Nyögvenyelős ellenzéki együttműködés Budapesten

Egy az egy ellen?

Belpol

Mivel a kerületek elosztásáról nincs teljes egyetértés az ellenzéki pártok között, veszélybe került a főpolgármesteri előválasztás is. A két folyamatot Puzsér Róbert kapcsolta össze.

Május 20-ig kellene leadnia legalább 2000 ajánlást annak, aki indulni szeretne a június első két hetében rendezendő főpolgármesteri előválasztáson – legalábbis erről szólt az aHang nevű civil szervezet április 17-én közzétett felhívása. Hajdú Gergő, az aHang tagja szerint a feltételeket egyeztették a két ismertebb főpolgármesterjelölt-jelölt, Karácsony Gergely és Puzsér Róbert stábjával, jelenleg mégis kevés esély van rá, hogy létrejöjjön az általuk elképzelt előválasztás.

Miután az MSZP, a DK, a Párbeszéd és a Momentum képviselői április 6-án bejelentették közös polgármesterjelöltjeiket a budapesti kerületek élére, Puzsér Róbert felfüggesztette részvételét az előválasztást előkészítő folyamatban. Követelte, hogy a kerületi együttműködésbe az őt támogató pártokat, az LMP-t és a Jobbikot is vonják be. „Ha Tarlós István leváltásához egyetlen ellenzéki kihívóra van szükség, akkor miért nem alkalmazza ugyanezt az elvet a baloldal a kerületekben is? Enélkül csak azt érik el, hogy a kerületek felének élén biztosan a nemzeti együttműködés rendszerének jelöltje marad” – magyarázta döntését lapunknak Puzsér.

Bár az aHangot február közepén közösen kérte fel az előválasztás megszervezésére Puzsér és Karácsony stábja, áprilisban Puzsér már „szocialista nyomásgyakorlási kísérletnek” minősítette, hogy a civil szervezet a nyilvánosság előtt is elkezdte a munkát. Április 23-án mégis sikerült összehozni egy előválasztási egyeztetést, amelyen nemcsak a két jelölt vett részt, hanem az őket támogató pártok is. A következő, április 30-i fordulóról azonban az MSZP–Párbeszéd–DK–Momentum tömb kimentette magát, s jóllehet, május 7-re (lapzártánk utánra) újabb találkozót szerveztek a felek, az aHang nem sok esélyt lát arra, hogy mindkét jelölt részéről meglesz a politikai akarat az indulásra az előválasztáson.

 

Félrement

Pedig az előválasztást szavakban minden ellenzéki párt támogatja. Jó módszernek tartják szavazóik felrázására az októberi önkormányzati választások előtt; és többnyire előnyének gondolják, hogy az előválasztás eredményére hivatkozva az LMP és a Jobbik a lehető legkisebb kockázattal tud majd besorolni a felmérések alapján jóval esélyesebbnek tűnő Karácsony Gergely mögé.

A terv papíron kivitelezhetőnek tűnt, mára mégis oda jutottunk, hogy Puzsér és Karácsony is kölcsönösen azzal vádolják a másikat: az valójában nem is akar részt venni az előválasztáson. Puzsérék szerint ennek az az oka, hogy Karácsony és az MSZP nem biztos a győzelemben, a felmérések nem a valós erőviszonyokat mutatják, és különben is, az ezúttal online is végezhető mozgósítás lesz a döntő. A másik oldal gondolkodását ismerő egyik forrásunk szerint viszont Puzsér kezdett ideges kapkodásba, mert „nem szeretne 80–20-ra kikapni Karácsonytól”. Puzsér csapata most azt kommunikálja, hogy az előválasztás akár csúszhat is; amint méltányos – a tavalyi országgyűlési és az idei EP-választás budapesti eredményeinek átlagát alapul vevő – megállapodás születik az LMP-vel és a Jobbikkal a kerületekben, ők készek lesznek a megmérettetésre. Az MSZP–Párbeszéd ellenben május 26. után mindenképp megszervezné az előválasztást, az aHang mellett vagy helyett más civil szervezetek bevonásával. (Kérdés, ha nem Puzsér, akkor ki fog elindulni Karácsony Gergely ellen.
A Liberálisoknak van még főpolgármester-jelöltje Sermer Ádám személyében.)

