Mi legyen a Mártélyi-Holt-Tiszával?

Kotorni kell

Belpol

Kétmilliárd forintos beruházással megállítunk egy természetes folyamatot, mert a jelenlegi állapot értékes, jó nekünk: ilyen munka kezdődött volna idén a Mártélyi-Holt-Tiszánál. A kivitelezőt is kiválasztották, aláírták a szerződést, megszabták a határidőt, de az uniós pénz nem jön.

„Lázár János piruettezik, miközben piros hó esik” – ez a címe drMáriás 2014-ben festett 110×160-as táblaképének, amelyet L. Simon államtitkár megvett ajándékba akkori főnökének, Lázárnak. A festmény ötlete a mártélyi holtágnál jutott eszébe a művésznek, ahogy a Blikknek nyilatkozta akkoriban.

Az ironikus festmény abban az évben keletkezett, amikor Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkárként kifogásolta a Norvég Alapból a civileknek járó keret elosztását, az Ökotárs Alapítvány munkáját. Az alapítványt a kormány később sorosista szervezetnek nevezte, feljelentette, a Nemzeti Nyomozó Iroda megszállta az irodáját, a vezetők laká­sán is házkutatást tartott hűtlen kezelés gyanújával. A bíróság egy évvel később jogerősen megállapította, hogy az intézkedés törvénysértő volt (lásd: Csak a gonoszság maradt, Magyar Narancs, 2015. április 16.). Az ügyből diplomáciai botrány lett, amely azzal járt, hogy az ország elesett a 2014–2021-re járó 75 milliárd forintos támogatástól. Ám az odvas ártéri fűzfák között – ahol Lázár piruettezik – tanösvény vezet, információs táblákkal, amelyek jobb fölső csücskében látható a norway grants-embléma. 2008-ban ugyanis, amikor Lázár János Hódmezővásárhely (még ellenzéki) polgármestere volt, a város önkormányzata 300 ezer eurót kapott a Norvég Alaptól ifjúsági szálláshelyre és a 11 kilométer szárazföldi és vízi tan­ösvény létrehozására.

Ruca- és más öröm

Az utóbbi százharminc év sokféle hordaléka gyűlik a Mártélyi-Holt-Tiszában, amely 1971 óta védett terület, tájvédelmi körzet. Pedig mesterségesen jött létre, a Tisza szabályozása idején, 1889 és 1892 között, a 86. számú átvágásnál. Mártélyhoz van közel, de a mellette húzódó üdülőterület révén Hódmezővásárhelyhez tartozik. Van strandja, sétánya, játszótere, több csónakkikötője, telepített horgászvíz. Jó időben hétvégén az összes parkolóhely és a bevezető aszfaltút két széle is megtelik autókkal, akkor is, ha fürödni nem lehet, csak sétálni, enni-inni, horgászni, supozni. A tanösvény leglátványosabb részén, a holtág sekély déli csücskén átvezető deszkahídon oldalazva férnek el egymás mellett a kirándulók.

A vízre vigyáznak, ahogy tudnak. Amikor fölmelegszik, és a rucaöröm – amely szintén védett – elkezdi beborítani a felszínt, kiszedik a növényzet egy részét, hogy ne lépjen fel oxigénhiányos állapot, és ne lobbanjon be a kék­alga. Ha mégis belobban, fürdési tilalmat rendelnek el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.