Interjú

„Ezen nincs mit szépíteni”

Szabó Andrea választásszociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese

Belpol

Mi állhat a Fidesz-tarolás hátterében, hogyan mozogtak a választók, és lehet-e egyáltalán választáson kormányt váltani? Szabó Andrea választásszociológussal elemeztük a választási adatokat.

Magyar Narancs: A választást megelőző közvélemény-kutatások közül egyik sem tudta előre jelezni a Fidesz ilyen nagyarányú győzelmét. A legközelebb még a Medián Fidesz-győzelmet mutató kutatása volt, de a legtöbb felmérés szoros versenyt ígért. Miért lehet az, hogy ennyire megbízhatatlanok voltak ezek a kutatások?

Szabó Andrea: Túl sokat várunk a közvélemény-kutatásoktól, pedig ezek csak becsléseket adnak egy adott pillanatban mért szituációról – azt nem tudják megmondani, hogy mi fog történni. Már korábbi mérések is soha nem tapasztalt mértékű mozgásokat mutattak a preferenciákban, és ahhoz képest, amit a közvélemény-kutatók egy héttel a választások előtt láttak, nagyon nagy lehetett a szavazói mozgás. Nekem az a gyanúm, hogy az úgynevezett „átfordulás az utolsó pillanatban” (late swing effect) jelenség következett be, amit a közvélemény-kutatások nem tudnak nyomon követni. Szerintem most Magyarországon is ez történt, egy nagymértékű átfordulás az utolsó pillanatban: 500–600 ezer szavazó a háborús pszichózis miatt az utolsó pillanatban átfordult.

De mintha történt volna egy értékválasztásbeli átalakulás is. A hagyományosan jobboldali vagy inkább polgári, budai körzetekben nagyon nagy győzelmeket arattak az ellenzéki jelöltek, míg az inkább baloldalinak számító pesti oldalon volt, ahol meg kellett küzdeniük. Mintha a polgári szavazók – legalábbis Budapesten – kevésbé a Fidesz mellett szavaztak volna, míg a hagyományos baloldali szavazók egy része – a Fidesztől kapott nagymértékű támogatások és a háborús pszichózis hatására – átfordult volna.

MN: Említette, hogy a korábbi kutatások nagymértékű vándorlást mutattak a szavazótáborok között. Ez milyen irányú volt?

SZA: A magyar választói magatartás meglehetősen statikus, ugyanakkor cirkuláris, van egy ciklushatás is. Két választás között pont félidőben a legalacsonyabb a kormányzó pártok támogatottsága, majd elkezdik visszaszívni azokat a szavazókat, akik az előző választáson már mellette szavaztak. A Fidesz 2014-ben is a bizonytalanok táborából szerezte vissza a 2010-es szavazóit, 2014 és 2018 között pedig, bár jóval kisebb volt az elvándorlás, az a néhány százaléknyi szavazó szintén visszatért, amikor megkapták a hívó szavakat a Fidesztől a migránskampány keretében. Ezt a dinamikát nem vette eléggé figyelembe a politika, és 2022-ben pontosan ugyanez történt. Az előválasztásig úgy tűnt, hogy az elbizonytalanodó szavazókból az ellenzék is tud meríteni. De amikor vége lett az előválasztásnak, következett egy vákuumidőszak, amikor a pártok nem tudtak azzal mit kezdeni, hogy Márki-Zay Péter győzött. A Fidesz viszont következetesen megint elkezdett a saját egykori szavazótáborához beszélni, még határozottabban. Azok a szavazók, akik 2014-ben és 2018-ban már ott voltak a Fidesznél, visszamentek, és volt egy húzó hatás is, ami sok olyan szavazót is magával rántott, akik úgy érezték, hogy úgyis a Fidesz győz. Emellett Orbán Viktor az utolsó héten már vérről beszélt, hogy az ellenzék kiviszi a gyerekeket a frontra, elveszik a gázt és az emberek éhezni fognak. Pontosan ugyanolyan mértékű pszichózist hoztak létre, mint a migránskampány időszakában. Ugyanazok a nagyon erős negatív sztereotípiák hozták vissza a szavazókat a Fideszhez, mint 2018-ban.

MN: Sőt 2018-hoz képest még 100 ezerrel növelte a Fidesz a szavazói számát. Ezzel a fideszes szavazói tömb elérte vajon a határát?

SZA: A határ értelmezhetetlen fogalom a választásszociológiában. A magyar rendszerváltás utáni történelemben a Fidesznek van a legnagyobb szavazatmegtartó és szavazatszerző képessége egyszerre. Stabilan meg tudja őrizni a saját szavazótáborát, és bizonyos ügyeken keresztül képes túlnyúlni azon, és másokhoz is szólni. Jelenleg nincs még egy olyan párt, amely képes lenne erre. Az ukrajnai háború, vagy a háborút megelőzően az elképesztő mennyiségű pénzosztás viszont ilyen, a saját táboron túlnyúló ügyek voltak a Fidesz számára, ezzel pedig szinte folyamként vont magához pluszszavazókat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.