Hol siklott ki a folyamat? Karácsony Gergely és Molnár Zsolt budapesti MSZP-elnök december 20-án adott ki közös szándéknyilatkozatot a főpolgármesteri ambícióit augusztusban bejelentő Puzsér Róberttel. Megállapodtak, hogy a baloldalon belüli januári előválasztás után szerveznek egy második fordulót pártoktól független szervezet lebonyolításában, online szavazási lehetőséggel. Karácsony januárban nagy fölénnyel nyerte az első fordulót a szocialista Horváth Csabával szemben, így ő lett az MSZP–Párbeszéd–DK közös jelöltje. A függetlenként induló Puzsért az LMP után márciusban a Jobbik is a támogatásáról biztosította, a Momentum pedig bejelentette, hogy támogatja az előválasztás győztesét, bárki legyen is az.

Az előválasztás előkészületeivel párhuzamosan szeptember óta zajlottak a kerületi leosztásról szóló tárgyalások az MSZP, a Párbeszéd, a DK, a Momentum és az LMP részvételével. Az eredeti elképzelés szerint március 15-ig nevezték volna meg a közös polgármesterjelölteket, ez végül április 6-án történt meg. Az LMP nem szerepelt a megállapodásban, de a négypárti szövetség nyitva hagyta a lista bővítésének lehetőségét, az LMP pedig közölte, hogy a május 26-i EP-választás után kezdené újra a tárgyalásokat.

Hogy Puzsér ennek az áprilisi bejelentésnek a hírére, a Jobbik és az LMP kihagyása miatt azonnal kiszállt az előválasztásból, az tárgyalópartnereit meglepetésként érte. Forrásaink szerint addig az előválasztás és a kerületi egyeztetések összekapcsolása „nem volt az asztalon”. Puzsér a decemberi szándéknyilatkozat megszegésére hivatkozott, bár ebben a Jobbik bevonása konkrétan nem szerepel, csak annyi, hogy a felek „közös szándéka egy olyan együttműködés megteremtése az össz­ellenzéki főpolgármester-jelölt vezetésével, amely minden budapesti kerületben elsöpri a Fidesz uralmát”.

 

Beveszik?

További furcsaság, hogy bár a tárgyalásokon az LMP rendszeresen felvetette a Jobbik meghívását, nem kötötte ehhez a részvételét egy esetleges megállapodásban. Moldován László, az LMP budapesti elnöke a Gulyás Márton-féle Partizán múlt heti adásában el is ismerte: nem született olyan döntés a pártban, hogy csak akkor működhetnek együtt a baloldallal, ha a Jobbik is benne van a buliban.

Puzsér Róbert azonban a saját kezébe vette az irányítást. Úgy látja, a Jobbik „visszagettósításával” a baloldal a NER narratíváját visszhangozza és a Fidesz kezére játszik, az LMP-t pedig megpróbálják „leszalámizni” az általa centrumnak nevezett tömbről. „Nem pusztán független főpolgármester-jelölt vagyok, élvezem a politikai centrum támogatását, így felelős vagyok a jelöltségem mögé beállt pártokért. Az MSZP a tavalyi 27–3 után ismét megalázó alkut kínált az LMP-nek, míg a Jobbikot teljesen ki akarják hagyni a megállapodásból. Én pedig azzal zsarolom őket a korrekt alku útjára, amivel tudom: az előválasztással” – mondta a Narancsnak Puzsér. Hozzátette: a Jobbiknak egyedül talán nem lett volna önbizalma ahhoz, hogy helyet követeljen magának az asztalnál, de mostanra „sikerült őket is belesodorni ebbe az alapállásba”.

Bencsik János, a Jobbik budapesti elnöke megerősítette, hogy elégedetlenek a dolgok jelenlegi állásával, nem értenek egyet az MSZP–DK által dominált baloldali blokk hozzáállásával. „Ott az a mondás, hogy az LMP-re szükség van Budapesten, de a Jobbik bevonása kérdéses, mivel a baloldal pártjai szerint a mi szavazóink egy vagy-vagy helyzetben inkább a Fideszt, illetve Tarlós Istvánt választanák. Csakhogy ez komoly tévedés” – mondta a Narancsnak Bencsik.

