Az Országgyûlés tavaly tavaszszal határozatban kérte a kormányt "a családon belüli erõszak megelõzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakítására". A határozati javaslatot elsõsorban Eörsi Mátyás SZDSZ-es parlamenti képviselõ gründolta, de végül Vadai Ágnes MSZP-s képviselõtársával közösen adta be. "Civil szervezetek hívták fel a figyelmemet arra, hogy ez társadalmi probléma, és nem beszélhetünk csupán egymástól elszigetelt ügyekrõl" - mondta a Narancsnak Eörsi. Kormánypárti képviselõként a határozat összehozása nem volt könnyû, egyeztetni kellett az illetékes tárcákkal, ahol "komoly ellenállásba" ütközött. Eörsi szerint "döntõ vál-tozást az hozott, hogy a miniszterelnök egy kormányülésen fontos dolognak tartotta". Idõközben az eredeti határozati javaslat felpuhult, kikerült belõle a családon belüli erõszak új tényállásként történõ jogrendszerbe iktatásának, illetve az ún. "fenyegetõ zaklatás" bûncselekménnyé nyilvánításának igénye.
A parlament végül a távol tartás bevezetését, a családon belüli erõszak eseteiben a hatósági és bírósági eljárások soronkívüliségének biztosítását, az eljárás során egységes szakmai protokollok kidolgozását, menedékház-hálózat kialakítását, a területtel foglalkozó szakemberek képzését és országos kampány megszervezését kérte a kormánytól. A képviselõk minderre egy évet adtak, és a kormány nem is siette el: ebbõl az idõbõl is kicsúszva nyújtották be a távoltartási törvényjavaslatot. Ez egyrészt a rendõrség által elrendelhetõ és azonnal végrehajtható ideiglenes távol tartó határozatról szól, és alkalmazásakor a rendõrség kötelezheti a bántalmazót, hogy legalább 5, legfeljebb 20 napig maradjon távol bántalmazott családtagjaitól, a családtagok lakó- és munkahelyétõl, oktatási intézményétõl. Az ideiglenes távol tartás ellen nem lehet fellebbezni, de 3 napon belül kérhetõ bírósági felülvizsgálat, amirõl újabb 3 nap alatt döntenek. (A felülvizsgálati kérelem nem halasztó hatályú, de a bíróság felfüggesztheti a rendõrségi határozat végrehajtását.) A javaslat rendelkezik a büntetõ- vagy polgári peres eljárásban elrendelhetõ, hat hónapos - és egyszer további három hónappal meghosszabbítható - távol tartásról is.
Az elmúlt idõszakban a kormány tagjai többször kiálltak a családon belüli erõszak ellen. A kormányfõ, a miniszterek és államtitkárok is konferenciafelszólalókként váltak a kérdés szakértõivé. A törvényjavaslat benyújtása alkalmából április elején a Miniszterelnöki Hivatalban megtartott konferencián
erõs kormányzati túlsúly
mutatkozott, és ugyanez volt a helyzet a májusi rendezvényeken is. Áprilisban a Habeas Corpus Munkacsoport, a Magyar Nõi Érdekérvényesítõ Szövetség, a Nõi és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ és a Nõk a Nõkért az Erõszak Ellen Egyesület (NaNE) közös nyilatkozatban bírálta a kormány munkáját. Azt kifogásolták, hogy a ko-rábbi tervezetekkel ellentétben a benyújtott változat az ideiglenes távol tartó határozat postai kézbesítését is megengedi, mert szerintük ezzel a rendõrség nem lesz érdekelt a helyszíni intézkedésben, ráadásul a levél csak "olaj a tûzre". Késõinek tartják a törvény 2005. júliusi hatálybalépését (ami most tovább csúszhat), illetve az országgyûlési határozat valamennyi pontjának teljesítését hiányosnak vagy elszabotáltnak tekintik. "A családon belüli erõszakkal kapcsolatos kormányzati tevékenységek koordinálatlanok, ötletszerûek" - összegezték véleményüket. Gönczöl Katalin miniszteri biztos válaszában elmondta, hogy természetesen meghívják a civileket az Országos Bûnmegelõzési Bizottságba tárgyalni, de a lehetséges egyetértést illetõen szkeptikus volt.
Az egyik májusi, a Parlamentben megtartott konferencián a fenti szervezetek (a Magyar Nõi Érdekérvényesítõ Szövetség kivételével) petíciót nyújtottak át a kormányfõnek. Ebben "felszólítják", hogy vonja le a személyi konzekvenciákat az elszabotált feladatok miatt, és sürgõsen nevezze meg az új esélyegyenlõségi minisztert. Az aláírók szerint "a kormánytagok közül kizárólag Lévai Katalin tett tanúbizonyságot arról, hogy tisztában van a nõk és gyermekek jogainak teljességével, és ezen emberi jogok közötti szoros összefüggésekkel". Juhász Géza, a Habeas Corpus Munkacsoport igazgatója úgy véli, hogy csak az esélyegyenlõségi miniszter állt ki az ENSZ CEDAW (a nõkkel szembeni diszkrimináció minden formájának felszámolásáról szóló) egyezménye mellett, és "menesztésében benne lehet, hogy az MSZP sokallta a feminizmusát, amire utal az is, hogy utódjaként eddig kizárólag nõgyûlölõ jelöltekrõl hallottam" - mondta.
