Mi legyen a Mártélyi-Holt-Tiszával?

Kotorni kell

Belpol

Kétmilliárd forintos beruházással megállítunk egy természetes folyamatot, mert a jelenlegi állapot értékes, jó nekünk: ilyen munka kezdődött volna idén a Mártélyi-Holt-Tiszánál. A kivitelezőt is kiválasztották, aláírták a szerződést, megszabták a határidőt, de az uniós pénz nem jön.

„Lázár János piruettezik, miközben piros hó esik” – ez a címe drMáriás 2014-ben festett 110×160-as táblaképének, amelyet L. Simon államtitkár megvett ajándékba akkori főnökének, Lázárnak. A festmény ötlete a mártélyi holtágnál jutott eszébe a művésznek, ahogy a Blikknek nyilatkozta akkoriban.

Az ironikus festmény abban az évben keletkezett, amikor Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkárként kifogásolta a Norvég Alapból a civileknek járó keret elosztását, az Ökotárs Alapítvány munkáját. Az alapítványt a kormány később sorosista szervezetnek nevezte, feljelentette, a Nemzeti Nyomozó Iroda megszállta az irodáját, a vezetők laká­sán is házkutatást tartott hűtlen kezelés gyanújával. A bíróság egy évvel később jogerősen megállapította, hogy az intézkedés törvénysértő volt (lásd: Csak a gonoszság maradt, Magyar Narancs, 2015. április 16.). Az ügyből diplomáciai botrány lett, amely azzal járt, hogy az ország elesett a 2014–2021-re járó 75 milliárd forintos támogatástól. Ám az odvas ártéri fűzfák között – ahol Lázár piruettezik – tanösvény vezet, információs táblákkal, amelyek jobb fölső csücskében látható a norway grants-embléma. 2008-ban ugyanis, amikor Lázár János Hódmezővásárhely (még ellenzéki) polgármestere volt, a város önkormányzata 300 ezer eurót kapott a Norvég Alaptól ifjúsági szálláshelyre és a 11 kilométer szárazföldi és vízi tan­ösvény létrehozására.

Ruca- és más öröm

Az utóbbi százharminc év sokféle hordaléka gyűlik a Mártélyi-Holt-Tiszában, amely 1971 óta védett terület, tájvédelmi körzet. Pedig mesterségesen jött létre, a Tisza szabályozása idején, 1889 és 1892 között, a 86. számú átvágásnál. Mártélyhoz van közel, de a mellette húzódó üdülőterület révén Hódmezővásárhelyhez tartozik. Van strandja, sétánya, játszótere, több csónakkikötője, telepített horgászvíz. Jó időben hétvégén az összes parkolóhely és a bevezető aszfaltút két széle is megtelik autókkal, akkor is, ha fürödni nem lehet, csak sétálni, enni-inni, horgászni, supozni. A tanösvény leglátványosabb részén, a holtág sekély déli csücskén átvezető deszkahídon oldalazva férnek el egymás mellett a kirándulók.

A vízre vigyáznak, ahogy tudnak. Amikor fölmelegszik, és a rucaöröm – amely szintén védett – elkezdi beborítani a felszínt, kiszedik a növényzet egy részét, hogy ne lépjen fel oxigénhiányos állapot, és ne lobbanjon be a kék­alga. Ha mégis belobban, fürdési tilalmat rendelnek el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.