Barbara Coudenhove-Kalergi osztrák újságírónő a Csehország-ellenes aláírásgyűjtésről
A múlt héten Jörg Haider, az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke átadta a bécsi parlament alkotmányügyi bizottságának azt a 915 000, pártja által gyűjtött aláírást, amely azt követeli: az osztrák kormány vétózza meg Csehország belépését az Európai Unióba, ha Prága nem állítja le a temelíni atomerőmű építését. Az osztrák törvények szerint a bécsi parlamentnek előbb-utóbb tárgyalnia kell a javaslatról, és bár borítékolható, hogy nemcsak az ellenzéki zöldek és szocialisták, de Haiderék koalíciós parnere, a Néppárt (ÖVP) is elutasítja, a balhé így is minden képzeletet felülmúl. Interjúalanyunk az osztrák média egyik nagyasszonya: hosszú időn át az osztrák állami televíziós csatornánál, az ORF-nél dolgozott, az utóbbi években a Standard, a Profil és a Falter kolumnistája. Az FPÖ kormányra kerülésekor "Österreich - Land der Menschen" (Ausztria - az emberek földje) névvel indított civil kezdeményezést. Most arról faggattuk, mi lehetett Haider szándéka az akcióval, s hogy ez a közel egymillió aláírás akkor sok-e, vagy kevés.Barbara Coudenhove-Kalergi: A 915 ezer aláírás jelentős menynyiség, a választójogú népesség körülbelül 15 százaléka - de inkább nézzük úgy, hogy a másik 85 százalék nem mondott vétót. De szinte biztos voltam abban, hogy ami egyszer sikerült, sikerülhet másodszorra is. Ausztriában már évtizedekkel ezelőtt össztársadalmi konszenzus, valóságos állami doktrína született az atomerőművekkel szemben. Az osztrákok 1978-ban ugyanígy mondtak vétót a zwentendorfi erőműre is. Másfelől az ország legnagyobb sajtóorgánumával, a Kronen Zeitunggal kihangosított FPÖ egyszerűen meglovagolta az általános osztrák szkepszist az atomerőművekkel szemben, hogy saját csehellenes, az uniós bővítés elleni törekvéseit megvalósítsa. Mivel a mostani jelölteket együttesen veszik majd fel az EU-ba, világos, hogy a Csehország elleni fellépés valójában az összes országra vonatkozik. De következményeit tekintve inkább szimbolikus: hacsak Ausztria nem vétóz majd az unióban is, amit erősen kétlek. Miután az FPÖ a kormányra kerülése óta folyamatosan veszít, és nemcsak népszerűségéből, de minden lehetséges helyi és tartományi választáson is, Haider számára az EU-bővítés vétója maradt szinte az egyetlen lehetséges választási kampányszlogen. Sokan, akik aláírták, ezt fel se fogták, csupán az atomerőművel kapcsolatos szkepszisüket nyilvánították ki. Harmadrészt, valódi politikai szereplőként, az FPÖ-vel rokon, populista pártként kell tekintenünk a Kronen Zeitungra, melynek - túl a tiszta piaci hasznon - kapóra jött, hogy politikailag ellehetetlenítse az általa nem kedvelt Schüssel kancellárt. A Kronen Zeitungot Ausztria 45 százaléka olvassa, kiadója a 82 éves, de ereje teljében fellépő Hans Dichand, aki valószínűleg Ausztria legnagyobb hatalommal rendelkező embere. A médiahadjárat egyik eszközeként napról napra címlapfotókat közöltek olyan híres osztrák személyiségekről, akikről azt állították, támogatják a referendumot. A prominensek aztán - akarva-akaratlan - proponenseivé váltak egy olyan ügynek, melyben címlapra kerülni könnyű volt, később elhatárolódni tőle már sokkal nehezebb.
Magyar Narancs: Dichand Haidert is egyszerű bábfigurának tekinti, eszközként saját céljai megvalósításához?
B. C-K: Haidert a Kronen Zeitung tette naggyá. Sok szempontból azonos dolgokkal rokonszenvez Dichand és Haider: mindketten populisták, mindketten idegenellenesek, mindketten vonzódnak a náci múlthoz. Az FPÖ-t az a háborús nemzedék gründolta, melyhez maga Dichand is tartozik. Mindketten a "kisembert" szolgáló vörös-kék koalícióról álmodnak.
