Magyar Narancs: Az ellenzék április 3-i választási veresége után nem sokkal úgy nyilatkozott, hogy végre talán elmozdult az ellenzék a holtpontról. De hát egyelőre az sem látszik, hogy mi is ma pontosan az ellenzék, hol a helye, mi marad belőle – ehhez képest a „holtpontról való elmozdulás” meglepően optimista látlelet.
Udvarhelyi Tessza: Nem vagyok politológus, ez nem egy szakértői vélemény volt a részemről, hanem, mondjuk úgy, hogy egy igazságszerető, sokat szervezkedő ember meglátása. A holtpontról való kibillenés alatt azt értettem, hogy az ellenzéki oldal progresszív pártjai között az elmúlt fél-egy évben érzékelhető volt egy elmozdulás az alulról jövő kezdeményezések, a civil szervezetek, az önkéntesek, egyszóval az állampolgárok felé. Ez lehet persze egyfajta kampányfogás is, de azért inkább az volt a benyomásom, hogy itt valóban nyitás történik a politika jól bejáratott terepén és a klikkjein kívüli szféra felé is.
MN: Ennek az alulról szerveződésnek az egyik tetőpontja talán az előválasztás volt, ugyanakkor azt követően valamiért jött egy nagy megtorpanás is, aminek az okai utólag nem egészen érthetők.
UT: Az, hogy sor került az előválasztásra, önmagában hatalmas eredmény volt, és annak köszönhetően jött létre, hogy a „civilek” – pontosabban a klasszikus pártpolitikai világon kívül létező, de politikailag aktív közösségek – aktivizálták magukat. A holtpontról kibillenést én egyebek közt arra értem, hogy itt történt egyfajta egymásra találás az ellenzéki politikusok és a változásért küzdő aktivisták között. Az általunk szervezett Közélet Iskolája programoknál is látványos volt, hogy hirtelen elkezdtek a pártpolitikai térfélről érdeklődni a képzések iránt, egyáltalán észrevették, hogy mi mit csinálunk, és azt is, hogy talán van mit tanulni a „civilektől”.
MN: A VIII. kerületben dolgozik: kerületi szinten is érzékelt ilyen folyamatot?
UT: Itt érdemes talán elválasztani az országos politikát és a kerületi ügyeket. Arra gondolok, hogy a mi kerületünkről az ellenzéki pártok 2019-ben gyakorlatilag teljesen lemondtak. Valószínűleg azt gondolták, hogy semmi esélyük nyerni, és emiatt választási szempontból évek óta egyfajta légüres térben van a kerület. Ennek megfelelően sokkal erősebben és látványosabban tudnak az alulról jövő erők politikai tevékenységet folytatni. Én ezekben az erőkben és közösségekben látom a valódi változás kulcsát. Az mindenképpen látszik, hogy a politikának ez az alulról és az intézményesült pártpolitikán kívülről érkező változata az, ami most már másodszorra hozott választási sikert Józsefvárosban. Van igény az ilyen jellegű megközelítésre az ellenzéki pártok egy részében is, főleg a korábbi választásokhoz képest, amikor gyakorlatilag semmi ilyesmi nem történt. Úgy gondolom, ez a nyitás „kifelé” és „lefelé” a választás kimenetelének fényében is fontos lépés a magyar demokrácia és politika újjászületése felé – ami azért most még tényleg messze van.
MN: Említette a Közélet Iskoláját, ahol civileknek, aktivistáknak tartanak stratégiai képzéseket. Ezeken pártok is részt vehetnek?
UT: A képzéseinken bárki részt vehet, ez egy alapelv, de tény, hogy azért 90 százalékban civil szerveződések tagjai fordulnak meg nálunk. A 2019-es önkormányzati választások után ebben is történt egy kisebb fordulat, és valóban megjelentek a politikai pártok tagjai is. Nem a vezetőkre kell gondolni, de aktivisták, szervezők jöttek hozzánk tanulni és tapasztalatot gyűjteni, cserélni. Ezeken az alkalmakon fültanúja voltam olyan beszélgetéseknek, ahol a „civilek” és a „pártos aktivisták” rácsodálkoztak egymásra és arra jutottak, hogy többet kellene beszélniük. Ez szerintem jó hír mindannyiunknak!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
