Interjú

„Ne csak siránkozzanak”

Csőzik László, Érd polgármestere a város lehetőségeiről, a Tisza Pártról, az ellenzéki önkormányzatok erejéről

Belpol

Öt éve 49 százalékkal győzött az ellenzéki összefogás polgármesterjelöltjeként, az idén a Szövetség Érdért színeiben a szavazatok 61 százalékával választották újra. A helyi politika sajátosságairól, az agglomeráció ellenállásáról, a Fidesz és a Tisza Párt lehetséges önkormányzati taktikájáról is beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Korábban arról beszélt, hogy esetleges polgármesteri újraválasztását nem szeretné afféle Fidesz-ellenes szavazásként felfogni. A nagyarányú győzelem után hogyan látja, mennyire szólt ez a választói üzenet mégis a kormánynak, különösen, hogy nem Érd volt az egyetlen település az agglomerációban, ahol a Fidesz jelentős térvesztést kénytelen elkönyvelni?

Csőzik László: Ha elindulunk az M1-estől Biatorbágynál, és végigmegyünk a Dél-Buda környéki karéjon egészen Szigetszentmiklósig, Szigethalomig, ez a terület szinte teljes egészében ellenzékivé vált. Korábban is jelentős volt az ellenzékiek támogatása erre, de most még a maradék kormánypárti helyeken is fordult a kocka. Mondhatjuk, hogy a gyűrűagglomeráció annál is egyértelműbben ellenzéki, ahogyan maga Budapest az. Szociológiai értelemben bizonyára a kiköltözők által hozott politikai elköteleződések is fontosak lehetnek, de talán ennél is meghatározóbb, hogy ezen a környéken vannak komoly politikai teljesítmények. A nagyobb városok ellenzéki polgármesterei szinte mind újráztak: Budaörs, Szentendre, Vác, Szigetszentmiklós, és persze Érd is. És ehhez jöttek új települések, Törökbálinton is váltás történt, a fideszes polgármester távozik.

MN: Kellett ehhez, hogy ne a parlamenti ellenzéki pártok felsorolása, hanem egy helyi egyesület neve álljon a plakátokon?

CSL: Az kellett, hogy a korábbi ellenzéki összefogás ne roppanjon meg, ne üresedjen ki. Voltak helyek, ahol a belső harcok, nézetkülönbségek szétverték a 2019-ben győztes egységet, például az én szülővárosom, Baja is így járt. Az ilyen helyeken fájdalmas bukás lett a következmény, de ahol együtt tudtak maradni az ellenzéki erők, ott nagy eséllyel lehetett újrázni az idén.

MN: A pártok nem nehezményezték, hogy immár nem szerepelnek ott a logóik a jelöltek arca mellett?

CSL: Nehezített pályán kellett talpon maradnunk az elmúlt öt évben, és fontos volt jó előre tisztázni, hogy számunkra Érd az első, és akár a Momentum, a DK, az LMP csak a második lehet. Ezt mindenki elfogadta, támogatta a frakciónkban. Én már két éve jeleztem, eljött az idő, hogy helyben ne pártokkal menjünk tovább, hanem a kialakult városvezetésre alapozva civil irányba építkezzünk. Akkor is, ha az egyes tagok a pártokból jöttek, építsünk fel magunknak egy civil, regionális fókuszú formációt, és ezen belül maradjunk együtt – ez ugyanis a legfontosabb, amit el kell érnünk. A korábbi pártsorminta elengedéséhez ugyanakkor kétségtelenül az a hullám adta meg a végső lökést, amit Magyar Péter és a Tisza Párt keltett.

MN: Az számított, hogy Érden is tartott demonstrációt?

CSL: Érdeklődve figyeltük mi is, milyen hatása lehet annak, hogy itt felbukkan Magyar, és azt hiszem, hogy a közhangulat szempontjából egészen biztosan számított a Tisza körül kialakult eufória. Nem is annyira itt helyben, hanem elsősorban országos szinten, hogy végre valami történik, ami persze aztán helyben is lecsapódott.

MN: A sóskúti akkumulátorbontó ügye mennyire hatott a helyi választásokra?

CSL: Ez vált az egyik fő témává elsősorban Sóskúton és Tárnokon, de nálunk, Érden is volt hatása. A választási eredményekből azt lehet kiolvasni, hogy egyértelműen a beruházás ellen foglalt állást a lakosság, és erre a kormánynak is valamilyen módon reagálnia kell majd. Lázár János már tett is egy olyan gesztust, ami arra utalhat, hogy nem feltétlenül akarják erőből átnyomni a projektet. Legalábbis úgy fogalmazott, nem kell az Andrada-csoport üzemének mindenképpen kiemelt beruházásnak lennie. Nem egészen egyértelmű, de már legalább nyit egy kiskaput.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.