Csaknem kétszeresére nőtt az egyházak oktatási és köznevelési szerepvállalása 2010 óta

  • narancs.hu
  • 2019. december 2.

Belpol

Semjén Zsolt elismerésre méltónak nevezte azt a tényt, hogy az Eurostat szerint Magyarország költi a legtöbbet egyháztámogatásra.

Jelentősen nőtt az egyházak oktatási és köznevelési szerepvállalása 2010 óta – jelentette ki a nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes hétfőn az Országgyűlés igazságügyi bizottsága előtti éves meghallgatásán.

Semjén Zsolt oktatásügyben elért sikereiket a következő számokkal támasztotta alá:

  • az egyházak által fenntartott köznevelési intézményekbe csaknem 220 ezer gyermek jár, ami az összes tanuló 14 százaléka, szemben a korábbi 6 százalékkal;
  • az etikaoktatás, illetve a bevett egyházak által szervezett hit- és erkölcstan már az általános iskolák mind a nyolc évfolyamán működik, és minden második gyermek az utóbbit választja
  • a szociális szakellátások területén 2010-hez képest 15-ről 23 százalékra, a gyermekvédelmi ellátások terén 5-ről 34 százalékra, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások esetében pedig 11-ről 36 százalékra nőtt az egyházi részarány

Összességében Semjén Zsolt szerint szociális területen az egyházi arány 11 százalékról 33 százalékra, nagyjából háromszorosára emelkedett.
Az egyházaknak juttatott forrásokról közölte: míg 2010-ben 23 milliárd forint állt rendelkezésre, 2011 és 2019 között összesen több mint 731 milliárd forint támogatás jutott az egyházaknak.  
Külön kiemelte a miniszterelnök-helyettes a külhoni egyházi támogatásokat, amelyekre 2010-ben 163 millió forintot fordított az állam, 2011 és 2019 közt a költségvetésben összesen 23,5 milliárd forint volt ez az összeg.

Semjén Zsolt elismerésre méltónak nevezte azt a tényt, hogy az Eurostat szerint Magyarország költi a legtöbbet egyháztámogatásra.

A szakma közben egészen más képet fest a hazai oktatás helyzetéről. Lannert Judit oktatáskutató korábban épp azt nevezte problémának, hogy a magyar oktatáspolitika fókuszában a gyerek jólléte helyett egy múltba révedő nemzeti kánon áll, így nem tudjuk felkészíteni a tanulókat a 21. század kihívásaira.

Vekerdy Tamás pedig nem sokkal a halála előtt beszélt a köznevelési törvény nyáron elfogadott módosításáról, amelyről ezt nyilatkozta lapunknak:

„Nem lehet 9–10 millió ember ügyeit a legfelsőbb íróasztalnál elintézni. A központosítás ismérve, hogy nem működik: a szemétszállítás összeomlik, a tűzoltók nem oda mennek ki, ahol tűz van, mert félreértik a központi segélykérő szolgálattól kapott információt. Nálunk mégis az etatizmus, az állam felsőbbrendűségébe vetett hit uralkodik. Ez egy mánia, így egy ország és a közoktatási rendszere sem tud működni. Visszatér a régi jó, poroszos húsdaráló: hátul betöltöm a gyereket, elöl kijön a méretre vágott alattvaló, a katona, a hivatalnok, a nemzeti közszolga. Állampolgárok helyett engedelmes rabszolgákat nevelünk, ami súlyos bűn, mert roncsolja a nemzeti létet.

Vekerdy az oktatási rendszerről: Állampolgárok helyett engedelmes rabszolgákat nevelünk

A pszichológust a köznevelési törvény módosításáról kérdeztük. A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak Vekerdy Tamás pszichológussal. A beszélgetés fő témáját a köznevelési törvény július 12-én elfogadott módosítása szolgáltatta, de Vekerdy azt is elmondja, mit gondol a Waldorf Szövetség tárgyalási stratégiájáról, és hogy mi köze a központosított iskolarendszernek a rabszolgatörvényhez.

Leadképünk illusztráció, forrás: MTI/Kiss Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.