| ||
magyarnarancs.hu: A Fővárosi Közgyűlés január végi nyílt ülése után a nyilvánossághoz fordultál, mert eleged lett a mások által udvarlásnak titulált szexizmusból. Mi történt?
Tüttő Kata: Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere gyakorlatilag értetlenségének adott hangot, hogy mit keresek az egyébként nyílt ülésen a képviselők között, és ezt a maga sajátos módján fejezte ki. Mindezt úgy, hogy megkérdezte ügyrendben: „Ki az a vörös hajú, szép arcú lány a szocialistáknál?” Valójában a kérdésével jelezte, hogy menjek el – nem mondta ki szó szerint, de ez volt a célja –, ezt persze máshogy is megtehette volna. Erre reagált úgy a főpolgármester – ahogy egyébként szokott a maga kedvesnek hitt módján –, hogy én egy „kellemes látvány” vagyok a számára, és hogy őt nem zavarom. Csak nem érti Tarlós István sem, hogy ez miért nincs a helyén, miért nem kedves, ha hasonlóan erősen szexista módon válaszol egy ilyen kérdésre.
magyarnarancs.hu: Ezek szerint az történt, hogy amellett, hogy politikustársaid szexista megjegyzéseket tettek, lényegében ki akartak küldeni a közgyűlés nyílt üléséről.
TK: Tizenkét évig voltam fővárosi képviselő, és ezen a napon is azért voltam ott, mert volt dolgom. A mai napig részt veszek anyagok véleményezésében – tudni kell, hogy sok helyszínen kiosztott anyag van, többek között ezért is voltam jelen, de volt egyéb megbeszélnivalóm is. Körülbelül tíz percet töltöttem a képviselők között, ez zavarta meg Kovács Pétert – aki érdekes formát választott ahhoz, hogy jelezze: nekem ott nincs dolgom, menjek onnan.
magyarnarancs.hu: Hogy reagáltál?
TK: A helyszínen nem tudtam reagálni. Fogtam a papíromat, és visszamentem hátra, a sorok közé. Eltettem magamnak a történteket a „bunkók doboz”-ba. De utána megjelent az Indexen a történetnek egy egész más megvilágítása. Megszoktam – akkor is, ha nem szeretem, és egyáltalán nem esik jól –, hogy nőként tesznek rám megjegyzéseket, de nagyon zavart a dolognak az a része, hogy milyen alapon szólított fel a képviselő úr arra, hogy menjek el. Az Index viszont úgy tüntette fel a helyzetet, mintha két férfi udvarolt volna nekem. Ettől éreztem magam igazán rosszul, azt gondoltam, muszáj valahogy válaszolnom, mert a helyszínen nekem nincs lehetőségem ilyesmire. Akkor sem tudtam válaszolni, mikor képviselő voltam, mert egy képviselő akkor kap szót, amikor adnak neki, az ülésvezető meg akkor beszél, amikor akar. Képviselőként is jelentett anno konfliktust, hogyan nyilvánulsz meg, mert egy ilyen szituációban csak ugyanúgy lehet visszavágni, mert minden más válasz visszhangtalan marad, ugyanúgy meg nem akarsz. Sokat beszélgettünk ezekről a szituációkról nem csak női képviselőkkel, mert amikor például Tarlós István arról beszélt, hogy Horváth Csaba mit csinál a szemöldökével, az ugyanilyen. Az egész nonszensz, de a fővárosi közgyűlésen meg aztán tényleg nincs ennek helye, mert ugyanúgy megalázó helyzetbe hozta őt, mint akár most nemrég engem.
magyarnarancs.hu: Milyen reakciókat kaptál erre a megnyilvánulásodra?
TK: Mindenki nagyon pozitív volt, aki személyesen nekem mondta el a véleményét. Sok nőpolitikus társam keresett meg nemcsak az MSZP-ből, örültek, mert az országgyűlésben is nagyon sok atrocitás éri a nőket. De megkaptam a szokásosat is, hogy miért kell megsértődni az udvarláson?
Egy-egy ilyen ügy, ami színes és érdekes, esélyt teremt arra, hogy beszélgessünk arról, hogy igazságosabban osszuk meg a szerepeket. Mert a feminizmus nem egy világuralomra törő nőmozgalom, nem arról szól, hogy a nők jobbak, mint a férfiak – egyáltalán nem beszél erről senki, mégis ez a kép él a többségben –, csak az emberek látnak olyan nőket és megnyilvánulásokat, amiktől a többség elzárkózik, ezért még a nőknek is csak a töredéke vallja magát feministának.
magyarnarancs.hu: Azt írtad, hogy soha nem kérdezik meg, hogy érzed magad, hogy esnek ezek az úgynevezett „bókok”.