MN: De nem csak a Kronen Zeitung felelős a Haider-jelenség megteremtéséért. Mintha a liberális médiát is elbűvölné az FPÖ-s vezér: válogatás nélkül hozza le róla akár a címlapon is a híreket, Haider, a popsztár, Haider sízik, sört iszik. Temelín kapcsán hosszú kolumnákon át ismertette a cseh-osztrák együttélés konfliktusos történetét, mintha legitimálná a mai csehellenességet.
B. C-K: Haider jól értékesíthető a médiapiacon. Azt is be kell azonban látni, hogy - ha ma már nem is - kezdetben valóban érdekes politikai jelenség volt, mint modernizációellenes, globalizációellenes, xenofób politikai figura, aki ráadásul az osztrák történelem begyógyítatlan sebeit is megérintette.
MN: Mindazonáltal mára úgy tűnhet, mintha az osztrákok valóban csehellenesek, legalábbis a csehekkel szemben gyanakvók volnának.
B. C-K: Ez a gyanakvás régóta létezett, erre történelmi és a pszichológiai magyarázatok is vannak. A XIX. században óriási cseh bevándorlási hullám indult Bécsbe, 1910-re az osztrák főváros lakóinak felét Csehországból származók adták. E bevándorlókat az osztrákok erőszakkal németesítették. A mai ellenérzésekben a korábban megtagadott múlt miatti szégyen, egyfajta öngyűlölet is szerepet játszhat. Aztán Csehországot évszázadokon át mintegy gyarmatként kormányozták az osztrák uralkodók. Míg az osztrákok 1918-at a Monarchia széteséseként, tragédiaként élték meg, a csehek épp ellenkezőleg: felszabadulásként. Az osztrákok bizonyos szempontból még ma sem tekintik a cseheket egyenrangú félnek. A cseh-osztrák viszony sokban hasonlít a szlovén-osztrák kapcsolathoz. Családi viszály, mely mindig keserűbb, mint az idegenek között fellángoló vita. Az atomerőmű kapcsán fontos magyarázatnak tartom a különböző tradíciókat is. Tudni kell ugyanis, hogy a cseh szakemberek nem egyértelműen atomerőmű-pártiak, de éles kritikát fogalmaztak meg az észak-csehországi kőszén alapú hőerőművekkel szemben is. Míg az osztrákok önképében mindmáig fontos szerepet játszik az, hogy ők a "földművesek és hivatalnokok országa", az egykori cseh tartományokban évszázadokra nyúlik vissza az ipari tradíció. Ez azt is jelenti, hogy a csehek számára hangsúlyozottan fontos volt, hogy ´90-ben megszűnt a kommunizmus, és viszszatérhettek korábbi, modernizáló, invenciózus ipari múltjukhoz.
MN: Nehezen hihető, hogy évszázados frusztrációk motiválták volna a 30 alatti fiatalokat, az aláírók 19 százalékát.
B. C-K: ´k valószínűleg környezetvédelmi okokból írták alá a vétó-követelést.
MN: Értelmiségiek - köztük ön is - és a gazdasági elit tagjai az aláírás előtt néhány héttel életre hívtak egy civil kezdeményezést "Stimme für Europa - Veto nein, danke!" (Szavazzunk Európára - a vétóból köszönjük, nem kérünk!) jelszóval.
B. C-K: A kezdeményezés elsősorban azt tűzte ki célul, hogy világossá tegyük az emberek számára: az aláírásukkal nem tudják elérni a temelíni erőmű leállítását, viszont részeseivé válnak egy belpolitikai kampánynak. A gazdasági elit tagjai természetesen az EU-bővítés mellett állnak, hiszen saját piaci érdekeik is ezt diktálják. Akárhogy is, kezdeményezésünk csak egy kis vízcsepp lehetett az izzó kőre - nem is reméltük, hogy jelentős hatással lehetne az aláírók számára.
MN: Haider egy nappal az eredmények nyilvánosságra hozatala után azzal hozakodott elő, hogy a következő referendum a Benes-dekrétumokról fog szólni. Hogy jön Haider ahhoz, hogy szudétanémetként jelenítse meg magát és pártját? Miért lopja el a show-t Schrödertől?
