„Lázár János piruettezik, miközben piros hó esik” – ez a címe drMáriás 2014-ben festett 110×160-as táblaképének, amelyet L. Simon államtitkár megvett ajándékba akkori főnökének, Lázárnak. A festmény ötlete a mártélyi holtágnál jutott eszébe a művésznek, ahogy a Blikknek nyilatkozta akkoriban.
Az ironikus festmény abban az évben keletkezett, amikor Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkárként kifogásolta a Norvég Alapból a civileknek járó keret elosztását, az Ökotárs Alapítvány munkáját. Az alapítványt a kormány később sorosista szervezetnek nevezte, feljelentette, a Nemzeti Nyomozó Iroda megszállta az irodáját, a vezetők lakásán is házkutatást tartott hűtlen kezelés gyanújával. A bíróság egy évvel később jogerősen megállapította, hogy az intézkedés törvénysértő volt (lásd: Csak a gonoszság maradt, Magyar Narancs, 2015. április 16.). Az ügyből diplomáciai botrány lett, amely azzal járt, hogy az ország elesett a 2014–2021-re járó 75 milliárd forintos támogatástól. Ám az odvas ártéri fűzfák között – ahol Lázár piruettezik – tanösvény vezet, információs táblákkal, amelyek jobb fölső csücskében látható a norway grants-embléma. 2008-ban ugyanis, amikor Lázár János Hódmezővásárhely (még ellenzéki) polgármestere volt, a város önkormányzata 300 ezer eurót kapott a Norvég Alaptól ifjúsági szálláshelyre és a 11 kilométer szárazföldi és vízi tanösvény létrehozására.
Ruca- és más öröm
Az utóbbi százharminc év sokféle hordaléka gyűlik a Mártélyi-Holt-Tiszában, amely 1971 óta védett terület, tájvédelmi körzet. Pedig mesterségesen jött létre, a Tisza szabályozása idején, 1889 és 1892 között, a 86. számú átvágásnál. Mártélyhoz van közel, de a mellette húzódó üdülőterület révén Hódmezővásárhelyhez tartozik. Van strandja, sétánya, játszótere, több csónakkikötője, telepített horgászvíz. Jó időben hétvégén az összes parkolóhely és a bevezető aszfaltút két széle is megtelik autókkal, akkor is, ha fürödni nem lehet, csak sétálni, enni-inni, horgászni, supozni. A tanösvény leglátványosabb részén, a holtág sekély déli csücskén átvezető deszkahídon oldalazva férnek el egymás mellett a kirándulók.
A vízre vigyáznak, ahogy tudnak. Amikor fölmelegszik, és a rucaöröm – amely szintén védett – elkezdi beborítani a felszínt, kiszedik a növényzet egy részét, hogy ne lépjen fel oxigénhiányos állapot, és ne lobbanjon be a kékalga. Ha mégis belobban, fürdési tilalmat rendelnek el.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
