Az első Orbán-kormány utolsó nyarát idéző árdrágulást mutató adatok – ezt hozta nekünk 2022 tavasza. Áprilisban, rácáfolva a legpesszimistább prognózisokra is, hivatalosan 9,5 százalékos volt az éves áremelkedés. A helyzet még annál is súlyosabb, mint ahogy elsőre látszik: 10,3 százalékra emelkedett ugyanis az alkalmi, egyszeri, átmeneti, szezonális hatásoktól, meg a nem piaci, kormányzati beavatkozások következményeitől megtisztított ún. maginfláció is.
A magas infláció világjelenség. A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint a szűkebb közép-európai régióban akadnak nálunk rosszabbul teljesítő versenyzők is – csakhogy a viszonylag jobb magyar inflációs mutatók a szokásos, piactorzító kormányzati trükköknek köszönhetők. Ráadásul a Nemzetközi Valutaalap (IMF) áprilisi jelentése szerint az egész évre várható pénzromlás csupán Bulgáriában és a balti államokban haladhatja meg a magyar drágulás mértékét – szomszédaink jobban teljesíthetnek nálunk. Az áprilisi európai inflációs adatok is riasztók: az Eurostat szerint 7,5 százalékos volt a drágulás az euróövezetben (az Európai Központi Bank által kitűzött célok háromszorosa) – az energiaárak nélkül viszont „csupán” 4,2 százalékos. Az egyik friss adat további romlást mutat: Németországban áprilisban éves bázison 23,8 százalékkal emelkedtek a nagykereskedelmi árak (ez 1962 óta a legrosszabb mutató).
Látszólag egyszerű a rekordméretű drágulás magyarázata is: a koronavírus okozta válság után hirtelen megnövekvő kereslet, amivel a kínálat számos termék esetében nem tudott lépést tartani; az ellátási, termelési láncok többszörös megszakadása; és a tíz év alatt másodszor előforduló (és már tavaly is javában zajló) globális élelmiszerár-robbanás. De hozzátehette a magáét a koronavírus miatt megroppant gazdaságok élénkítésébe öntött temérdek állami ingyenpénz és/vagy alacsony kamatozású hitel is. (Ez érdekes módon csak most okozott gondot, a 2008-as válság utáni pénzkiáramlás nem keletkeztetett inflációt.) S végül említenünk kell Oroszország Ukrajna elleni agresszióját – e háború számos termék piacán okozhat hiányt és drágulást –, valamit az Oroszország elleni szankciókat is.
Itthoni bajainkat súlyosbíthatta, hogy az áremelkedés elleni küzdelem a járvány előtti időszakban sem szerepelt a jegybank preferált céljai között, így – egyebek közt az erős prociklikus gazdaságpolitika miatt – nálunk már akkor is észrevehető mértékű drágulás zajlott, amikor a világ nagy részén éppen temették a pénzromlást. A jelek szerint ennek az inflációnak a letöréséhez már nem elegendő a jegybanki kamatdöntések mértéke (ráadásul ez a régióban máshol sem tudja fékezni a drágulást). És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a folyamatosan romló, gyengülő forint miatt az importtermékek önmagukban is mind többe és többe kerülnek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