Bár a Nemzeti Választási Iroda a listás eredményeket területi eloszlásban nem közli, egy interneten elérhető összesítés szerint tavaly áprilisban a Jobbikra és az LMP-re Budapesten közel 24 százaléknyian szavaztak, ez a fővárosi ellenzéki szavazatok majd’ 40 százaléka. Ebből vonják le a Jobbiknál azt a következtetést, hogy egyedül nincs esélyük győzni, de ahhoz azért túl nagyok, hogy csak úgy megkerüljék őket. „A tagság körében – mondta Bencsik János – háromféle hozzáállást érzek.
A legkisebb csoport azt mondja, hogy a baloldallal semmilyen körülmények között nem szabad együttműködni. Egy másik, ennél nagyobb csoport azt mondja, hogy Orbán legyőzéséhez az ördöggel is össze kell állni. A legnagyobb csoport – magamat is ide sorolom – viszont azt mondja, törekedjünk együttműködésre, de nem mindenáron, elvtelen dolgokba ne menjünk bele. Az ebből fakadó dilemmáinkat oldja fel Puzsér Róbert.”

Az eddigi fővárosi tárgyalásokra – az április 23-i előválasztási egyeztetést leszámítva – a Jobbikot nem hívták meg, ezért a párt ezek újranyitását szorgalmazza. „Az a benyomásom – így Bencsik –, hogy a különféle egyeztetéseket Molnár Zsolt dominálja, ha valaki el szeretne érni valamit, az ő noteszében kell szabad kerületet találnia. Ez minden, csak nem korrekt, elfogadható hozzáállás”. A polgármester-jelölti listát az ő szóhasználata szerinti „óbaloldal” sem gondolja véglegesnek, a 23-ból két helyen nem is neveztek meg konkrét személyt, jóllehet ezeket a pozíciókat inkább az LMP-nek, és nem a Jobbiknak tartanák fenn.

A Jobbiknak ugyanakkor elég egyértelmű elképzelései vannak. A tavalyi választási eredmények alapján úgy látják, a külső, kertvárosi, illetve a dél-pesti kerületekben lehet keresnivalójuk, de arra is nyitottak lennének, hogy hagyományosan fideszes, budai kerületekben jobbikos, illetve – ez fontos! – a Jobbik által támogatott civil jelölt induljon. A 23-ból „három-négy kerületet tartanánk korrektnek az együttműködés keretében”.

 

Bemegy?

A tavalyi országgyűlési választások után az LMP tagságában is tudatosult, hogy az addig többé-kevésbé konzekvensen vitt „különutas” politikával nem lehet leváltani a Fideszt. „Nem az volt a lényeg 2018 előtt sem, hogy az LMP mindenképp külön induljon, egyszerűen nem volt olyan párt, amellyel jó szívvel együtt tudtunk volna működni. A választások után kiderült, hogy sokkal nagyobb az átszavazási hajlandóság, mint előzetesen gondoltuk. A harmadik kétharmad után a Fidesz leváltásának szándéka felülírt mindent, akár az ördöggel is együttműködünk a kormányváltás érdekében” – mondta a Narancsnak Moldován László.

Szerinte a választások után azonnal látni lehetett, hogy Budapesten reális esély van a Fidesz legyőzésére, és azt is, hogy Tarlós István leváltásához civil jelöltre van szükség. Más pártbéli forrásaink szerint volt arra szándék, hogy az LMP saját főpolgármester-jelölttel fusson neki 2019 őszének, de nem találtak megfelelő jelöltet házon belül. „Egy Moldován László vagy egy Csárdi Antal – fogalmazott egy névtelenséget kérő forrásunk – nem alkalmas főpolgármesternek, a szakmailag felkészült Gál Józsefet, az LMP fővárosi közgyűlési képviselőjét pedig nem ismeri senki. Ráadásul, ha külön jelöltet indítottunk volna, me­gint az összefogás kerékkötőjeként tűnt volna fel az LMP, és ezt mindenképpen szerettük volna elkerülni.” Megértették, a párt támogatottsága a választások után azért esett vissza – főleg a fővárosban –, mert a választók elsősorban annak tudták be a Fidesz újabb kétharmadát, hogy az LMP jelöltjei nem léptek vissza kellő számban.

Azzal is tisztában voltak az LMP-ben, hogy Karácsony Gergely indulni fog a főpolgármesteri posztért, de a tagságot nehezen lehetett volna rávenni, hogy direktben támogassa a volt LMP-s politikust, aki ekkorra már bukott szocialista miniszterelnök-jelölt is volt. Puzsér Róbert augusztusi bejelentkezése után állítólag Ungár Péter vetette föl, hogy őt támogassa a párt. Az LMP nyár végén kezdett tárgyalni Puzsérral, októberben a párt ifjúsági szervezetének vezetője, Pitz Dániel már nyilvánosan beszélt arról, hogy az LMP támogatja Puzsér főpolgármesteri programját. A párt budapesti szervezete végül december elején bólintott hivatalosan is Puzsérra.

A budapesti szervezet majdnem 80 százalékos többséggel állt bele Puzsér támogatásába, de ez nem jelenti azt, hogy a tagság egyöntetűen helyesli az ötletet. Ősszel az LMP még bőven a saját problémáival volt elfoglalva: zajlottak a tavaszi visszalépések miatt indított fegyelmi eljárások, a pártot elhagyta a két társelnöke és egyben legismertebb politikusa, Szél Bernadett és Hadházy Ákos. Ez a zaklatott helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy átment a pártszervezeten Puzsér jelölése.

A tagságot legalább annyira megosztja a publicista személye, mint a nyilvánosságot. Sokak szerint Puzsér többet visz, mint hoz az LMP-nek, egyik forrásunk arról számolt be, hogy még vidéken is megkérdezik az aktivistáktól, komolyan gondolja-e a párt Puzsér jelölését. Van olyan LMP-s, aki kifejezetten károsnak tartja, hogy a pártot összekapcsolják Puzsér „sokszor agresszív, hímsoviniszta” megnyilvánulásaival. Moldován László szerint azonban az LMP jól jöhet ki az egészből, és Puzsér végső soron ugyanazt gondolja a városról, mint ők. Azt minden zöldpárti beszélgetőtársunk kiemeli, hogy Puzsér Sétáló Budapest programja (melynek meghatározó eleme egy kiterjedt belvárosi, a Lánchidat is magában foglaló sétálóövezet) LMP-kompatibilis, és noha jóval harsányabban kommunikálja, mint az LMP tenné, így legalább sikerült tematizálnia a környezetvédelem kérdését.

 

Ki irányít?

Azt sem fogadta kitörő lelkesedés a párton belül, hogy Puzsér személyén keresztül az LMP kvázi szövetséget kötött a Jobbikkal. Az LMP tagságának egy része „ugyanúgy nem akar összefogni a Jobbikkal, ahogy az MSZP-vel sem” – mondta egy forrásunk. „Ha két fuldokló összekapaszkodik, abból nem lesz világcsúcs” – idézett egy jellemző véleményt arra utalva, hogy a választások után mindkét párt népszerűsége esni kezdett. Több fővárosi területi vezető kijelentette, hogy rájuk nem érvényes a Jobbikkal kötött megállapodás, a zuglói LMP tiltakozása még a sajtóba is bekerült. Moldován azonban úgy látja, formailag minden rendben volt, hiszen a párt februári kongresszusa úgy határozott, a területi szervezetek saját hatáskörben dönthetnek arról, kivel kívánnak helyben együttműködni – kivéve persze a Fideszt és a Mi Hazánkat. A jobbikos megállapodást viszont a párt elnöksége írta alá, igaz, Moldován egyetértésével.

Ezek a belső feszültségek is magyarázhatják, hogy az MSZP, a Párbeszéd, a DK és a Momentum tárgyalásokban részt vevő politikusai gyakran panaszkodnak arra, hogy nem tudják pontosan, mit akar az LMP és a Jobbik, és azt sem látják, Puzsér Róbert a saját vagy az őt támogató pártok nevében kommunikál. Emlékezetes, hogy miután Puzsér felfüggesztette a részvételét az előválasztásban, Vágó Gábor, az LMP EP-listavezetője azt nyilatkozta, ő nem tudott erről, majd az LMP kiadott egy közleményt arról, hogy Puzsérnak mégis volt felhatalmazása erre. Egy momentumos forrásunk pedig azt mondta: bár a kerületi tárgyalásokba a Jobbikot valóban nem vonták be, informális egyeztetések voltak a párt vezetőivel, és ott az volt a benyomásuk, a Jobbik Budapesten nem is akar együttműködni, mert számukra a prioritás a vidéki városokban való jó szereplés.

