyűjteni. A szavazás előtti egy napban folyamatosan kaptam jelzéseket ilyen zsarolásokról.

MN: Azt is említette, hogy voltak hibák a kampány során. Az eredmény után rögtön elindult az egymásra mutogatás. Ön milyen hibákra gondol?

HÁ: Egyetlenegy hibáról szeretnék beszélni, ami a jövőbeli viselkedésünk miatt is fontos. Alapvető hiba volt, hogy az elmúlt időszakban nem tettünk meg mindent a tisztességes választás kikényszerítéséért. Gyakorlatilag azon kívül, hogy interjúkat adtunk erről, nem tettünk semmit. Bűnbakot keresni helytelen, ahogy azt gondolni is, hogy ha megvan a bűnbak, akkor megnyugodhatunk, mert ha ő nem lesz ott négy év múlva, akkor nyerni fogunk. A következő hetek feladata az lesz, hogy megfelelő választ adjunk arra, hogy egy nyilvánvalóan elcsalt választás után hogyan lehet bemenni a Parlamentbe, és felvenni a mandátumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.