Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója március 6-tól lép hivatalba, a Kossuth rádióban el is magyarázta, miért van szükség a létrejövő Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központra, amiben az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum koordináltan fog működni.
Demeter az „együtt erő” metaforával jellemezte a konstrukciót. A koordinált együttműködéssel azt kell elérni, hogy ezek a múzeumok közösen tudjon olyan közönségszolgálatot végezni, olyan múzeumpedagógiát és tudásátadást művelni, amely a magyar nemzeti kulturális identitást egységében tudja megmutatni.
Elmondta, hogy nem szereti a művészeti életre az elmúlt évtizedekben jellemző gettó logikát, amely szerint külön vannak az írók, a képzőművészek, a zenészek, és nehéz az átjárás közöttük. Ez nem tesz jót, mert a kultúra egységes egész – mutatott rá, kiemelve:
az 1970-80-as években még sokkal természetesebben, organikusabban működött ez Magyarországon.
Demeter Szilárd, hozzáfűzte, hogy amikor L. Simon László főigazgató távoztakor a Magyar Nemzeti Múzeum identitása körüli beszélgetések megkezdődtek, akkor arra kereste a választ, hogy ha most alapítanánk egy nemzeti múzeumot, akkor az miről szólhatna.
Mindarról szól, ami most szerteszét, a gyöngeség állapotában, különböző intézményekben van kiszervezve: „Az én forradalmi javaslatom arról szólt, hogy állítsuk vissza egységbe azt, ami eredetileg is úgy alapítódott.”
Az Indexnek már nyilatkozott a kultúra erős embere
A kormányhoz közeli Indexnek Demeter Szilárd elmesélte azt is, hogy bár a Nemzeti Múzeum élére hivatalos pályázat útján lehetett aspirálni, ő személyesen Orbán Viktorral és Csák Jánossal beszélte meg, hogyan tovább.
„Volt egy beszélgetés hatszemközt a Karmelita kolostorban Orbán Viktor miniszterelnök úr, Csák János miniszter úr és közöttem, amikor azt is világossá tettem, hogy ha olyan embert keresnek, aki az intézmény jelenlegi állapotában képes arra, hogy rendbe tegye a Magyar Nemzeti Múzeumot, akkor az nem én vagyok” – mondta Demeter, aki azt is elárulta, hogy megvezették a közvéleményt és a sajtót. Ahhoz, hogy kinevezzék, „formális feltétele az volt, hogy beadjam a pályázatomat, tehát a filozófiai vagy kultúrstratégiai megalapozást és a részletes, lehetséges cselekvési irányokat, stratégiai együttműködési pontokat összegyúrtam egy elfogadható minőségű pályázattá. Aztán, hogy ne szivárogjon ki, meg hogy ne hekkeljék meg az egészet, dezinformációs taktikaként elhintettük, hogy visszavontam, ezt mindenki el is hitte, és békén is hagyták a pályázókat, tehát mindenki készült rá.”
Az interjúból az is kiderült, hogy az intézmények összevonásáról az érintett igazgatók csak a tévéből értesültek, vagy legfeljebb informális formában. Arra a felvetésre, hogy az intézményigazgatók ezt úgy élik ezt meg, hogy a fejük fölé ültetnek valakit, Demeter hárítással felel: „Ez a probléma. Ez a gondolkodás az, ami a magyar közgyűjteményi rendszert lefojtja. Mindenki azt gondolja, hogy az intézmény az övé.”