Az LMP, a Jobbik és Puzsér között alapvetően háromoldalú egyeztetések zajlanak, amelyeken Moldován László és Bencsik János találkozik a Puzsér-stábbal. Moldován ezekről azt mondta a Narancsnak, hogy Puzsérnak bármilyen véleményt, kritikát el lehet mondani, de arról, hogy végül mit csinál, ő maga dönt – miközben igyekszik figyelembe venni a pártok érdekeit. Ez persze nem mindig sikerül, pár hónapja a jelölt durván nekiment annak a Závecz Tibor közvélemény-kutatónak is, akivel az LMP rendszeresen együtt dolgozik. Puzsér másokkal is egyeztet, például Ungár Péter is rendszeresen beszél vele, bár ő maga sem ért egyet a publicista számos megnyilvánulásával. Puzsér a két párthoz fűződő viszonyáról azt mondja, az LMP-ben és a Jobbikban egyaránt tudnak arról, mit csinál, „de az sem érdekelne, ha nem tetszene nekik, októberig én vagyok a centrum vezetője, fel tudom mérni az érdekeiket”.

Puzsér kapcsolata egyik párttal sem új keletű: ott volt az LMP 2009-es alapításánál, mint mondja, több munkacsoportban is részt vett, de sosem lépett be a pártba, mert a függetlenséget „értelmiségi alapállásnak” tartja. A Jobbikhoz pedig a párt korábbi elnökén, Vona Gáboron keresztül került közel. „Elhívott beszélgetni az Országházba, aztán más rendezvényekre is – korrekt viszony alakult ki közöttünk. Gábor kereste ezt a kapcsolatot, én pedig úgy éreztem, kötelességem megerősíteni őt a Jobbik középre húzódásában. A néppárti Jobbik felbecsülhetetlen érték, mert a NER bukása után Magyarországnak szüksége lesz egy normális jobboldalra.”

 

Kötőjeles jelöltek

Puzsér főpolgármesteri bejelentkezése sem hirtelen jött elhatározás eredménye volt. A Sétáló Budapest oldala 2015 nyarán indult a Facebookon, és bár eleinte úgy tűnhetett, Puzsértól független projektről van szó, ő azt állítja, az ötlet az ő fejéből pattant ki: „A Sétáló Budapest az én koncepcióm.” Ötletszinten már 2015-ben felmerült, hogy ebből főpolgármesteri kampány lehet, Puzsér szerint azzal a szűk stábbal kezdték gyártani az oldalt, akikkel ma is dolgozik. A Sétáló Budapest kampányát alapvetően adománygyűjtésből tervezik megoldani, igaz, Ungár Péter a Narancsnak azt mondta, az ő képviselői keretéből állják Puzsér kampányfőnökének, Zaránd Péternek a fizetését. A Jobbik egyelőre aktivistákkal és médiafelülettel tudja támogatni Puzsér kampányát.

A múlt héten tovább élezte az ellenzéken belüli feszültséget, hogy a Sétáló Budapest kampánycsapata szórólapon „értékelte” az MSZP–Párbeszéd–DK–Momentum-megállapodás jelöltjeit az alapján, hogy szakmailag és emberileg mennyire elfogadhatóak számukra. A 21 jelöltből 7 (az MSZP-s Tüttő Kata, Horváth Csaba és Szaniszló Sándor; a DK-s Niedermüller Péter, Élő Norbert és Gy. Németh Erzsébet, valamint a párbeszédes V. Naszályi Márta) szerintük kapásból elfogadhatatlan. Puzsér Róbert leszögezi, ez csak egy vélemény, a hét jelölt visszahívását nem állítják az előválasztáson való részvételének újabb feltételeként, de „ebből az alapállásból” fognak tárgyalni a személyükről.

A polgármesterjelöltek személyén túl kérdés az is, technikailag hogyan nézhetne ki az ellenzéki pártok együttműködése a kerületekben. Az eddigi tárgyalásokon közös, úgynevezett kötőjeles jelölőszervezet (MSZP–P–DK stb.), esetleg a választási párt került szóba, de egy ilyen formációban a baloldali pártok nem látnák szívesen a Jobbikot. Puzsér szerint ősszel két lista lenne a legjobb megoldás: LMP–Jobbik, valamint MSZP–P–DK, „a Momentum meg majd eldönti, hova áll” – ez a két tömb koordinálhatna aztán a kerületekben, hogy a Fidesz polgármesterjelöltjei csak egy ellenzéki kihívóval nézzenek szembe.

Egy 2014-es törvénymódosítás óta egy jelölőszervezetnek legalább 12 fővárosi kerületben el kell indulnia, hogy kompenzációs listához jusson. A kétlistás megoldás tehát azt eredményezné, hogy minimum egy, de – mivel az eddig megállapodott pártok, ha lemondanának egyáltalán kerületekről, 11-ről nyilván nem – inkább több kerületben két ellenzéki jelölt indulna a Fidesszel szemben. Mindenesetre a baloldal áprilisi elővágása után most a többiek is bekeményítenek. Bencsik János szerint, ha a közeljövőben nem kapnak korrekt ajánlatot a baloldaltól, készek az LMP-vel közös jelölteket állítani. „Készülünk a vészforgatókönyvre egy fővárosi kerületekre lebontott alternatív listával, amelyen az új centrum által jelölt polgármesterek szerepelnek.” A Narancsnak kerületi szintről is megerősítették, hogy a lista hamarosan teljes lesz. Ez, illetve a május 26-i EP-választás eredménye újra átrajzolhatja az erőviszonyokat. Pedig október sincs már messze, a kampány és az előválasztás szempontjából gyilkos nyári uborkaszezon pedig egyenesen a nyakunkon van.

Kicsoda ő?

Puzsér Róbert októberben lesz 45 éves. A Károli Gáspár Református Egyetemen végzett magyar–történelem szakon, ezután rövid ideig egy kelenföldi szakközépiskolában tanított. A 2000-es évek közepére rendszeres szereplője lett különböző rádió- és tévéműsoroknak. Budapest, majd Echo Tv, Rádiócafé – ezek a főbb állomások, utóbbi helyen vezette A hét mesterlövésze című filmajánló műsort, amely egy szűkebb körön belül ugyan, de ismertséget és rajongótábort is hozott neki. Puzsér a szélesebb körű nyilvánosságban a RTL Klub Csillag születikjének zsűritagjaként vált ismertté 2012-ben. Kemény beszólások, esetenként nagy dicséretek, nyers, meg- és kiosztó véleményformálás: a puzséri retorika sajátosságai már akkor is kidolgozva pörögtek. Miként az a jellegzetesség is feltűnt, hogy Puzsér sokszor indok nélkül üvölteni kezd, de legalábbis emelt hangon beszél – talán így akar nagyobb nyomatékot adni mondandójának. Korábban önmagát leginkább rendszer- és globalizációkritikus, nem megalkuvó városi értelmiséginek mutatta – de akkor mit keresett egy echte bulvárműsorban? „Célom, hogy meghekkeljem a bulvárt. Annak érdekében, hogy valamilyen tartalmat a bulvármédiumok szerkesztői ellenére is berugdaljak a bulvár felületére. Ha ehhez nekem bulvárszereplővé kell válnom, hogy valamilyen értelmet keresztül tudjak tolni, akkor még ezt is vállalom” – mondta Fábry Sándornak.

Politikai véleménye jó ideje ismert. 2015-ben a Heti Válaszban küldte el a teljes magyar politikai elitet melegebb éghajlatra. A rendszerváltás utáni politikai rendszer „2010-re visszafordíthatatlanul megbukott. Arra épült, hogy a pártfinanszírozási törvénykezést valamennyi párt megsérti, a magántőke pedig ennek révén bevásárolja magát a politikába.” A NER szerinte „újbonapartizmus, ahol úgy hoznak törvényeket, ahogy éppen a heti politikai érdek diktálja”, a liberális értelmiségről pedig azt mondta: „Csodálkozom, hogy egyáltalán ki merik nyitni a szájukat, ehhez képest ott folytatják a mantrát, ahol 2002-ben abbahagyták.” Jelenlegi támogatóját, az LMP-t sem kímélte: „Döntéshozatalra képtelen gittegylet, alkalmatlan arra, hogy bármilyen társadalmi igényt vagy szükségletet megjelenítsen. (...) Bebizonyították, hogy nem lehet más a politika Magyarországon.”

Magánéletéről ritkán beszél, de néhány éve jelentős súlyleadás után vallott korábbi pánikbetegségéről, és azt is mondta: „Egy többéves folyamat során tinédzserből felnőtté váltam. Nálam ez mostanra tolódott. De szerintem a nemzedékemben nem én vagyok az egyetlen, akinek így elcsúszott ez az érési folyamat.” Négy évvel ezelőtt egy televíziós interjúban ahhoz a bohóchoz hasonlította magát, aki mosolyogva szórakoztat, viszont „belül sír”.

Neked ajánljuk