Szinte semmi sem igaz abból a történetből, amit a hárommillió forint törzstőkéjű Atlantis-Contor (A-C) Kft. kereskedelmi igazgatója adott be sok tucat ügyfelének, amikor színes briliánsok vásárlására kívánta őket rábeszélni. Az immár új verzióval előálló tulajdonos-üzletvezető viszont továbbra is állítja: garantált visszavásárlás mellett több mint huszonnyolc százalékos éves nettó hozamot ajánl vevőinek.Adrágakövek eladására szakosodott A-C Kft. ügyvezetője szinte mindenben cáfolta saját kereskedelmi igazgatója, Leinemann Zsolt korábbi sztoriját arról, hogy miként lehetséges Magyarországon a jelenlegi reális banki kamat több mint háromszorosának megfelelő évi hozamot elérni gyémántvásárlással. Leinemann állítása szerint (lásd: Szakíts, De Beers!, Magyar Narancs, 2003. április 3.) az A-C Kft. egy Belize-ben bejegyzett off-shore cégen, a De Beer´s Diamond Ltd.-én keresztül a világ nyersgyémántpiacát uraló De Beers Holding tulajdonában van. Kijelentette: maga a De Beers garantálja a hatalmas hozamot, amelynek hatására tavaly több száz ügyfelüknek mintegy kétmilliárd forint értékben adtak el színes briliánst. Az eladott brillek eredetéről Leinemann azt állította: nagy részük az A-C Kft. üzletvezetőjének, Tencz Jánosnak a tulajdonában volt, aki megvásárolta magától a köveket a cég számára, így a befektetőknek már a kft. adta tovább. Arra az egyszerű kérdésre viszont nem kaptunk értékelhető választ, hogy ha tavaly kétmilliárdos forgalmat bonyolított a cég, akkor miért csak néhány tízmilliós nettó árbevétel szerepel a 2002-es mérlegben?
Magyarázat
"A kereskedelmi igazgatónkat csupán a nagy akarás hajtotta túlzásokba" - cáfolta mosolyogva Tencz János Leinemann szavait, miután az általa kezdeményezett tisztázó megbeszélésen ismét belemerültünk a drágakőszakma rejtelmeibe. "Valójában a De Beers Holdingnak semmi köze az A-C Kft.-hez" - kezdte elölről a történetet. A De Beer´s Diamond Ltd., amely az A-C Kft. százszázalékos tulajdonosa, valójában a Belize-i Nemzeti Bank elnökének a birtokában van - lebbentette föl a fátylat a titokról. Ellenvetésünkre, hogy akkor miként igazolhatja a Fővárosi Cégbíróságon éppen ez az úr, hogy a céget bejegyezték a belize-i cégbíróságon, újra változott kissé a felállás. Némi vita után Tencz János legalábbis nem cáfolta, hogy egy igen egyszerű off-shore technikáról van szó: a Belize-i Nemzeti Bank futószalagon alapít 50 ezer dolláros jegyzett tőkéjű társaságokat, amelyek részvényeit adómegtakarító külföldi befektetők vásárolják meg, így biztosítva anonimitásukat. Az ugyanis, hogy egy részvénytársaság papírjaiból ki és mennyit birtokol, hétpecsétes üzleti titok, kivált egy olyan off-shore paradicsomban, mint amilyen Belize City. Arra a kérdésünkre, hogy véletlenül nem Tencz Jánosnak hívják-e a De Beer´s Diamond Ltd. valódi tulajdonosát, Tencz csupán annyit közölt: ez legyen az ő titka.
Az ügyvezető az A-C Kft. üzleti ügyeiről elmondta: 2002-ben csupán százmillió forint forgalmuk volt, minden brill értékesítéséről számlát adtak, és a jövedelmüket tisztességesen leadózták. Ebben az esetben az eladási árnak tartalmaznia kell az általános forgalmi adót (áfa) - vetettük föl. Tencz szerint ez csak abban az esetben igaz, ha a vevő közvetlenül az A-C Kft.-től vásárol követ. Csodálkozásunkat látva elmagyarázta: azokat a briliánsokat, amiket a befektetők a futamidő végén visszahoznak, nem az A-C Kft., hanem egy másik befektető közvetlenül vásárolja meg; az A-C csak jutalékért közvetít, a két magánszemély közötti adásvétel pedig nem áfaköteles. A briliáns ára ezek szerint a következőképpen alakul: a külföldről behozott drágaköveket ugyan 0 százalékos vám "terheli", de az import a számlaértékre vetített 35 százalékos fogyasztási adóval, illetve az erre rakódó 25 százalékos áfával drágul. Egy kétszázezer forint számlaértékű brill után 70 ezer forint fogyasztási adót és 67,5 ezer forint áfát kell fizetni, összesen tehát 137,5 ezer forint, azaz 68,75 százalék az adóteher. Amikor az immár 337,5 ezer forintba kerülő követ értékesíti, a társaság ráteszi a hasznát - ami Tencz János szerint üzleti titok, de "több, mint száz százalék" -, így a kő első belföldi nettó eladási ára minimum 675 ezer forint. Erre jön a 25 százalékos áfa, az első bruttó eladási ár tehát 844 ezer forint.
Kell a barátság
Tencz - állítása szerint - azért tud még így is meghökkentően magas hozamot ígérni, mert nagyon alacsony áron kapja a köveket egy gyermekkori barátjától, aki Németországban gyémántkereskedő, és benne van abban a vállalkozói körben, amely a De Beers Holdingtól közvetlenül vásárolhat nyersgyémántot. Állítása szerint miután háromszor gazdát cserél az A-C Kft.-től származó kő, azt a kft. valamelyik gyémánttőzsdén az utolsó visszavásárlási áron is el tudja adni, mert csak ekkor éri el a brill a piaci értékét. A korábbi példánál maradva: a 844 ezer forintos követ egy év után 1,14 millió forintért veszi vissza, amiből a közvetítési jutalék 5 százalék, azaz 57 ezer forint. Mire a harmadik vevőtől visszavásárolják a színes briliánst, annak ára 2,078 millió forint, és ennyiért lehet a tőzsdén eladni. Igen nagyvonalú barátja lehet Tencz Jánosnak: ahelyett, hogy 2,078 millió forintért egyből eladná a követ a gyémánttőzsdén, merő szeretetből 200 ezer forintért lemond róla. E nagyszerű barát nevét Tencz nem árulta el, s arra sem adott magyarázatot, hogy ha ilyen jutányosan szerezhet brilleket, mi értelme az A-C Kft.-t a közeljövőben részvénytársasággá alakítani és rengeteg ügyféllel bíbelődni - ahelyett, hogy minden munka nélkül tőzsdére vinné a köveket? Csupán a példában szereplő briliánson csaknem 1,9 milliót kaszálna. Nem volna meglepő, ha rövidesen újabb verzióról is hírt kapnánk - mondjuk Leinemann Zsolt előadásában, aki különös üzletszerzési technikája ellenére változatlanul élvezi az A-C Kft. vezetőinek a bizalmát.
Félix Péter
