Interjú

„Csak Magyarország alkalmazza”

Gál István László ügyvéd, tanszékvezető egyetemi tanár a kegyelmi jogkör korlátozásáról

Belpol

A parlament az Alaptörvény – lapzártánkkor még ki nem hirdetett – módosításával korlátozta az államfő kegyelmi jogkörét, viszont kiiktatta a miniszteri ellenjegyzés intézményét. Milyen következményekkel járhat ez? A PTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékének tanárával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Ön az ujbtk.hu szakportálon A köztársasági elnöki kegyelem jogintézményének múltja és lehetséges jövője című cikkében már februárban jelezte, hogy az Alaptörvény tervezett módosítása számos problémát vet fel. Különleges példákat is hozott a köz-, illetve az egyéni kegyelem alkalmazásának gyakorlatából.

Gál István László: A kegyelemnek két formája van: az egyéni, valamint a közkegyelem. Az egyéni kegyelmet a köztársasági elnök gyakorolja. Közkegyelmet az Országgyűlés ad, törvénnyel; alapvetően akkor alkalmazzák, ha egyszerre sok emberre vagy emberek egy csoportjára vonatkozik. Közismert példája ennek az 1990-es taxisblokád.

MN: Az embercsempészet vagy annak előkészülete miatt szabadságvesztésüket töltő külföldi elítéltek ún. reintegrációs őrizetbe helyezéséről szóló kormányrendeletet is úgy értékeli, hogy az de facto közkegyelmi döntés volt.

GIL: Így van. Normális esetben a reintegrációs őrizetben levő kap egy elektronikus nyomkövetőt a lábára, folyamatosan otthon kell tartózkodnia, lakhelyét meghatározott idősávokban hagyhatja el, s ha mondjuk orvoshoz kell mennie, azt külön engedéllyel teheti. Olyan, mintha folytatná a büntetését, csak nem a börtönben van.

MN: Az embercsempészeknek viszont kifejezetten feltételül szabták, hogy hagyják el az ország területét – holott aki a reintegrációs őrizet előírásait megszegi, annak számolnia kell azzal, hogy visszakerül a börtönbe.

GIL: Ám ez ilyen esetben ellenőrizhetetlen. Tehát itt egy burkolt közkegyelemről van szó. Ráadásul diszkriminatív elemet is látok: a külföldi embercsempészt kiengedték a börtönből, a magyar állampolgársággal rendelkezőt nem.

MN: Az egyéni kegyelem klasszikus hazai példája Göncz Árpád döntése, aki kegyelmet adott annak az anyának, aki a gyógyíthatatlan, sokat szenvedett gyerekének a fürdővízébe szándékosan beletette a működő hajszárítót.

GIL: Az adott helyzetben nyilvánvaló volt, hogy még csak meg sem fogalmazódott bármiféle bűnös szándék az anyában. Ez tehát valójában a magyar büntetőjog által jelenleg is emberölésnek minősített aktív eutanázia volt, de vannak egyedi estek, amikor indokolt lehet az egyéni kegyelem.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk