Interjú

Dönteni élet és élet között

Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke

Belpol

A kormánymédia hevesen kritizálja a MOK-nak a járvány alatti orvosi munkát segítő etikai ajánlását, pedig az érintettek szerint azt már több helyen alkalmazni kellene. Kásler Miklós miniszter ellentétesnek tartja a hippokratészi esküvel, a MOK viszont úgy véli, nyílt kommunikáció szükséges az igazságosabb betegellátáshoz.

Magyar Narancs: A kormánymédia az etikai kódex ürügyén azt írta, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) „sorsolással döntene emberek életéről”. A vádat a kamara közleményben utasította vissza. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma hónapokig hallgatott a MOK tavaszszal kiadott iránymutatásáról, most viszont Kásler Miklós kimondta, hogy elutasítja az abban leírtakat; vagyis azt, hogy a jobban védhető életet kell előnyben részesíteni az ellátásban. Ön ezek után jelezte: külföldön az egészségügyi minisztériumok készítenek ilyen ajánlásokat. Az ellentét egyre élesebb, a téma egyre aktuálisabb: az egészségügyi rendszer az összeomlás határán teljesít. Miért adtak ki etikai ajánlást, és egyeztettek-e a minisztériummal a témáról?

Hegedűs Zsolt: Már a pandémia első hulláma alatt sorban adták ki a nyugat-európai és tengerentúli munkacsoportok az ajánlásaikat arról, hogyan lehet a lehető legigazságosabban elosztani a véges orvosi erőforrásokat kiemelkedő terhelés idején. A MOK akkor úgy gondolta, kötelessége felkészülni erre a helyzetre akkor is, ha mindenki azt szeretné, hogy ezt az iránymutatást ne kelljen használni. A cél éppen az, hogy minél több emberéletet meg tudjunk menteni, és kisebb legyen az orvosokon a lelki teher. Már akkor voltak olyan időszakok New York-i, olasz, spanyol, svájci kórházakban, amikor a betegek beáramlása nagyobb volt, mint a kapacitás, ezért ezeket az iránymutatásokat, a betegek rangsorolását alkalmazni kellett. A szakma alapvetően pozitívan fogadta az ajánlásunkat, egy-egy kritikus hang volt. A Magyar Nemzet kattintásvadász cikke november végén egyetlen momentumot, az azonos életkilátású betegek közötti sorsolást emelte ki a bioetikusokból, orvosokból, teológusokból, jogászokból és betegszervezetekből álló szakmai csoport által szerkesztett anyagból – miközben a komplex munkából csak ennek az elemnek a kiemelése, aminek a megvalósulására egy a tíz­ezer­hez az esély, önmagában etikátlan. Mi viszont minél több lehetséges kimenetelt akartunk végiggondolni következetesen, és a szakértőink között konszenzus volt abban, hogy ha szakmai alapon már nem lehet eldönteni, melyik betegnek jobbak az életkilátásai, akkor ne az orvosnak kelljen a megérzése alapján dönteni. Ne kelljen senkinek istent játszani! Szerintünk ki kell mondani: van olyan extrém helyzet, amikor megáll a tudomány. Sokan a járvány létét is tagadják, mások viszont azt, hogy a járvány be tudja dönteni az egészségügyi rendszert, és valóban előállhat akár pár óra leforgása alatt egy kórházban az a helyzet, hogy rangsorolni kell a betegek között. Úgy ítéljük meg, hogy épp az nem egyeztethető össze a hippokratészi esküvel, ha a problémát a szőnyeg alá söpörjük, és nem dolgozunk ki ilyen irányelvet és betegbesorolási útmutatót – ezt hívjuk triázsolásnak, mely eljárást egyébként régóta ismernek és alkalmaznak azok az orvosok, akik tömegkatasztrófák vagy háború idején gyógyítanak. A szinte csak elvi szinten létező sorsolásszituációt azért említettük, mert az ajánlásunk más országok protokolljaihoz képest is részletes. Erről lehet vitát folytatni, de nem egy politikai napilap címoldalán félretájékoztatva az olvasókat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.