B. C-K: Tény, hogy a náci időszakot követően hárommillió németet telepítettek ki erőszakkal Csehszlovákiából. A legvéresebb atrocitások azonban jóval a Benes-dekrétumok előtt, közvetlenül 1945 után történtek. Az FPÖ 300 ezer, a történészek 40 ezer halottról beszélnek. A 3 millió kitelepítettből 150 ezer Ausztriába került: itt élnek, nagyon jól beilleszkedtek. Szinte minden párt támogatói között találhatunk egykori szudétanémetet - szemben Bajorországgal, ahol a Sudetendeutsche Landsmannschaftok komoly politikai szerepet játszottak, elsősorban a CSU-ban. A helyzet abszurd, hiszen ott komoly problémát is jelentettek, míg Ausztriában ez egyáltalán nem volt téma. Míg az FPÖ meg nem találta. Az FPÖ pedig nem máshogy találta meg, mint a holokauszt miatti jóvátétel kapcsán. "Mi van a mi halottainkkal?" - kérdezték. Ezzel egy olyan sebhez nyúltak, amellyel mindaddig sem a csehek, sem az osztrákok nem törődtek. Én Prágában születtem, a családomat 1945-ben internálták, majd elüldözték Csehszlovákiából. De az apám erről soha nem beszélt: ha ugyanis mesélt volna, azzal rögtön nácinak bélyegezte volna magát.
MN: Haider beszéde mögül gyakran a soá relativizálása hallatszik ki, gyakran kacérkodik a náci múlttal. A minap Zeman cseh miniszterelnök egyenesen "protonáci" pártnak nevezte az FPÖ-t.
B. C-K: Mint minden demagógiának, ennek is megvan a maga valós magja: nemcsak a nácik voltak bűnösök, hanem a kommunisták is. Az is köztudott, hogy Haider az úgynevezett német nemzeti tábor vezetője, pártja alapítói között egykori nácik találhatók. Haider úgy beszél a kitelepített németek kárpótlásáról, hogy ő maga is egy árjásított földbirtok tulajdonosa. Mindazonáltal kétségtelen, hogy ő mondta ki először: az osztrákok 1945-ben nem "felszabadultak", hanem - a németekkel együtt - elvesztették a második világháborút. Ezzel elfojtott, ám valóságos élményeknek adott hangot, hiszen még a náciellenes érzelmű osztrákok sem tudták felszabadulásként megélni a szovjet megszállást.
MN: Haider és pártja gyakran él és fenyegetőzik a népszavazással és a referendumok más formáival - olyan eszközökkel tehát, melyek elsősorban a civil társadalmat illetnék meg. De az FPÖ Temelín esetében kormánypártként buzdította a népet voksolásra.
B. C-K: A mostani populizmusok trükkje Európa-szerte, hogy noha pártalakulatokban öltenek testet, a civil társadalom fegyvereit is bevetik a politikai harcukban. Ugyanezt a trükköt alkalmazta a Kronen Zeitung is már 1985-ben, a hainburgi erőmű elleni környezetvédelmi akcióban például. Felkarolt, egyúttal kisajátított egy civil kezdeményezést. Azzal, hogy az FPÖ referendumot kezdeményezett, valójában visszaélt a demokratikus jogokkal. Ez azonban nem meglepő az FPÖ esetében, amely kormányra kerülése óta kettős szerepet játszik: egyszerre akar kormánydöntéseket hozni és ellenzéki pártként a kormány ellen politizálni. E szerepjáték komoly konfliktusokat vált ki a párton belül is, hiszen vannak FPÖ-s miniszterek, akik nem akarnak kiszállni a koalícióból, nem akarnak előre hozott választásokat, míg Haider, a karintiai tartományfőnök, aki valószínűleg szívesebben lenne újra ellenzékben, hogy magát és pártját megerősítse, állandóan szakítópróba elé állítja őket. Temelínnel ismét e ponthoz ért az ÖVP-FPÖ-kormány.
MN: Magyarország is EU-várományos, nekünk is van - állítólag a temelíninél sokkal kevésbé biztonságos - atomerőművünk, innen is kitelepítették a német kisebbséget 1945 után, s az osztrák-magyar együttélés történetére is árnyékot vet néhány konfliktus. Mit gondol, számolhatunk valami hasonló akcióval Haider és Ausztria részéről?
B. C-K: Látszólag tényleg hasonló a helyzet. De egyrészt a Magyarországról kitelepítettek svábok voltak, azaz egészen más történetű és politikai beágyazottságú népesség, mint a szudétanémetek. Másrészt Magyarország az 1848-as forradalommal lényegében Ausztria egyenrangú partnerévé vált: a magyaroknak jóval nagyobb a tekintélyük Ausztriában, mint a cseheknek. Az 1956-os forradalom is sokkal fényesebb eseménye az osztrák történelemnek, mint az 1968-as csehszlovák. Elvileg persze a populizmus számára minden elképzelhető - hogy azonban a mostanihoz hasonló támogatottsága lenne egy Magyarország elleni fellépésnek, erősen kétlem.
Kovács Éva
(Bécs)
