Megint sikerült nagyot alkotnia a Fidesz fővárosi, ellenzékben lévő frakciójának: ezúttal egy újabb metrónyomvonalra leltek. Talán a harmadikra vagy negyedikre azóta, hogy a kormány már nem szereti a 4-es metró terveit. A Fidesz most egy olyan változatot kotort elő a fiók mélyéről, amit mások már évekkel korábban megvizsgáltak és elvetettek. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a Fidesz metrója nem arra akart menni, mint Demszky Gáboré. Harmincmilliárd forintból is meg lehet építeni, mondják, éppen annyiból, amennyi a fővárosi önkormányzatnak is van. A budapesti Fidesz nyomban meg is kereste a közlekedési minisztert. Nógrádi László eddig nem sokat hallatott magáról, most viszont megtudtuk róla - saját maga mondta -, hogy ő nem közlekedési szakértő.
Lukra futás
Van tehát egy, a közlekedéshez nem értő közlekedési miniszter, egy alkalmatlan nyomvonalterv és néhány kormánypárti politikus, akik mindezt megpróbálják eladni. És van egy sajtótájékoztató, ahol felvonult a Fidesz fővárosi frakciójának metróépítő delegációja a közlekedési miniszter oldalán. Nógrádi László bejelentette, nagyon jót beszélgetett vendégeivel, és meggyőződött róla, mennyivel jobb is a Fidesz-frakció ajánlotta metró: nem kell alagutat fúrni, elmegy a felszínen is a Déli pályaudvartól a Kelenföldi pályaudvarig, ráadásul kevesebb pénzből; az ötlet jó, a minisztérium támogatja.
A gond csak az, hogy annak idején nem véletlenül vetették el a szakértők ezt a megoldást. Aki ránéz a térképre, látja, miért. A 4-es metró északkeletre megy, valahol a 7-es busz útvonalának környékén: Bocskai út, Móricz Zsigmond körtér, Gellért tér, Fővám tér, ezek a megállók sorakoznak a tervrajzokon. A Déli pályaudvar viszont egyáltalán nem erre van. Az utasok negyedórával később érnének a pesti belvárosba, már ha ki tudnának ott szállni. A Fidesz metrója ugyanis nem más, mint a 2-es metró meghosszabbítása. A beruházás immár huszonkettedik évében járó előkészítésében részt vevő közlekedési szakértő, Pintér László arra figyelmeztet: ha "rászabadítják" a 2-es vonalra Kelenföldet és Budaörsöt, akkor nem lehet majd kiszállni a Blaha Lujza téren, mert kicsi a peron, és ez utóbbin változtatni aligha lehet. Megoldás lehetne a több szerelvény indítása, csak éppen nincs hova indítani ezeket: a Fehér úti végállomás garázsai telítettek, oda több kocsi nem fér, bővíteni pedig az Örs vezér téri depó miatt nem lehet. Továbbá: amennyiben meghosszabbítanák a 2-es metró vonalát, akkor bővíteni kellene a Kelenföldi pályaudvart, és megszüntetni a Délit, mivel funkcióját az előbbi venné át. A költöztetés költségeit negyvenmilliárd forintra becsülték a kilencvenes évek első felében. További költségeket jelentene, hogy a metrót nem lehetne azonnal a felszínre vinni a Déli pályaudvarnál (ahogyan arra Nógrádi miniszter utalt), mivel a metró itt több mint harminc méter mélyen fut a felszín alatt. Ez alagútfúrást, újabb sínpárokat stb. igényelne. Továbbá: ha hosszabb a pálya, akkor több metrókocsi kell, darabja egymilliárdért. A felszíni, eredetileg vasúti síneken nem roboghat a metró, vagyis azokat is ki kellene cserélni.
A magát nem közlekedési szakembernek valló közlekedési miniszter szerint mindennek ki kellene tehát jönnie harmincmilliárdból. Úgy, hogy a metró mindeközben nagy ívben elkerüli Budapest közlekedési szégyenfoltjait, a Bocskai utat, a Móricz Zsigmond teret, a Gellért és a Fővám teret. "Persze hogy nem helyettesítené a 4-es metrót ez a megoldás, de addig is segítene Budapest közlekedési bajain" - ekképp visszakozott a Fidesz és Nógrádi László a fenti kínos kérdésektől. "Viszont ott van az 1-es villamos" - kapkodtak nyomban papírjaik után. Az majdan kimegy Kelenföldre, és enyhít Dél-Buda közlekedési bajain. Csakhogy az 1-essel ugyanaz a baj, mint a 2-es metróval: egyáltalán nem arra megy, amerre kellene. Az emberek pedig aligha fognak kilométereket gyalogolni a Fidesz javasolta metróhoz, hiába fideszes a dél-budai polgármester.
"Pénzen vett" szavazatok
Egyvalamit mesterien csinált a Fidesz-frakció: képtelen ötletük bejelentését pont akkorra időzítették, amikor a fővárosi MSZP éppen összeveszni készült koalíciós partnerével a 4-es metró miatt. Az MSZP ugyanis ultimátumot intézett az SZDSZ-hez: vagy teljesítik a szocialisták feltételeit, vagy nem szavazzák meg a metrót.
A szokatlan fordulat előzményei a nyár elejére nyúlnak vissza. Azt Demszky Gábor sem tagadja, hogy szemérmetlenül jelentette be a Magyar Hírlap egyik interjújában, miszerint ő bizony kampányol a 4-es metróval. 1998 őszén kezdte a kampányt, és 2002 októberéig folytatja: az önkormányzati választásokig éppen átadnak négy állomást, mert hogy véletlenül akkorra készül el a beruházás első fele. A szocialisták erre megsértődtek: Demszky learatja a babérokat, nekik pedig semmi nem marad a dicsőségből. Gondolkodni kezdtek hát, hol és hogyan tudnának ők is a szavazóik kedvében járni. Természetesen ott, ahol az emberek szocialista polgármestereket választottak: a pesti külső kerületekben. Van tennivaló arrafelé bőven: ezer kilométer földút, csatornázatlan háztartások tízezrei. Össze is állítottak nyomban egy csomagot az SZDSZ-nek: épülhet a metró, ha épülnek arrafelé utak meg csatornák.
De még ez sem engesztelte ki őket Demszky választási metrója miatt: az SZDSZ legérzékenyebb pontja ellen intéztek támadást, ami korábban olyan cirkuszokat szült, mint a kábelbotrányként elhíresült városházi bohózat (erről lásd: Csőbe húzva, Magyar Narancs, június 8.). Az MSZP és az SZDSZ hat év alatt nem tudott közös nevezőre jutni abban, hogy a fejlesztésekre vagy az intézmények működtetésére költsenek-e többet. A Vajda Pál szocialista és Atkári János szabaddemokrata főpolgármester-helyettes közötti, nemrégiben majdnem alpárivá süllyedt civakodás erről az ellentétről szólt. A szocialisták szerint nem szabad tovább facsarni az intézményeket, az SZDSZ viszont úgy gondolja, mindennél fontosabbak a beruházások.
Nyár elején - nyolc év múltán - eljött végre a 4-es metró ideje: Demszky Gábor júliusra rendkívüli közgyűlést akart összehívni, ám a városatyák nem voltak hajlandók visszajönni a vakációról. Legalábbis így szólt a hivatalos magyarázkodás, amiért semmi nem lett a nagy csinnadrattával beharangozott ülésből. Valójában arról volt szó, hogy az MSZP garanciákat kért az SZDSZ-től, hogy a metróépítés miatt nem fojtogatják tovább az intézményi hálózatot, vagyis az oktatást, az egészségügyet, a szociális ellátást és a BKV-t. Az SZDSZ addig ígért fűt-fát, míg végül úgy tűnt, az MSZP beadta a derekát. Aztán az augusztus végi közgyűlés előtti napokban a szocialisták váratlanul azt mondták: lehet, hogy mégsem mondanak igent a metróra. Legújabb feltételük a következő lett: alakuljon bárhogyan a főváros helyzete, eszeljen ki bármilyen szívatást a kormány Budapest ellen, ha legfeljebb három százalékkal csökkennek az önkormányzat bevételei, akkor se lehessen újabb pénzeket elvonni a város működtetésétől. Volt még valami, amiért megharagudtak a szocialisták: az SZDSZ nem engedte volna Vajda Pált a metró közelébe. Persze csak jelképesen, mivel az MSZP-s főpolgármester-helyettes felügyelete alá tartozó közlekedési ügyosztály nem vett volna részt a beruházásban.
