Interjú

„Egy újfajta politikai képviselet”

Udvarhelyi Tessza aktivista a civil önszerveződésről

Belpol

Elmozdulhat-e a holtpontról az ellenzék, hogyan segíthetnek ebben a civilek, és miért múlik mindez az önszerveződésen? A Közélet Iskolája társalapítójával, a Józsefvárosi Önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának vezetőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az ellenzék április 3-i választási veresége után nem sokkal úgy nyilatkozott, hogy végre talán elmozdult az ellenzék a holtpontról. De hát egyelőre az sem látszik, hogy mi is ma pontosan az ellenzék, hol a helye, mi marad belőle – ehhez képest a „holtpontról való elmozdulás” meglepően optimista látlelet.

Udvarhelyi Tessza: Nem vagyok politológus, ez nem egy szakértői vélemény volt a részemről, hanem, mondjuk úgy, hogy egy igazságszerető, sokat szervezkedő ember meglátása. A holtpontról való kibillenés alatt azt értettem, hogy az ellenzéki oldal progresszív pártjai között az elmúlt fél-egy évben érzékelhető volt egy elmozdulás az alulról jövő kezdeményezések, a civil szervezetek, az önkéntesek, egyszóval az állampolgárok felé. Ez lehet persze egyfajta kampányfogás is, de azért inkább az volt a benyomásom, hogy itt valóban nyitás történik a politika jól bejáratott terepén és a klikkjein kívüli szféra felé is.

MN: Ennek az alulról szerveződésnek az egyik tetőpontja talán az előválasztás volt, ugyanakkor azt követően valamiért jött egy nagy megtorpanás is, aminek az okai utólag nem egészen érthetők.

UT: Az, hogy sor került az előválasztásra, önmagában hatalmas eredmény volt, és annak köszönhetően jött létre, hogy a „civilek” – pontosabban a klasszikus pártpolitikai világon kívül létező, de politikailag aktív közösségek – aktivizálták magukat. A holtpontról kibillenést én egyebek közt arra értem, hogy itt történt egyfajta egymásra találás az ellenzéki politikusok és a változásért küzdő aktivisták között. Az általunk szervezett Közélet Iskolája programoknál is látványos volt, hogy hirtelen elkezdtek a pártpolitikai térfélről érdeklődni a képzések iránt, egyáltalán észrevették, hogy mi mit csinálunk, és azt is, hogy talán van mit tanulni a „civilektől”.

MN: A VIII. kerületben dolgozik: kerületi szinten is érzékelt ilyen folyamatot?

UT: Itt érdemes talán elválasztani az országos politikát és a kerületi ügyeket. Arra gondolok, hogy a mi kerületünkről az ellenzéki pártok 2019-ben gyakorlatilag teljesen lemondtak. Valószínűleg azt gondolták, hogy semmi esélyük nyerni, és emiatt választási szempontból évek óta egyfajta légüres térben van a kerület. Ennek megfelelően sokkal erősebben és látványosabban tudnak az alulról jövő erők politikai tevékenységet folytatni. Én ezekben az erőkben és közösségekben látom a valódi változás kulcsát. Az mindenképpen látszik, hogy a politikának ez az alulról és az intézményesült pártpolitikán kívülről érkező változata az, ami most már másodszorra hozott választási sikert Józsefvárosban. Van igény az ilyen jellegű megközelítésre az ellenzéki pártok egy részében is, főleg a korábbi választásokhoz képest, amikor gyakorlatilag semmi ilyesmi nem történt. Úgy gondolom, ez a nyitás „kifelé” és „lefelé” a választás kimenetelének fényében is fontos lépés a magyar demokrácia és politika újjászületése felé – ami azért most még tényleg messze van.

MN: Említette a Közélet Iskoláját, ahol civileknek, aktivistáknak tartanak stratégiai képzéseket. Ezeken pártok is részt vehetnek?

UT: A képzéseinken bárki részt vehet, ez egy alapelv, de tény, hogy azért 90 százalékban civil szerveződések tagjai fordulnak meg nálunk. A 2019-es önkormányzati választások után ebben is történt egy kisebb fordulat, és valóban megjelentek a politikai pártok tagjai is. Nem a vezetőkre kell gondolni, de aktivisták, szervezők jöttek hozzánk tanulni és tapasztalatot gyűjteni, cserélni. Ezeken az alkalmakon fültanúja voltam olyan beszélgetéseknek, ahol a „civilek” és a „pártos aktivisták” rácsodálkoztak egymásra és arra jutottak, hogy többet kellene beszélniük. Ez szerintem jó hír mindannyiunknak!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.