Elsősorban is rejtély, amelynek a titkát felfejteni nem, legfeljebb sejteni tudjuk. Vezetői nincsenek - legalábbis nyilvánosan -, csak gyaníthatjuk, hogy "az amerikai kormány, az elnök, a G7, (...) az amerikai nemzeti bank szerepét betöltő FED, a Világbank, az IMF, a világ legnagyobb bankjainak és vállalatainak vezetői" tartoznak közéjük. Ideológiája megint csak nincs, hacsak nem az emberi jogok fogalomköre, amelynek bár fényes a múltja, a jelene igencsak hitvány. "Ma már világos, hogy minden kollektív és nemzetállami összetartozással és fegyelmező erővel szemben hivatkoznak az emberi, egyéni jogokra, és törik is meg a nemzeti ellenállásokat."
Csurka számára - minthogy a globalizációs folyamat tudatos (ártó) szándékoktól, akaratoktól független tényszerűségét elfogadni képtelen - az a kérdés okozza a legnagyobb gondolati nehézséget, vajon "hogyan éri el a globalizmus: a világ majdnem minden kormánya és a globalizmus terjesztője, sokszor önmagával, vagy nemzeti érdekeinek csorbulásával is a megvalósítója legyen. Milyen kényszer hat itten?" Mi van?! - hőkölhetnénk vissza a borongósan homályos töprengés olvastán, de a gomolygó megfogalmazást tudjuk be inkább az őszinte tanácstalanságnak! Keressünk inkább fogódzókat: "A globalizmusban az a különös, a teljes mértékben újszerű, hogy minden vezető tudomásul veszi." Majd pedig a keserű végkövetkeztetés: "A globalizmust megszüntetni, lebirkózni nem lehet, mert mint láttuk, megfogni is nehéz."
De a szó a maga homályos szitok-mivoltában ettől még használható - akár a nemzetközi terrorizmus elsőként Csurka által felismert legújabb megnyilvánulásaként is, habár ma már nem a térképasztalok fölött tologatnak határokat és élettereket, hanem "áruházlánc-építéssel, a helyi ipar, a földművelés elsorvasztásával, tévéműsorokkal és pénzügyi kiszolgáltatottság keletkeztetésével dolgoznak". Szerzőnk ezt a meglátását egyébként három éve, a nairobi és Dar es Salaam-i amerikai nagykövetség elleni terrorista támadások kapcsán fogalmazta meg, rámutatva egyszersmind a robbantók élethelyzetéből fakadó indulatokra is. "Amikor népek vesztik el minden esélyüket az önálló, független életre, és gazdasági kiszolgáltatottságuk kilátástalanná tesz minden ésszerű kezdeményezést, amikor egy társadalmon belül egy-egy réteg lezüllése és lezüllesztése már csak a bűnöző ösztön kifejlődését táplálja és az ellenállásra a legrövidebb út a a vak terrorizmus" - nos, ekkor "az egyetlen érvényes válasz: a gyilkosság".
Az 1998 augusztusában született írás gondolatmenete az említett támadásokra adott amerikai válaszcsapások felől kanyarog a végkifejlet felé, miszerint az USA "alkatilag, történelmi tudatának fogyatékossága miatt sem alkalmas a világ egyeduralkodójának szerepére. Oly mértékben hozzá van nőve, belső gazdasági és pénzügyi viszonyait oly mértékben behálózza az Izrael Állammal és a népével való kapcsolat" stb. stb., hogy "az már önmagában is világháborús veszélyforrás". Pedig - idézet más helyről - "Izraelnek nem is annyira a palesztinoktól elvett területekre van szüksége, hanem magára a háborúra, s az állandó fenyegetettségre, amellyel igazolni lehet az amerikai fegyver- és egyéb szállításokat, az irdatlan támogatásokat, azt az adót, amelyet most már lassan az egész világgal megfizettetnek". Az egész világgal, tehát Magyarországgal is, ahol "uralmon vannak a kultúrában, és részben a politikában is: épülnek a lakóparkok, lehet földet venni és üzletelni, plazákat építeni, amelyekben tolong a bamba nép".
A csúsztatások, fél-, negyed- és alig-igazságok, paranoid feltételezések láncolata ezzel körbeér, hiszen "a háttérben ott mosolyog a kövérkés arcú Monika Lewinsky, vastag, élveteg szájával".
- kovácsy -
