Az erre irányuló indítványt Kocsis Máté (Fidesz) nyújtotta be július 11-én. Másnap az illetékes parlamenti bizottság általános vitára ajánlotta a javaslatot. A honvédelmi és rendészeti grémium - amelynek Kocsis az elnöke - szeptember 12-én tervezte megtárgyalni, de ezt a Belügyminisztérium kérésére elnapolta.
A jelenlegi szabályok szerint nemzetbiztonsági ellenőrzésen a "fontos és bizalmas munkakört" betöltők és az ezekre jelöltek esnek át, illetve azok, akik minősített adatot kezelő szervnél legalább "bizalmas" minősítésű információt ismerhetnek meg. Az egyes "kiemelt" munkakörök ellátóit (például miniszter, minisztériumi főosztályvezető) minden esetben C típusú ellenőrzésnek vetik alá, egyébként pedig magas szintű állami vezető (mondjuk egy tárca vagy "minősített adatot kezelő szerv" főnöke) osztja különböző kategóriákba az érintetteket, attól függően, milyen fokú titkokkal ismerkedhetnek meg.
Amiben nincs vita
A törvény kifejezetten mentesít is meghatározott személyeket az ilyen vizsgálat alól, bármily titkos adathoz férnek is hozzá: többek között a köztársasági elnököt, a kormányfőt, az Alkotmánybíróság tagjait, a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát, önkormányzati és a Magyarországon megválasztott európai parlamenti képviselőt. És természetesen az Országgyűlés tagjait - kivéve a nemzetbiztonsági, illetve a honvédelmi és rendészeti bizottságokban is dolgozókat. Jelenleg maga a bizottság dönthet arról, hogy a feltárt nemzetbiztonsági kockázat dacára dolgozhat-e az illető a grémiumban vagy sem. A tervezet ezt megváltoztatná annyiban, hogy a "kockázatos" jelölt vagy tag bizottsági szerepléséről a jövőben az Országgyűlés elnöke döntene - e javaslat a szocialistáknak természetesen nem tetszik.
Egy C típusú vizsgálat nem bűnügyi nyomozás, hanem kockázatfelmérő eljárás. "Amikor a vizsgálatot elvégzik, döntően két kérdésre összpontosítanak - mondta lapunknak az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának egyik fideszes tagja, Gulyás Gergely. - Egyrészt arra, hogy amit leírt magáról a vizsgált személy, megfelel-e az igazságnak. Előfordulhat ugyan olyan múltbeli esemény, aminek csak az elhallgatása jelent nemzetbiztonsági kockázatot, de ha a vizsgált személy beszámol róla, még megfelelhet. Másrészt azt nézik, nem áll-e fenn olyan kapcsolatrendszer, tartozás vagy egyéb körülmény, ami az illetőt zsarolhatóvá teszi." Kérdés persze, hogy mindez mit takar. Például a szexuális magatartást? "Része kell hogy legyen a nemzetbiztonsági vizsgálatnak a vizsgált személy teljes kapcsolatrendszere, ebbe logikus módon beletartozik szexuális kapcsolat, illetve identitás is, de ez természetesen nem lehet kizáró ok - válaszolt a képviselő. - A C típusú átvilágítás részletei nem nyilvánosak. De szerintem teljesen természetes, hogy minden olyan kérdésre ki kell terjednie a vizsgálatnak, ami kockázatot jelenthet. Ez nemcsak az állam érdeke, hanem az adott esetben nemzetbiztonsági védelmet élvező személyeké is."
A vizsgálat eredményét a mostani gyakorlat szerint az adott területért felelős miniszter kapja, aki ellenjegyzi, és elküldi a vizsgálat kezdeményezőjének. Utóbbi ismerteti az érintettel, és ő dönt arról, hogy - ha van kockázat - alkalmazza-e továbbra is az illetőt. Az átvilágított személy a számára hátrányos döntés miatt panasszal élhet, amit a miniszter bírál el. Ha elutasító a válasz, továbbmehet a Parlament nemzetbiztonsági bizottságához. A törvényjavaslat ezt a lehetőséget törölné, amit a szocialisták ugyancsak nehezményeznek, miként azt is, hogy nincs külső jogorvoslati lehetőség.