| ||
TK: Azt nem értik, hogy mondjuk egy közgyűlésre én nem nőként megyek el. Egy igazgatói, egy testületi vagy egy kerületi ülésre nem nőként vagy édesanyaként megyek el, hanem egyenrangú megválasztott képviselőként vagy polgárként, ezért azt szeretném, ha olyan minőségemben beszélnének velem. Az, hogy az iskolában normális, hogy anyukának hívnak, hogy ott megszűnök Tüttő Katának lenni, mert az Andriska anyukája vagyok, teljesen normális szerep, nyilván ha eljárnék szórakozni, és ott kapnék bókokat, nem sértődnék meg. Azt nem értik, hogy azok a bókok, amiket egy szórakozóhelyen kap az ember, egyenrangú viszonyban normálisak, viszont ugyanezek egy munkahelyen, nem egyenrangú viszonyban megalázóak.
magyarnarancs.hu: Hogy látod, milyen politikai szerep jut ma Magyarországon a nőknek?
TK: Ha messzebbről indulunk, hogy miért van nagyon kevés nő a politikában, azt látjuk, hogy eleve még mindig van egy hagyományos szerepfelfogás, hogy kinek mi a dolga. Egy nőnek sokkal több bátorításra és segítségre van szüksége ahhoz, hogy ugyanazokba a pozíciókba jusson el, mint a férfiak. Ma a fővárosi közgyűlésben azért van annyira kevés nő (összesen 3 – C. D.), mert átírták azt a törvényt, amely szabályozza, hogy kikből áll a testület. Jelenleg főleg polgármesterekből, és amikor a pártok kiválasztanak egy személyt, amikor egy pozícióra kell jelölni valakit, igenis jobb eséllyel fogják azt férfinak adni. Ez mindig így van, ezért fontos a kvótarendszer, mert előbb-utóbb a nők be fogják hozni a lemaradást, de úgy számolják, hogy ehhez természetes keretek között 75-80 év kellene.
Mivel szeretnénk felgyorsítani ezt a folyamatot, nemcsak kvóták kellenek, hanem kötelezni kellene a pártokat, hogy segítsék, bátorítsák a nőket. Ahogy jól jönne egy olyan női szervezet vagy intézmény is, amely pártoktól függetlenül támogatja a női politikusokat, mert igenis hátrány éri őket akár a kampányfinanszírozásban, a felkészülésben, akár a háttér megteremtésében.
magyarnarancs.hu: Milyen reális esélyt látsz a kvóta bevezetésére?
TK: Ehhez konszenzus kell a pártok között. De azt látom, hogy tud kívülről olyan nyomás jönni, hogy ez megvalósuljon.
magyarnarancs.hu: Milyennek látod ehhez a társadalmi klímát? Az látszik, hogy a Fidesz nem éppen nőbarát politikája, és különböző intézkedései csak ráerősítenek a helyenkénti antifeminista közhangulatra, legyen szó a nemi erőszakról szóló kommunikációról vagy az abortusztabletta elkaszálásáról.
TK: Azt szoktam mondani, hogy nem azért kellenek női politikusok, mert vannak női témák, de azért van egy-egy ügy, ami biztos nem csúszhatna el, ha több nő lenne a politikában. Az abortusztabletta például abszolút ilyen, mert hogy merészel valaki úgy gondolkodni, és ekképp szabályozni, hogy „ne könnyítsük meg a nőknek az abortuszt”. Nem tudom, milyen kép élhet a férfi politikusok többségének a fejében erről, de valami olyasmi, hogy vannak a felelőtlen nők, akik nem akarnak családot alapítani, gyereket vállalni, nem védekeznek, ezért nyakra-főre járnak abortuszra. Elküldeném ezeket a politikusokat, hogy éljenek át egy ilyet, mert érthetetlen, hogy nem merül fel bennük, hogy bárkinek joga van ehhez. Mert ha mi mint közösség úgy döntöttünk, hogy önrendelkezési jogot adunk a nőknek a testük felett, akkor miért a veszélyesebb megoldásra kényszerítjük őket?
A műtéti beavatkozás sokkal veszélyesebb. Nekem is volt vetélésem, és az lett volna a normál eljárás, hogy el kell menjek a körzetes kórházba küretre. De nem mentem, mert azt mondtam, hogy inkább keresek egy olyan kórházat, ahol ez nem automatizmus, hogy ezt műtéttel kell befejezni, mert akkor az összes többi gyerekvállalásom esélye csökkent volna, mert minden egyes ilyen operációval csökken annak az esélye, hogy teherbe essek, vagy ki tudjam hordani a magzatot. Nem gondol bele abba senki, hány gyerek életéért felelősek azok, akik nőket küretre kényszerítenek ahelyett, hogy lehetőséget biztosítanának a tabletta használatára. Ezek azok az ügyek, amik igazi indulatot váltanak ki belőlem, de ezek nem csak nőügyek, csak mi, akik átéljük ezeket, sokkal jobban megértjük, átérezzük a jelentőségüket.
