Március 13-án, pénteken este jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök egy videóüzenetben, hogy március 16-ától, hétfőtől a koronavírus-járvány miatt bezárnak az iskolák és digitális tanrendben folytatják a tanévet. Később azt is állította, hogy erre már évek óta készültek, csak épp egy évvel később vezették volna be – ehhez képest a tanároknak mindössze két napja maradt az átállásra.
„Ez egy kamu, hogy itt évek óta ezt készítették elő”
– mondja Basa István, egy budapesti gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Mint mondja, korábban voltak ugyan továbbképzések, amelyeken különféle applikációkat mutattak be a tanároknak, de arról soha nem volt szó, hogy ennek bármiféle rendszerszintű realitása lenne, ezek mind csak tanulástámogató eszközökként voltak megnevezve.
Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) még 2015-ben egy kiáltványban foglalta össze az iskolai digitális oktatás megújításának tervét, akkor azt is megfogalmazták, hogy mik a legnagyobb hiányosságok e téren:
- az elavult iskolai eszközrendszer,
- az alacsony internet sávszélesség,
- az oktatást támogató elektronikus szolgáltatások és digitális tartalmak hiánya,
- a rendszergazdák és a karbantartás hiánya,
- illetve a digitális oktatásra felkészítő pedagógusképzés hiánya.
A problémákra válaszként 2016-ban Deutsch Tamás Digitális Jólét Program összehangolásáért és megvalósításáért felelős miniszterelnöki biztos közreműködésével elkészült ugyan a Digitális Oktatási Stratégia (DOS), és bár Molnár Attila, az IVSZ főtitkára szerint ennek jegyében történtek előrelépések, ez sem a mostani helyzetre adott válaszokat készítette elő. „A DOS arról szólt, hogy a tantermekben legyen digitális oktatás. Most nem erről van szó, gyökeresen más a helyzet. Erre senki nem volt és nem is lehetett felkészülve” – mondja.
| ||
Az utóbbi évek iskolai digitális fejlesztésének egyik legnagyobb eredménye az úgynevezett Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer (KRÉTA) bevezetése volt, amelyet a 2018-19-es tanévtől kötelező is volt használnia a pedagógusoknak elsősorban naplózásra, vagy az érdemjegyek rögzítésére. Az Oktatási Hivatal ugyan most is „kiemelten ajánlja” a tanároknak ezt a felületet, a múlt héten pedig több új funkcióval is bővítették (házi feladatok kiosztása, kérdőív készítése), a legtöbb tanár mégis rossz véleménnyel van róla.
Amellett, hogy a hirtelen terhelés miatt nagyon lelassult a rendszer, egy online kérdőívben más, a tanárok által használt megoldások közül egyértelműen a legalacsonyabb értékelést kapta használhatóság szempontjából. „A kezelhetősége nagyon alacsony pontszámot kapott, illetve a használhatósága is minimális. Ennek egy nagyon egyszerű oka van: a KRÉTA egy adminisztrációs rendszer, nem erre találták ki” – mondja Horváth László, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének adjunktusa, a felmérés elindítója.
„A KRÉTA egy olyan nagy és komplex rendszer, amit elsősorban a pedagógusok oldaláról használnak, és az egész országban működnie kell – emlékeztet Molnár Attila. – Meggyőződésem, hogy jó dolog, ha van egy központi digitális keretrendszer, de mint minden informatikai rendszeren, úgy ezen is lehet javítani” – teszi hozzá.
Ennek ellenére számos iskola és tanár döntött úgy, hogy a központi fejlesztésű rendszerben csupán az adminisztrációt végzi el, és helyette más távoktató platformokat használ. Molnár azonban arra figyelmeztet, hogy érdemes olyanokat használni, amelyeknek nem az adatkereskedelem az elsődleges üzlete, vagyis hogy a diákok profilja emiatt ne kerüljön olyan cég kezébe, amely továbbértékesítheti az adataikat.
Eltérő gyakorlatok
A gyakorlat ugyanakkor nem csak iskolánként, de sokszor tanáronként is eltérő, ahogy az is, hogy milyen megoldásokkal élnek, milyen módon próbálják fenntartani az oktatást. „Nálunk nem kötelező online órát tartani, de a cél az, hogy akkor is úgy adjuk ki a feladatokat, hogy a heti óraszám 80 százalékának megfelelő időt a gyerekek tanulással töltsék el – meséli egy budapesti gimnázium történelemtanára. – Az online órát nem is tartom pedagógiailag célravezetőnek, inkább arra törekszem, hogy ne kelljen a gyerekeknek a tanulás miatt állandóan a gép előtt ülniük, szerintem ez káros is lenne.”