A tervezet lényeges változtatása, hogy ilyen átvilágításra nemcsak egyszer kerülhetne sor, hanem többször is; egy évben legfeljebb kétszer, és a művelet legfeljebb harminc napig tarthatna. "Erről még folyik a vita - mondta Gulyás Gergely. - Ez tisztán szakmai kérdés, ezért nincs nagy különbség a pártok véleménye között. Egyértelmű, hogy nem szerencsés, ha a C típusú átvilágításnál egyszer megszületett eredmény örök érvényű. Tehát a megismétlése meghatározott időközönként indokolt. Azonban hogy milyen gyakorisággal és milyen felhatalmazással, arról a kormánypártokon belül is többféle szakmai álláspont van."
Nagy lefedettség
A nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személyek vizsgálatát alapvetően az Alkotmányvédelmi Hivatal végzi; a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat és az Információs Hivatal a saját területéhez tartozókat kontrollálja. A "célszemély" nemzetbiztonsági ellenőrzését a jövőben nem a miniszter rendelné el (mint általában most), hanem "a foglalkoztató szerv vezetője vagy a jogviszony létesítője kezdeményezi", olvasható a tervezet indoklásában.
A kontroll első fázisa a munkába állás előtt egy adattári ellenőrzés lenne, kérdőív alapján. Ha ennek kitöltése után nem látnak nemzetbiztonsági kockázatot, a hivatal megadja az alkalmazáshoz a hozzájárulást. A jogviszony fennállása alatt - mint említettük - bármikor újabb vizsgálatokat folytathatnának, s ezek során "a titkos információgyűjtés valamennyi eszköze és módszere - így a külső (bíró vagy az igazságügyért felelős miniszter által adható) engedélyhez kötött is - igénybe vehető. Az állás eleve csak úgy foglalható el, ha a jelölt a kérdőív kitöltésekor (mintegy biankó) írásba adja, hogy "a jogviszonya fennállása alatt az ellenőrzés bármikor megismételhető, és ennek során, az úgynevezett második lépcsőben már a titkos információgyűjtés eszközei is alkalmazhatók" vele szemben - áll az indoklásban. Egyszerűbben: ezentúl különösebb magyarázat nélkül akármikor lehallgatható, megfigyelhető egy ellenőrizendő munkakörben dolgozó ember - és nemcsak ő, hanem mindazok, akikkel érintkezik, például a családtagjai is. Ráadásul a tervezet tartalmaz a logikus követelmények mellett már-már erkölcsileg is mérlegelhető passzusokat is. Például egy kitétel szerint a célszemély alkalmasságát "különös tekintettel a munkavégzésen kívül tanúsított magatartására" is vizsgálni kell.
A második lépcső a menet közbeni nemzetbiztonsági ellenőrzés lenne, amelyről az azt lefolytató hatóság, de "a munkáltató vagy a jogviszony létesítője" is dönthetne. Mégpedig "bármikor, az érintett értesítése nélkül", ha úgy gondolja, hogy "az érintett esetében a kockázati tényezőket újra szükséges ellenőrizni". A javaslat szerint a foglalkoztató "köteles tájékoztatni a nemzetbiztonsági szolgálatot "minden olyan adatról, információról vagy tényről, amely arra enged következtetni, hogy az érintettel szemben kockázat merült fel", így "különösen köteles" megküldeni minden vele kapcsolatos panaszt és bejelentést az ellenőrzésre jogosult nemzetbiztonsági szolgálat számára is.
És ha valakit a főnöke gyanúsnak akar találni? "Általánosságban nem támogatnám, hogy bármilyen főnök az államigazgatásban vagy abban a körben, amelyben C típusú átvilágítás van, ezt valós és alapos indok nélkül kérhesse. Ha viszont van ilyen gyanús körülmény, akkor erre ma is van lehetőség" - jegyezte meg erre Gulyás Gergely.
A szocialista Harangozó Tamás, a nemzetbiztonsági bizottság tagja kétli, hogy az A és B típusúnál időigényesebb és a jelek szerint több személyre kiterjesztett C típusú ellenőrzést a jelenlegi apparátus a mostani finanszírozás mellett el tudná látni. Szerinte a jelenlegi "tárgyi és személyi feltételek szűkösek ehhez. Ennek hiányában félő, hogy ez nagyobb gondot okoz, mint amennyi jelenleg is van." Gulyás Gergely részben osztja e véleményt. "Valószínűleg szükséges átgondolni, hogy a vizsgálat mely esetekben indokolt, bár valószínűleg ez nem fog jelentős változást hozni a vizsgált személyi körnél. Ha a vizsgálat elsőbbséget élvez, például ha egy képviselőt nemzetbiztonsági bizottsági tagságra jelölnek, akkor néhány nap alatt elvégzik az ellenőrzést. Ha nem élvez ilyen prioritást, a vizsgálat eredményéig akár több hét is eltelhet."
