Magyar Narancs: A kormánymédia az etikai kódex ürügyén azt írta, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) „sorsolással döntene emberek életéről”. A vádat a kamara közleményben utasította vissza. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma hónapokig hallgatott a MOK tavaszszal kiadott iránymutatásáról, most viszont Kásler Miklós kimondta, hogy elutasítja az abban leírtakat; vagyis azt, hogy a jobban védhető életet kell előnyben részesíteni az ellátásban. Ön ezek után jelezte: külföldön az egészségügyi minisztériumok készítenek ilyen ajánlásokat. Az ellentét egyre élesebb, a téma egyre aktuálisabb: az egészségügyi rendszer az összeomlás határán teljesít. Miért adtak ki etikai ajánlást, és egyeztettek-e a minisztériummal a témáról?
Hegedűs Zsolt: Már a pandémia első hulláma alatt sorban adták ki a nyugat-európai és tengerentúli munkacsoportok az ajánlásaikat arról, hogyan lehet a lehető legigazságosabban elosztani a véges orvosi erőforrásokat kiemelkedő terhelés idején. A MOK akkor úgy gondolta, kötelessége felkészülni erre a helyzetre akkor is, ha mindenki azt szeretné, hogy ezt az iránymutatást ne kelljen használni. A cél éppen az, hogy minél több emberéletet meg tudjunk menteni, és kisebb legyen az orvosokon a lelki teher. Már akkor voltak olyan időszakok New York-i, olasz, spanyol, svájci kórházakban, amikor a betegek beáramlása nagyobb volt, mint a kapacitás, ezért ezeket az iránymutatásokat, a betegek rangsorolását alkalmazni kellett. A szakma alapvetően pozitívan fogadta az ajánlásunkat, egy-egy kritikus hang volt. A Magyar Nemzet kattintásvadász cikke november végén egyetlen momentumot, az azonos életkilátású betegek közötti sorsolást emelte ki a bioetikusokból, orvosokból, teológusokból, jogászokból és betegszervezetekből álló szakmai csoport által szerkesztett anyagból – miközben a komplex munkából csak ennek az elemnek a kiemelése, aminek a megvalósulására egy a tízezerhez az esély, önmagában etikátlan. Mi viszont minél több lehetséges kimenetelt akartunk végiggondolni következetesen, és a szakértőink között konszenzus volt abban, hogy ha szakmai alapon már nem lehet eldönteni, melyik betegnek jobbak az életkilátásai, akkor ne az orvosnak kelljen a megérzése alapján dönteni. Ne kelljen senkinek istent játszani! Szerintünk ki kell mondani: van olyan extrém helyzet, amikor megáll a tudomány. Sokan a járvány létét is tagadják, mások viszont azt, hogy a járvány be tudja dönteni az egészségügyi rendszert, és valóban előállhat akár pár óra leforgása alatt egy kórházban az a helyzet, hogy rangsorolni kell a betegek között. Úgy ítéljük meg, hogy épp az nem egyeztethető össze a hippokratészi esküvel, ha a problémát a szőnyeg alá söpörjük, és nem dolgozunk ki ilyen irányelvet és betegbesorolási útmutatót – ezt hívjuk triázsolásnak, mely eljárást egyébként régóta ismernek és alkalmaznak azok az orvosok, akik tömegkatasztrófák vagy háború idején gyógyítanak. A szinte csak elvi szinten létező sorsolásszituációt azért említettük, mert az ajánlásunk más országok protokolljaihoz képest is részletes. Erről lehet vitát folytatni, de nem egy politikai napilap címoldalán félretájékoztatva az olvasókat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
