Vekerdy az oktatási rendszerről: "Állampolgárok helyett engedelmes rabszolgákat nevelünk"

A pszichológust a köznevelési törvény módosításáról kérdeztük.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak Vekerdy Tamás pszichológussal. A beszélgetés fő témáját a köznevelési törvény július 12-én elfogadott módosítása szolgáltatta, de Vekerdy azt is elmondja, mit gondol a Waldorf Szövetség tárgyalási stratégiájáról, és hogy mi köze a központosított iskolarendszernek a rabszolgatörvényhez.

Néhány részlet az interjúból:

Magyar Narancs: Mit gondol arról, hogy egy központi állami szerv fog dönteni a gyerekek iskolaérettségéről?

Vekerdy Tamás: Természetesen ez is baromság. Amíg békén hagyták az óvónőket, általában nagyon jól tudtak dönteni a gyerekek iskolaérettségéről. Ha vitába keveredtek a szülővel, akkor elküldték a nevelési tanácsadóba – utóbbit ma már pedagógiai szakszolgálatnak hívják, nehogy véletlenül értsük, miről van szó. Nem lehet 9–10 millió ember ügyeit a legfelsőbb íróasztalnál elintézni.

A központosítás ismérve, hogy nem működik: a szemétszállítás összeomlik, a tűzoltók nem oda mennek ki, ahol tűz van, mert félreértik a központi segélykérő szolgálattól kapott információt. Nálunk mégis az etatizmus, az állam felsőbbrendűségébe vetett hit uralkodik. (...) Állampolgárok helyett engedelmes rabszolgákat nevelünk, ami súlyos bűn, mert roncsolja a nemzeti létet. (...)

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Az alternatív iskolák gyakorlatában mit hozhat az új szabály a legfeljebb 30 százalékos eltérésről?

VT: Nehéz megjósolni, mert Magyarországon mindig vannak ügyeskedések, kiskapuk, kibúvók és egyéb mellékutak. Ez nemcsak az iskolarendszerben, de általában az életben sem egészséges, tévútra viszi az emberek és a gyerekek gondolkodását. Kollégáim már az ántivilágban is gyakorta mondták, hogy „majd behúzom a tanterem ajtaját, és azt csinálok, amit akarok”. Tegyük hozzá, ez azóta megnehezedett. A Kádár-korban vagy a rendszerváltás után úgy tartottuk, hogy az iskola betegítő és gyilkos, s azt hittük, ennél rosszabb már nem is lehet. Sajnos lehet rosszabb, ezt most már tisztán látjuk.

A teljes interjút a Magyar Narancs 2019. július 25-i lapszámában találja. Az újságra itt tud előfizetni.