A már említett felmérésből azonban az látszik, hogy a legtöbben az interneten már elérhető videókat használnak az oktatáshoz, amiket a diákok bármikor megnézhetnek. Horváth László szerint érthető, hogy a tanárok a könnyen elérhető megoldásokhoz fordulnak, azonban ez a frontális oktatási formát ismétli meg. „Korábban a táblára írt a tanár, aztán jött az írásvetítő, majd a ppt. Mindez nem változtat a pedagógián, nem az eszköz a lényeg. Most viszont arról van szó, hogy a tanítás helyett az önszabályozó tanulást kellene támogatni” – teszi hozzá.
„Nyilván amikor az online órádat megtervezed, ki kell találni, hogy ez mitől fog működni és mitől fog különbözni attól, hogy csak beülteted a gyerekeket a gép elé és beszélsz” – mondja Basa István, de hozzáteszi, nincs jó megoldás: „Most hirtelen rázúdították ezt az egészet a tanárokra, nyilván sokat hibázunk is, és ez az egész rajtunk csapódik le. Ha minden egyes órát megtartunk, akkor az a baj, ha viszont nem, akkor meg az. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.” Mint mondta, bár számos digitális tananyag elérhető az interneten, és ezek hasznosak is, sokszor hiányzik hozzájuk a módszertan, ezért mindenki úgy oldja meg az online oktatást, ahogy ő maga pedagógiailag a legjobbnak látja.
Ez azonban extra terhet ró a tanárokra. Bár Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a múlt héten azt mondta, a Nemzeti Alaptanterv szeptemberi bevezetését nem halasztják el, mert most több szabadideje van a tanároknak felkészülnie rá, nagyon úgy tűnik, hogy ez nem igaz.
„Rengeteg idő elmegy a tervezéssel, és nagyon sok időt vesz el a megoldott feladatok ellenőrzése is”
– mondja a már említett történelemtanár. „A gyerekeknek 5 perces munka, de nekem minden visszaküldött megoldást egyenként kell megnézni, mind a 120 diáknak, akit most tanítok. A tanteremben 2 perc lenne leellenőrizni, ez most megsokszorozódik” – magyarázza.
| ||
Az új rendszerre való átállás a tananyaggal való haladást is megnehezíti, a lapunknak nyilatkozó tanárok egyaránt arról számoltak be, hogy igyekeznek nem olyan szigorúan venni az értékelést. „Ha nem kéne ebben a félévben osztályozni, akkor én nem osztályoznék” – jelentette ki Basa István. „Rossz jegyeket semmiképp nem akarok adni, mert abba nem látunk bele, hogy a diákok mennyire tudnak otthon tanulni. Szerintem az értékelés most egyébként is másodlagos – teszi hozzá az idézett történelemtanár is. – Az alsóbb évfolyamokban nyilván lassabban fogok haladni, kisebbet markolunk, de az legyen alapos. Az, hogy nem az év elején megírt tanmenetet követjük, szerintem most egyáltalán nem probléma.”
Az érettségi azonban már más kérdés. Bár felmerült az elhalasztása, jelen állás szerint megtartják, ezért a tanárok igyekeznek a végzősökre jobban odafigyelni. „Aki idén érettségizik, annak másfél hónap marad ki, én ezt nem érzem annyira tragikusnak” – mondja Basa István. Szerinte akik eddig nem fejezték be a tananyagot, azoknak egyébként is nehéz lenne felkészülni, de hozzáteszi, most a krízishelyzet a többi diák számára is megnehezíti a tanulást.
Van, hogy az alapok is hiányoznak
Arról nem is szólva, hogy most ez a diákok részéről is másféle megközelítést igényel, önálló tanulást, amelyre sok helyen az eszközök sem állnak rendelkezésre. Bár számos példa van arra, hogy az iskola biztosítja a szükséges eszközöket a rosszabb helyzetben lévő tanulóknak, vagy hogy önkéntes felajánlások segítik ezeket a gyerekeket, jónéhány helyen továbbra is papíralapon oldották meg a távoktatást.
„A legnagyobb probléma, hogy még ha internetelérésük van is – és ez sem igaz az összes családra –, sok helyütt ez annyit jelent, hogy van egy vagy kettő nem túl jó állapotban lévő mobil, és ahhoz kapcsolódó mobilinternet” – mondja Lencse Máté, a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány Toldi Tanodájának vezetője.
„De nemcsak a digitális eszközök hiánya a gond, hanem a tanulási környezet sem megoldott ezekben a családokban, és nincs meg a kultúrája annak, hogyan tudnak otthon egyedül nagy mennyiségű tananyagot feldolgozni anélkül, hogy azt akár egyszer is elmagyarázták volna nekik. Ez teljesen felkészületlenül érte a gyerekeket, és szerintem ez nem is csak a hátrányos helyzetű térségekre jellemző" – teszi hozzá.