Wirth Judit, a bántalmazott nõk részére évek óta segélyvonalat fenntartó NaNE vezetõje szerint az Igazságügyi Minisztérium javaslatának elkészítésekor kezdetben nem egyeztetett a civil szervezetekkel. "Késõbb lehetõségünk nyílt több tervezetet véleményezni, de olyan párbeszéd, amelyben az érvek ütközhettek volna, nem alakulhatott ki - állította a Narancsnak. - Alapvetõ kérdésekben nem lehet kompromisszumot kötni, és álságosnak érzem, hogy bár szakmai véleményünk ellenében nincs kialakult érvrendszer, mégis minden alkalommal pusztán reménykedhettünk, hogy a javaslataink bekerülnek az egyes tervezetváltozatokba. Gyakorlati tapasztalatainkat, szakmai érveinket gyakran nem vették figyelembe, válaszként nemritkán azóta is személyeskedést kapunk, ami zsákutcába tereli a vitát." A jelenlegi javaslat a távol tartás megszegését szabálysértésnek tekinti, ami Wirth szerint a szabálysértési eljárások komolytalanságát figyelembe véve igen enyhe következmény. "Isme-retes, hogy a bántalmazók eddig sem fizették ki a rájuk kirótt pénz-bírságot, és ha a sértett közvetlen veszélyeztetését követõ intézkedés megszegése csupán szabálysértésnek minõsül, nem érvényesülhet az elrettentõ ereje" - mondta.
A miniszteri biztos
április végén tette közzé az elmúlt év eredményeit. Ebben a társadalmi szervezetek bevonásánál kiemeli, hogy az országos rendõrfõkapitány velük együttmûködve adta ki tavaly tavaszi intézkedését, amely a rendõri munka áldozat-központúságát, a proaktív szemléletet és a feladatok egységes végrehajtását tartja a legfontosabbnak. Salgó László rendõrfõkapitány is rendszeres vendége a konferenciáknak, és sohasem mulasztotta el hangsúlyozni a jó együttmûködést a szervezetekkel. Juhász Géza szerint a legtöbbet a rendõrök tettek, "de az övék kevésbé ideologikus szakma, így könnyebben elérhetõ, hogy egy utasítás miatt a szemlélet is megváltozzon" - mondta. Ráadásul szerinte õk vannak a tûzvonalban, a társadalmi elvárás feléjük a legnagyobb, míg a nem intézkedõ, ezzel mulasztó családsegítõt vagy a látleletet fel nem vevõ orvost már nem marasztalják el. Juhász úgy véli, sokan a bántalmazók érdekeit védik, miközben "szakmai köntösbe bújtatva" érvelnek amellett, hogy a megelõzés a legfontosabb feladat. Példaként hozta fel, hogy Göncz Kinga, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára többször azt mondta, hogy a rendõrségi intézkedéssel az állam "erõszakra erõszakkal válaszol, ami nem jó megoldás, hiszen a konfliktuskezelési technikák elsajátítása, mediáció, szakember segítsége teheti a családot alkalmassá arra, hogy önmaga oldja meg a problémát".
A megelõzés kontra állami beavatkozás mellett töréspont alakult ki a "ki ver kit?" kérdésben is. A családon belüli erõszak sok szakember elõadásában szinte észrevétlenül csúszik át a gyermekbántalmazás kérdéskörébe, illetve gyakran folyik a vita azon, hogy a nõk inkább bántalmazók vagy bántalmazottak. Wirth Judit szerint a családon belüli erõszak kapcsolata a nemi hovatartozáshoz "egyértelmû és univerzális tény". "Az ENSZ, az Európai Unió, az Európa Tanács, a WHO: nincs olyan intézmény és szerv, amely a családon belüli erõszakot ne a nõk elleni nemi alapú erõszak egyik fajtájaként definiálná" - mondta. Vitatói gyakran hivatkoznak Richard J. Gelles, az amerikai Családon Belüli Erõszakot Kutató Program igazgatójának 1985-ös felmérésére, amely szerint megközelítõleg azonos a partnerüket megütõ nõk és férfiak száma. Gelles egy késõbb publikált írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a fenti adat igaz ugyan, de nem hagyhatók figyelmen kívül tanulmányának azon állításai sem, amelyek szerint a férfiak hétszer gyakrabban okoznak súlyos sérüléseket partnerüknek, mint a nõk, illetve a nõket több mint kétszer gyakrabban öli meg partnerük, mint a férfiakat.