Konszenzus a Fidesszel és a MIÉP-pel
Eljött augusztus 31., a metródöntő közgyűlés napja. Az MSZP már nem volt morózus, mindkét koalíciós partner engedett. A Fidesz-frakció naiv lelkesedéssel lobbizott saját metrója mellett. Mondtak mindent: hogy a 4-es metró fantommetró, s különben is, ki hallott már olyat, állomásokat építeni alagút nélkül, merthogy a főváros harmincmilliárdja csak erre elegendő. (Négy állomás alapjait készítik el belőle, fölöttük átépítik az évtizedek óta munkagépet nem látott tereket. Ha nem alakítanák ki most az állomások helyét a föld alatt, a tényleges metróépítéskor ismét szét kellene verni mindent Dél-Budán.) A terek rendezése nélkülözhetetlen, ebben egyetértett a Fidesz és a MIÉP is, olyannyira, hogy kivételesen együtt szavaztak a felszíni munkákról az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Hanem a föld alatt már nagy bajok vannak, magyarázta a Fidesz. Nem jó ez a nyomvonal, túl régen készültek a hatástanulmányok, és nagyon drága ez a metró. A városházi ellenzék úgy tudja: a korábbi 160 milliárd forint immár 233 milliárdra dagadt. Demszky erre azt felelte: 1996-os becslésről van szó, a végső árat ő sem tudja megmondani. A hatfős MIÉP-frakció is hallatta a hangját, a Fidesz és a kormány korábbi szavait ismételgetve: "Kell a metró, de nem most, nem itt és nem ennyiből." Aztán azt feszegették, miért nem lehet lemenni babakocsival a 2-es és a 3-as metróba. Amíg ez a probléma fennáll, addig nincs értelme 4-es vonalat építeni, magyarázták a magyar igazság képviselői a cirádás teremben.
A főváros mindeközben perben áll a kormánnyal. A kormány nem ad pénzt erre a beruházásra, ismételgeti a Fidesz. Ha nem ad, majd mi levesszük a százmilliárdot a számláról, így gondolkodik a fővárost irányító MSZP-SZDSZ-koalíció. Önbizalmuk nem alaptalan: a fővárosnak a zsebében van erről egy jogerős bírói ítélet.
Memóriazavarok
1998 ősze óta veszekszik egymással az Orbán-kormány és a Demszky vezette fővárosi önkormányzat. A választások előtt a Fidesz főpolgármester-jelöltje, Latorcai János az időközben leváltott Katona Kálmán közlekedési miniszterrel egymás nyakába borulva ígérték: lesz 4-es metró, és ők annyira fontosnak tartják e beruházást, hogy fel is gyorsítják a munkát, amint a Fidesz Budapesten is átveszi a hatalmat.
De nem vette át. Néhány nap múlva különös betegség támadta meg a fideszes politikusok nagyagyi féltekéinek kérgét, és azóta is amnézia gyötri az ellenzéki városatyákat és azokat, akik időközben feljebb tornászták magukat a Váci utcai közgyűlési díszteremből a Parlamentbe. A kór először a Fidesz-frakciót döntötte ágynak, mert a váratlan bejelentést követően, miszerint a kormány kiszáll a metróépítésből, a kormánypárt fővárosi politikusait elnyelte a föld, mobiljaikat kikapcsolták, a hivatalokban sem voltak elérhetők. Aztán mire előkerültek, már nekik sem tetszett a 4-es metró. Drága, nem engedheti meg magának az ország, rossz a nyomvonalterv, mondogatták a mikrofonoknak. Pedig Manninger Jenő (jelenleg a Fidesz színeiben közlekedési államtitkár), az országgyűlési választások előtt még MDF-es fővárosi képviselőként, amikor a Fidesz még szerette a 4-es metrót, például ezt mondta: "Úgy néz ki, hogy ez a hitel viszonylag jó konstrukció - nem tudjuk még, hogy a többi hitel pontosan milyen lesz, de erre ígéretek vannak (...). Az is tény, hogy jelentős kötelezettséget fog vállalni a kormányzat, és továbbra is fenntartom, hogy amit belterületi földértékekért kapott, a részvények és különböző pénzeszközök értékesítése kapcsán a főváros hosszú távon vállalhatja ezt a metróterhet. Kormányzati beruházásként kell megvalósítani a metrót. Teljesen egyértelmű, hogy ezt a főváros egyedül semmiképpen nem tudná megépíteni; máshol is egy ilyen nagyságrendű beruházásban a kormány részt vesz. (...) Nem vagyunk egészen biztosak, hogy a kormányzat teljesen komolyan gondolja a metróépítés közeli jövőben való megvalósítását." Horváth László (MDF) pedig így beszélt: "Bizonyos fokig aggodalommal szemléltük az utóbbi időben azt, amit főpolgármester úr is említett, hogy úgy tűnik, mintha a kormány talán ki akarna hátrálni bizonyos politikai megfontolásokból ebből a megállapodásból. Én csak azt szeretném mondani, hogy ne hagyjuk, hogy kihátráljon, és minden erővel vegyük rá arra a kormányt, hogy ezt a megállapodást igenis teljesítse. Mi hosszú távon szükségesnek tartjuk a metróépítést. Úgy látjuk, hogy a lebonyolítását egyértelműen a választások utánra tolják. Reméljük, hogy akkor valóban komolyabb hitelígérvényekkel jönnek." Cselovszki Zoltán volt akkor a Fidesz fővárosi frakciójának a vezetője (ő az első adandó alkalommal - s meg kell hagyni, jó érzékkel - távozott posztjáról és a politikából az Országos Műemlékvédelmi Hivatal élére). ´ a következőket mondotta a fővárosi közgyűlésben a 4-es metróról: "Mi magunk is elejétől fogva támogatjuk az építését, de folyamatosan bíráló bizottságok dolgoznak a különböző tenderek elbírálásában. Miközben egyik oldalon jól alakul a metró ügye, a másik oldalon a már leszerződött PR-cégekkel és a már munkába álló különböző tanácsadókkal be kellene indítani a munkát. Az egész városban az jellemző, hogy ha valami épül, akkor előbb tiltakoznak ellene, és utána tudják meg, hogy miről van szó. A metróval kapcsolatban nagyon fontosnak ítélem azt, hogy ez a fajta folyamat ne induljon meg, ezt előzze meg az előkészítő csapat. Nagyon jelentősnek tartom, hogy ez a város metrója, a város beruházása legyen, ne pedig ezzel szemben keletkezzenek olyan ellenérzések, amelyeknek egyébként az alapja sok esetben nem valós." A részletek a Fővárosi Közgyűlés 1997-es és 1998-as jegyzőkönyveiből valók.