Lencse Máté arra is felhívja a figyelmet, hogy a távoktatásban differenciálni is sokkal nehezebb, mert míg egy gyerekről a pedagógus az iskolában tudja, hogy egy feladat még nem neki való, most a tanárok az egész osztálynak adnak ki feladatokat. A tanodában ők most ezért elsősorban arra próbálnak koncentrálni, hogy az egyéni online tanulási alkalmakkor a gyerekek érezzék, hogy nem hagyták őket magukra. „Ebben egy huszadrangú dolog az, hogy egyébként haladjunk az anyaggal. Ha azt akarnánk csinálni, amit elképzeltünk eredetileg, azt próbálnánk beleilleszteni egy olyan rendszerbe, amelynek teljesen más sajátosságai vannak, és amiben senkinek nincs gyakorlata, az nem vezetne jóra és csak frusztrációt szülne minden oldalon” – teszi hozzá.
Forradalom az oktatásban?
Bár többen is említették, hogy amiképpen a felsőoktatásban előre hozták a tavaszi szünetet, úgy a közoktatásban is kellett volna haladékot adni, Molnár Attila szerint meglepően gyorsan adaptálódtak a tanárok az új helyzethez. „Az IVSZ március 13-án még azt javasolta, hogy a következő két hetet tekintsük kísérleti időszaknak, és a tavaszi szünet után menjen csak élesben az oktatás – ehhez képest 2-3 nap alatt megtörtént az átállás. Ezt mi sem tudtuk elképzelni, ez minden eddigi tapasztalattal szembemegy.
Eddig március 15-e a 48-as forradalom ünnepének tekintettük, lehet, hogy innentől az oktatás forradalmának az ünnepe is lesz majd,
mert amit most megtanulnak a pedagógusok és a diákok, azt nem fogják elfelejteni, az oktatás már soha nem lesz olyan, mint amilyen múlt szeptemberben volt.”
Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szervezetének (PDSZ) elnöke korábban Magyar Narancs online-nak nyilatkozott hasonlóan, mint fogalmazott, „robbanásszerű módszertani megújulásra lehet számítani”.
Számos digitálisan elérhető tananyag és tanulássegítő program van ugyanis, és bár vannak állami fejlesztésű okostankönyvek is, most a magáncégek is segíteni próbálnak azzal, hogy ingyenesen elérhetővé tették saját anyagaikat; érezhetően meg is ugrott a kereslet irántuk. Medovárszki György, a Mozaik Kiadó ügyvezetője azt mondta, bár a tankönyvpiac államosításával fokozatosan lekerültek a kiadványaik a hivatalos tankönyvjegyzékről, a digitális tartalmaikat továbbra is használták a tanárok, most pedig, amikor ingyenessé tették a közismereti tárgyak digitális tankönyveihez a hozzáférést, gyakorlatilag „felrobbant az internet”.
„A tanárok nagyjából szabad kezet kaptak, és ahogy az egészségügyi dolgozók is nehéz körülmények között, úgy a tanárok is hathatós állami segítség és felkészítés nélkül, valamint megfelelő eszközök hiányában magukra hagyva próbálják megoldani a helyzetet. Ebben nem csak mi, hanem számos más magáncég felajánlása is segíti őket” – mondja.
„Ha egy ilyen helyzetben visszanyerték a tanítás szabadságát a tanárok, akkor nem biztos, hogy vissza lehet térni oda, ahol akár csak két hete is voltunk.
A legnagyobb üzenet az, hogy sok eszközt lehet használni, és bízni kellene a tanárokban, hogy meg tudják oldani a helyzetet az általuk választott eszközökkel” – tette hozzá.
A magyar fejlesztésű és teljesen ingyenes, feladatlap-készítésre alkalmas Redmenta oldalára csak a múlt héten 130 ezren regisztráltak és ez még növekedni fog. „Érezhető a változás – mondja Visy Zoltán, a Redmenta ügyvezetője. – Az intenzív terhelésre számítottunk, ezért meg is kerestük a szolgáltatónkat, ahol azt mondták, nekik az ilyen ügyek fontosak, ezért a legerősebb gépüket ingyen a rendelkezésünkre bocsátották. Az állam egyelőre nem vesz részt ebben a dologban, amit nagyon sajnálunk, úgyhogy az ingyenes szolgáltatás fenntartásához más szereplőktől várunk segítséget” – teszi hozzá.
Molnár Attila szerint a hálózat ugyanakkor bírni fogja az online oktatás terhelését. Mint mondja, az elmúlt évek hálózatfejlesztései, az üvegoptikára való átállás már korábban megcélozta a tömeges igények kiszolgálását, a cégek pedig gyorsan reagálnak a szerverparkok bővítésére. „Mindig az elején a legnehezebb, de ha eddig bírta a hálózat, akkor valószínűleg ezután is bírni fogja. Technológiailag nagyon szerencsés helyzetben ért minket a koronavírus, nem tudom, mi lenne, ha nem lenne ez a digitális lehetőség a kezünkben. Persze, majd el kell jutni addig is, hogy megmondjuk azt, mi az az alkalmazás, amit jobban ajánlunk azért, mert takarékosabb a sávszélességgel. De egyelőre bírják a szolgáltatók.”