Az országgyûlési határozat biztonságos menedékház-hálózat és kríziskezelõ központok felállítását is kérte. Tavaly nyáron a frissen kinevezett esélyegyenlõségi miniszter krízisközpontok országos hálózatáról beszélt, a feladatra mintegy 800 millió Ft-ot szánva. Ehhez képest idén az Esélyegyenlõségi Kormányhivatal egy csak munkaidõben mûködõ, telefonos segítséget nyújtó szolgálatot indított be, a kormányon belül pedig Lévai egyedül maradt az új intézményrendszer felállításával, ugyanis a szociális tárca és a Belügyminisztérium több fórumon inkább a jelenlegi gyermekvédelmi szolgálatok, családsegítõk munkájának erõsítését tartotta fontosnak. A telefonos szolgálat igen fontos, bár több szakember szerint hasznosabb volna egy nonstop mûködõ telefon. Az Esélyegyenlõségi Kormányhivatal nem válaszolt a krízisközpontokra vonatkozó kérdéseinkre.
Úgy tûnik, a civil szervezetek a kormányzat szerint túl radikális, teljesíthetetlen, sokszor szakmailag is hibás követelésekkel léptek fel. A családon belüli erõszak sokak számára nem egyértelmûen és
nem deklaráltan negatív jelenség,
gyakran összemossák a "nevelõ hatású pofonnal", és visszatérõ érv a "saját lakásomban azt csinálok, amit akarok" is. A javaslat parlamenti vitájában az ellenzéki képviselõk egy része átvette a civilek kifogásait, de a felszólalók másként is érveltek. Például Harrach Péter volt szociális és családügyi miniszter rosszallotta, hogy a család fogalma negatív megvilágításba került, szerinte az apai pofon nem feltétlenül hiányzik a gyereknek, "de élete során minden gyermek kapott már egy-két pofont a jobb családokban is, és semmi baja nem lett ettõl", valamint úgy látja, hogy erõszakos cselekedetek "az esetek többségében deviáns emberek problémás kapcsolataiban fordulnak elõ". Az MSZP-s országgyûlési képviselõ, a pedagógus végzettségû Urbán Árpád saját tapasztalataira hivatkozva a plenáris ülésen azt mondta, hogy bár nemcsak roma tanulóknál fordul elõ családon belüli erõszak, "de sajnos az esetek nagy százalékában ezeknél ez a tény nagyobb százalékot mutat".
"Nem vagyok különösképpen elégedett" - közölte lapunkkal Eörsi: hiányolja a valós társadalmi vitát, de pozitívumnak tartja, hogy az állami vezetõk végre szembesülni kényszerültek a problémával. Úgy véli, a kormány megtette a leglátványosabb lépést, ami "elég ellentmon-dásosra sikeredett, és az az igazi probléma, hogy önmagában nem megoldás". Ha nincs meg a menekülni kényszerülõk és a távol tartottak infrastruktúrája, "az egésznek semmi haszna". Wirth Judit úgy látja, hogy a családon belüli erõszak ügyében az állami szférában és a politikában is egyre több a jó szándékú, tenni akaró ember, "de õk gyakran egymástól is és a civil szervezetektõl is többé-kevésbé elszigetelten dolgoznak, így pedig számukra is fennáll a kiégés veszélye".
Legközelebb õsszel tárgyalhatja a parlament a javaslatot, és addig számtalan lehetõség nyílik az egyeztetésre. A szervezetek attól tartanak, hogy a javaslat "tovább puhul", és csupán azért vonták vissza, mert az uniós kampány idején a baloldal nem akart támadási felületet a számára egyébként sem túl erõs "családügyben". "Pedig aki azt gondolja, hogy ezt a problémát a szõnyeg alá lehet seperni - akár bagatellizálással, akár relativizálással, akár eltagadással, akár bármi mással -, az téved. Az halad elõre, aki felismeri, hogy a törvény, egy jó törvény elengedhetetlen, és ez csak az elsõ lépés" - összegezte Wirth. Szerinte le lehet rontani a javaslatot olyan szintre, amelyen nem biztos, hogy érdemes új törvényt hozni, "bár azt rendkívül cinikusnak tartanánk, hogy olyan törvény szülessék, mely eleve kizárja a hatékonyságot, s aztán a hatékonyság elmaradásában bárki annak bizonyítékát lássa, hogy nem lehet a kérdést jogi eszközökkel kezelni". Eörsi örül, hogy a probléma bekerült a közgondolkodásba, szerinte az újabb tragédiák idõvel arra kényszerítik a ma még ellenállókat, "hogy folyamatosan lépjünk a témában".
Virág Tamás
Bûnmegelõzési pályázatok
Az Igazságügyi Minisztérium pályázatot írt ki a tanköteles gyermekek, iskolából kimaradó fiatalkorúak bûnelkövetõvé válásának megelõzésére, illetve bûnmegelõzési kutatási projektekre. Elõbbire 150 millió Ft áll rendelkezésre, és csak együttmûködési megállapodást kötõ partnerek (önkormányzat, iskola, egyházak, kisebbségi önkormányzatok stb.) pályázhatnak, a támogatás összege programonként 15-30 millió Ft. A kutatási projektek többek között a közoktatásban dolgozók konfliktuskezelési és egyéb tréninglehetõségeit biztosítanák, illetve a közérdekû munkára ítéltek városszépítõ és közösségkiengesztelõ jellegû munkáinak szervezését segítenék. Egy-egy programot 2-5 millió Ft-tal támogat a tárca. Mindkét pályázat beadási határideje június 21.