A per folytatódik
Azóta sok minden történt. Tirts Tamásnak, a Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjének a szavaival élve például volt egy kormányváltás, amit Demszky Gábornak végre tudomásul kellene vennie.
A főpolgármester azonban ezt nem vette tudomásul. A főváros még 1998 őszén beperelte a magyar államot. A bíróság jogerős ítéletében az önkormányzatnak adott igazat: e szerint a Pénzügyminisztérium nem mondhatta volna fel egyoldalúan a fővárossal még 1998 tavaszán, a választások előtt kötött szerződését. Hiába mondogatta a Fidesz-kormány, hogy a metrót még a Horn-kabinet vállalta: a megállapodás a magyar állam és a fővárosi önkormányzat, illetve a beruházásra hitelt adó Európai Beruházási Bank között köttetett. A magyar állam pedig egy kormányváltás után is a magyar állam. Vagyis a szerződés érvényben van.
A főváros most azért perli az államot, hogy fizetésre kényszerítse. Abban bíznak: ha a szerződés él, akkor él a százmilliárdos követelés is, és a kormánynak fizetnie kell. A Fidesz jogászai szerint polgári peres eljárásban nem lehet dönteni költségvetési pénzekről, Demszky Gábor mégis biztos a győzelemben. Szerinte a kormánynak eddig egyetlen épkézláb érve volt a metróépítés ellen, az, hogy nincs rá pénz. Nógrádi László "közlekedéshez nem értő" közlekedési miniszter legutóbbi bejelentése azonban meggyőzte a főpolgármestert ennek az ellenkezőjéről. Nógrádi ugyanis azt találta mondani: anyagilag is támogatnák a 2-es metró meghosszabbítását.
Földrengés és pártfegyelem
Hiába érvelt múlt csütörtökön a közgyűlésben a 2-es metróval a fővárosi Fidesz-frakció. Hoztak szakértőt is, aki a Gellért téri karsztvízforrásokért aggódott. Betörhet a víz az alagútba, földrengést okozhat a metró közelsége. Gulyás László, a metróépítést irányító DBR Metró Kft. igazgatója válaszában igyekezett megnyugtatni az aggodalmaskodókat: minden hatóság engedélye a birtokukban van, az alagút pedig mindössze kétszáz méterre közelíti meg a karsztforrásokat. Az ellenzék tovább sorolta a "fantommetró" hátrányait. Arról fura mód nem ejtettek szót, hogy 1998 szeptemberében épp a (választási győzelemben bízó) Fidesz-frakció javaslatára módosították és szavazták meg vita és ellenvoks nélkül a nyomvonalat, s azóta szerepel a tervrajzokon a Kosztolányi Dezső tér helyett a Bocskai úti megálló.
A napirend végéhez közeledve aztán amúgy is egyre jobban elcsöndesedtek. Demszky Gábor együttérzéséről biztosította a csüggedő Fidesz-képviselőket: nem szeretne a bőrükben lenni. Az ugyanis tény, hogy a budapesti lakosok elsöprő többsége metrót akar. Még a kormánypárti szavazók több mint fele is. Nekik kellett most ellentmondaniuk a fideszes városatyáknak, és önigazolást keresni döntésükhöz. Ez utóbbi két év alatt sem sikerült. De a Fideszben a pártfegyelem erősebb a tényeknél, erősebb a szavazók akaratánál, erősebb a saját meggyőződésnél, erősebb az ésszerűségnél is: a név szerinti szavazáskor a kormánypártiak felől egymás után jött a nem, nem, nem.
A metró viszont épülni fog. Jövő nyáron.
Vajta Zoltán
