Mi legyen a Mártélyi-Holt-Tiszával?

Kotorni kell

Belpol

Kétmilliárd forintos beruházással megállítunk egy természetes folyamatot, mert a jelenlegi állapot értékes, jó nekünk: ilyen munka kezdődött volna idén a Mártélyi-Holt-Tiszánál. A kivitelezőt is kiválasztották, aláírták a szerződést, megszabták a határidőt, de az uniós pénz nem jön.

„Lázár János piruettezik, miközben piros hó esik” – ez a címe drMáriás 2014-ben festett 110×160-as táblaképének, amelyet L. Simon államtitkár megvett ajándékba akkori főnökének, Lázárnak. A festmény ötlete a mártélyi holtágnál jutott eszébe a művésznek, ahogy a Blikknek nyilatkozta akkoriban.

Az ironikus festmény abban az évben keletkezett, amikor Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkárként kifogásolta a Norvég Alapból a civileknek járó keret elosztását, az Ökotárs Alapítvány munkáját. Az alapítványt a kormány később sorosista szervezetnek nevezte, feljelentette, a Nemzeti Nyomozó Iroda megszállta az irodáját, a vezetők laká­sán is házkutatást tartott hűtlen kezelés gyanújával. A bíróság egy évvel később jogerősen megállapította, hogy az intézkedés törvénysértő volt (lásd: Csak a gonoszság maradt, Magyar Narancs, 2015. április 16.). Az ügyből diplomáciai botrány lett, amely azzal járt, hogy az ország elesett a 2014–2021-re járó 75 milliárd forintos támogatástól. Ám az odvas ártéri fűzfák között – ahol Lázár piruettezik – tanösvény vezet, információs táblákkal, amelyek jobb fölső csücskében látható a norway grants-embléma. 2008-ban ugyanis, amikor Lázár János Hódmezővásárhely (még ellenzéki) polgármestere volt, a város önkormányzata 300 ezer eurót kapott a Norvég Alaptól ifjúsági szálláshelyre és a 11 kilométer szárazföldi és vízi tan­ösvény létrehozására.

Ruca- és más öröm

Az utóbbi százharminc év sokféle hordaléka gyűlik a Mártélyi-Holt-Tiszában, amely 1971 óta védett terület, tájvédelmi körzet. Pedig mesterségesen jött létre, a Tisza szabályozása idején, 1889 és 1892 között, a 86. számú átvágásnál. Mártélyhoz van közel, de a mellette húzódó üdülőterület révén Hódmezővásárhelyhez tartozik. Van strandja, sétánya, játszótere, több csónakkikötője, telepített horgászvíz. Jó időben hétvégén az összes parkolóhely és a bevezető aszfaltút két széle is megtelik autókkal, akkor is, ha fürödni nem lehet, csak sétálni, enni-inni, horgászni, supozni. A tanösvény leglátványosabb részén, a holtág sekély déli csücskén átvezető deszkahídon oldalazva férnek el egymás mellett a kirándulók.

A vízre vigyáznak, ahogy tudnak. Amikor fölmelegszik, és a rucaöröm – amely szintén védett – elkezdi beborítani a felszínt, kiszedik a növényzet egy részét, hogy ne lépjen fel oxigénhiányos állapot, és ne lobbanjon be a kék­alga. Ha mégis belobban, fürdési tilalmat rendelnek el.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.